DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Első és második olvasásra is kissé zavarosnak tűnik ez a javaslat. Talán egy célt tévesztett lövedékhez tudnám hasonlítani, vagy álcselekvéshez, amellett, hogy párhuzamosságot és többrétegű szabályozásokat hoz létre a jogrendszerben.

Rögtön az első kérdésem az lenne  mert felsejlenek a 2003 és 2010 közötti közigazgatási tapasztalataim , hogy akkor most újabb szabályzatokat is gyártania kell akár a magánszférában, akár a közszférában is azoknak a munkahelyeknek, ahol ezeket az intézkedéseket be akarják vezetni. Aztán a magyar jogi nyelvezettől is egy kicsit idegen kifejezések vannak itt, mint a munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer, bejelentővédelmi ügyvéd, tehát a jogintézmény jogintézményének a jogintézménye, a papírozás újabb lepapírozása, meg annak a lepapírozása. Attól tartok, hogy majd előírásra kerül  amivel persze néhány úgynevezett szakértő meg ügyvéd lehet, hogy nagyon jól fog járni , hogy különböző szabályzatokat el kell készíteni, aztán ezeknek a szabályzatoknak a döntő többsége ugyanott végzi, valamelyik íróasztal fiókjában vagy valamelyik szekrény polcán, és a lőtéren vánszorgó bolhás kutyát sem fogja érdekelni, hogy mi van ezekben a szabályzatokban, és soha a büdös életben nem fogják alkalmazni, csak elkészítik azért, mert valamelyik nagyokos itt Pesten előírta.

(17.50)

Mert most akkor valljuk be őszintén, hogy nagyrészt erről szól a történet!

Rendkívül nagyvonalú, hogy legalább a 10 ezer fő lakosságszám alatti településeket és az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokat mentesítik ezen túlszabályozás alól, de megjegyzem egyébként, hogy az 50 és 249 közötti munkavállalói létszámmal rendelkező vagy a 249 munkavállalói létszám fölötti vállalkozások sem fognak repesni az örömtől, amikor az ezredik adminisztrációs terhet a nyakukba zúdítja az állam.

Pontosan arról beszélünk, hogy sok esetben egy vállalkozás működését vagy egy közigazgatási szerv, például egy önkormányzat, egy polgármesteri hivatal működését a 10 ezer főnél nagyobb lakosságszámú településeken is le kellene egyszerűsíteni. Az elmúlt 30 évben nagyon sok esetben joggal panaszkodott a közigazgatás, főleg az alsó szintű közigazgatási szervek, különösen kisebb polgármesteri hivatalok arra, hogy a parlament legyen kedves, legyen szíves egyszerűbb eljárásrendeket kialakítani, hiszen a feszültség az állampolgárok és a közigazgatási döntéshozó között helyben csapódik le; joggal mondják azt a közigazgatásban dolgozó kollégák, hogy ők csak azt, azokat a szabályokat tudják alkalmazni, amelyeket az Országgyűlés megalkot, vagy éppen egy minisztérium megalkot, ők attól nem tudnak eltérni, és azt, ugye, önkormányzati rendeletben sem egyszerűsíthetik le, nem írhatják felül, hiszen, ugye, alacsonyabb jogszintű jogszabály magasabb szintű jogszabállyal ellentétes nem lehet. Na most, ehhez képest az n+1. vagy az x+1. szabályozást kapják a nyakukba.

Nem vitás, hogy fontos védett tárgyköröket jelöl meg a javaslat, az összes nagyon-nagyon fontos, de az is biztos, hogy ettől jóval erősebb, hatékonyabb eszközök is vannak ezen jogi tárgyak vagy ezen tárgykörök hatékonyabb védelmére. Itt van mindjárt rögtön a büntetőjog is. Ugye, általában ezen cselekményeknél a nagy nyilvánosság előtt történő elkövetés, például a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúrák bűneinek tagadása vagy relativizálása jellemzően nagy nyilvánosság előtti elkövetéshez kötött. Kíváncsi vagyok, hogy itt esetleg egy nagy nyilvánosság előttinek nem minősülő elkövetés esetében akkor milyen szankciók lesznek foganatosíthatóak.

Legyártják a szabályzatokat a munkáltatók a magánszférában és a közszférában, és milyen jogkövetkezményeket lehet ehhez fűzni? Hát, úgy tűnik, mintha elkezdtek volna egy mondatot, nem fejezték be. Elkezdtek egy szabályozási kört vagy elkezdtek egy eljárásrendet, egy eljárási menetet, és nem fejezték be, mert önöknek sincs ötlete arra, hogy mi lenne a gondolat megfelelő befejezése, hogy milyen jogkövetkezményeket lehetne ehhez fűzni.

