DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ott fejeztem be a vezérszónoki felszólalásomat, hogy élelmiszerfeldolgozó-ipar versus akkumulátorgyárak kérdése. Ilyen mélységben a jegybankelnök úr nem ment bele ennek a témának a taglalásába  lehet, hogy ezt a muníciót majd a 2023. év végén a 2022. évről szóló beszámolójára tartogatja, és nem akarta ezzel mélyebbre nyomni a kést ebbe a közte és Orbán Viktor között elmélyülő ellentétbe , viszont stratégiai, kulcskérdés, amely hosszú évtizedekre meg fogja határozni Magyarország jövőjét.

Ugye, a kommunisták a vas és acél országává akarták változtatni ezt az országot, önök pedig, úgy látszik, hogy az akkumulátorgyárak országává akarnak minket változtatni. Körülbelül 23 akkumulátorgyárról lehet hallani, amelynek az állami támogatása egyébként több száz, vagy talán, mire odaérünk, több ezer milliárd forintos tétel, ami mondjuk, esetleg a jegybanki beszámoló tárgykörét is kellene hogy érintse; nem beszélve arról, hogy sokszor a legértékesebb termőföldjeinket kótyavetyélik el.

Kérdezném az alelnök urat, hogy az önök meglátása szerint… Vizsgáltáke ezt, kiterjede erre a figyelmük  mert a hatáskörük, gondolom, igen, de kiterjede, kiterjedhete, megengedette, hogy kiterjedjen erre a figyelmük , hogy mondjuk, ezek milyen mértékben, ez a több száz milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatás… Csak a debreceni akkumulátorgyár esetén már 350 milliárdos nagyságrendekről lehet beszélni; állítólag 157 milliárd került eddig kifizetésre, és valahol 350 milliárd körül lesz a vége; 23 gyárat terveznek. Debrecenben nemcsak az ország, hanem Európa legnagyobb akkumulátorgyára lehet, és most nem is a környezetszennyezésről, a víz-, a levegő- és egyéb problémákról beszélnék, mert arra volt lehetőség egy másik vita keretében, hanem ennek a magyar gazdaságra gyakorolt hatásairól, az ilyen gazdasági hatásokról szeretném önt is kérdezni és megnyilatkoztatni. Amikor a jegybankelnök úr is egyértelműen kijelenti  nem szó szerint, csak tartalmilag idézem őt , hogy ahelyett, hogy élelmiszeripari nagyhatalom lennénk, mondja a Mi Hazánk Mozgalom: ahelyett, hogy élelmiszeripari feldolgozó nagyhatalom lennénk, erőltetjük a legújabb őrületet  amely lehet, hogy tíz év múlva már egy trendforduló után semmivé válik , az akkumulátorok gyártását.

Rendkívül egyszerű az összefüggés, többször mondtam, fogom is még mondani: akárhogy is nézzük, akkumulátorok nélkül meg lehet élni, ennivaló nélkül nem; ráadásul az sem mindegy, hogy mondjuk, 43 százalékos infláció van az élelmiszerárak kapcsán, vagy mondjuk, elfogadható mértékű, minimális árdrágulás; és ahelyett, hogy mondjuk, Magyarország 30 millió embert látna el, még 10 millió ellátására sem képes. Ahelyett, hogy a jelenlegi népességünk háromszorosát ellátnánk, gyakorlatilag hátulról a másodikak, az utolsó előttiek vagyunk a sorban. És, tisztelt kormánypárti képviselők, azért attól nagyobb szégyen kevés van, hogy arról beszélünk, hogy Románia lassan megelőz minket, sajnos több szegmensben, több kérdésben már meg is előzött; például 9 százalékos az áfa