Biztos, hogy az ügyvédek egy része nagyon fog örülni annak, hogy bejelentővédelmi ügyvédként akár fix havi megbízási díjért vagy eseti megbízási díjért elláthat ilyen tevékenységet, az adott vállalkozásokra pedig újabb bujtatott, kvázi közteherként fog nehezedni ezen költségek kifizetése. Majd biztosan lesznek előbb-utóbb külön listák alapján igénybe vehető szakértők, akik kizárólagos jogosultsággal bírnak majd ezeknek a semmit érő szabályzatoknak vagy majdnem semmit érő szabályzatoknak az elkészítésére.

Ahelyett, hogy a közigazgatás a minél gyorsabb, lehető legegyszerűbb eljárásrendeken belüli döntések meghozatalával lenne elfoglalva, ahelyett, hogy az adott vállalkozás termelne, gyártana, előállítana, szolgáltatást nyújtana, kereskedne vagy éppen a tevékenységi körének megfelelő feladatokat látná el, majd megint azzal lesznek elfoglalva, hogy a huszonötezredik szabályzatot megírják.

Hát, egész őszintén, tisztelt államtitkár úr, biztos, hogy szerepel Magyarország első ötszáz legfontosabb problémája között az, amit itt látunk, hogy most, egy soha nem látott, világtörténelmi helyzet kellős közepén, egy gazdasági válság kellős közepén ez a legnagyobb probléma? Mert védeni kell a házasság és a család intézményét, ez nem kérdés, és védeni kell mindazokat a tárgyköröket, amelyek itt szerepelnek, de egyrészt ezek védelme egyfelől már megvalósult, másrészt pedig nem egy panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslatban kellene ezt  idézőjelbe téve  tovább fokozni.

Arra még nem gondoltak esetleg, hogy mondjuk, a munkahelyeken belüli belső feszültségeket is fokozzák? Mert azért, valljuk be őszintén, sajnos egyes helyeken vannak hagyományai a vamzertartásnak meg a spicliskedésnek, adott esetben valótlan bejelentések megfogalmazásának. Hogyha valami törvénysértő történik, akkor nem egyszerűbb a rendőrséghez, ügyészséghez fordulni, ezt még meg kell tetézni, egy újabb párhuzamosságot bevezetni? De én úgy éreztem az expozéjából, hogy kicsit ön is ködösnek érzi ezt az egész történetet, és lehet, hogy ha szívére teszi a kezét, vagy ha ön döntötte volna el ezt, nem biztos, hogy bekerül ez a javaslat az Országgyűlés elé.

Úgyhogy én választ várnék azokra a kérdésekre, hogy végül is milyen jogkövetkezményekkel számolhatnak azok, akik ellen bizonyíthatóan megalapozott módon tesznek panaszt. Hogy kapcsolódik ez például mondjuk a munkajog tárgykörébe?  mert ne csak a büntetőjogról beszéljünk. Milyen munkajogi szankciókat lehet ehhez fűzni? Az ellen hogy lehet védekezni? Mert azért arra is adjunk esélyt, hogy mondjuk, adott esetben a panasz csak mondjuk a munkahelyi furkálás, konkurenciaharc egyik eszköze lesz, amit most éppen egy, a szó átvitt értelmében vett jogi éles kés formájában épp a parlament akar egyesek kezébe adni, akik mondjuk, ezzel nem éppen jogszerűen akarnak eljárni, vagy nem jogszerűen akarják használni ezt az eszközt. Esetleg meghurcolnak embereket csak azért, hogy a munkahelyi előmenetelüket ezzel akadályozzák meg, amikor elég sok intrika van bizonyos munkahelyeken akár a közszférában, akár a magánszférában, ha előrejutásról van szó, főleg most, amikor a munkanélküliség azért sajnos emelkedni fog? Szóval, számomra egy kicsit meglepő, hogy önök ott az Igazságügyi Minisztériumban ráérnek arra, hogy ilyen szabályzatokkal vagy ilyen szabályozásokkal is foglalkozzanak. Ettől ezerszer nagyobb problémáink vannak.

Vagy éppen talán tisztázni kellene, hogy a már sokat emlegetett Völner-Schadl-ügy szálai milyen magasra nyúlnak, mert mondjuk, ott egy kicsit erősebb szabályozásokat kellene alkalmazni. Vagy éppen a korrupció felszámolásában egy korrupciófeltáráshoz szükséges hatékonysághoz képest ilyen harmatgyenge eszközök majd elegendőek lesznek? Hát, Völner Pál és Schadl György az életben nem bukott volna le, most is vígan élné világát, könnyen lehet, hogy Völner Pál itt ülne, abban a székben vagy fotelben, amelyben most ön ül, államtitkár úr, hogyha az egyik idióta társuk, akire már rádolgozott a Nemzeti Védelmi Szolgálat, nem kezd logomán módon olyan fecsegésbe, nem kezd el egy olyan fecsegést, aminek a végén aztán az NVSZ vérszemet kapott, és villámgyorsan Schadl György nyomára akadtak, a többit meg már ismerjük a sajtóból. Hát, az sem egy munkahelyi panasszal indult meg a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvény passzusainak alkalmazásával.

És aztán mellesleg voltak olyan titkosszolgálati eszközök, amelyek segítettek feltárni azt a korrupciós cselekménysorozatot, amelynek a kapcsán nekem is szilárd meggyőződésem, hogy a Völner Pál-i 83 millió forint meg a Schadl Györggyel összefüggésbe hozott közel 1 milliárd forint csak a jéghegy csúcsa. Mert azért az ügynek a kapcsán feltűntek egyelőre olyan magas szintű politikai védettséget élvező nagyragadozók, ugye, akik egyelőre, úgy látszik, hogy a legmagasabb védelmet élvezhetik, akikről azért közismert, hogy mondjuk, 83 millió forintot talán szerény kávépénznek tekintenek, és egyenesen sértésnek vennék, hogy őket csak 83 millióval akarják lekenyerezni. Hát, azt nem ez a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló javaslat fogja majd feltárni, vagy fogja majd eltántorítani a jövőben az elkövetőket az ilyen cselekmények elkövetésétől. Én tehát egy ilyen elterelésnek vagy látszatcselekvésnek tartom ezt az egészet azzal együtt, hogy  megint mondom  fontosak ezek a védett jogi tárgyak, csak azoknak a védelme, én úgy gondolom, jelen pillanatban biztosított.

De hogyha a magyar életmód megóvása vagy egyébként az emberek életminőségének a megóvása vagy növelése igazán fontos lenne, akkor tudnék önöknek néhány tippet adni, hogy mondjuk, az oktatás- és egészségügy minőségének jelentős növelésével ezt hogyan lehetne elérni. Mondjuk, a magyar életmódot az az eset sérti, amit itt Dúró Dóra napirend előtti felszólalásában elmondott, és amelyre egy meglehetősen cinikus válasz érkezett a kormányzat részéről, az egyik államtitkár részéről. Mondjuk, az iskolai erőszak visszaszorítása nagyon jelentősen javítaná a magyar életmódot. A normális minőségű oktatás tudná védeni a magyar érdeket, a kiváló minőségű egészségügyi ellátás tudná szolgálni a magyar emberek életét, akik a gatyájukat odafizették adók és különböző közterhek formájában életük végéig, és azokét a magyar férfiakét, akiknek jelentős része nem éri meg az öregséginyugdíjas-kort, és azelőtt meghalnak, mielőtt az állam egyetlen forint nyugdíjat kifizetne nekik. Vagy ha a most romló közbiztonság és a szétesőben lévő rendőrség be tudná tölteni az Alaptörvényben és egyébként a vonatkozó ágazati törvényekben előírt kötelezettségét, az javítana a magyar életmódon, az javítana a magyar életminőségen.

Az valóban a dolgok mélyére hatoló változás lenne, hogyha ezekhez a szabályozásokhoz nyúlnának hozzá, hogyha érdemi béremeléseket, bérfejlesztéseket hajtanának végre, és egyéb intézkedéseket tennének az oktatás, az egészségügy, a rendvédelem területén, és nem szabályok írogatására, szabályzatok írogatására köteleznék akár a közigazgatás szereplőit, akár a munkáltatókat, vagy látnák el megrendeléssel azt a szűk kedvezményezetti kört, amely az elmúlt 13 évben bőven ki volt tömve akár adófizetői forintokkal, akár egyéb lehetőségekkel.

Úgyhogy ezekre a kérdésekre és felvetésekre várnék az államtitkár úrtól mellébeszélésektől mentes, pontos válaszokat. Köszönöm.

(18.00)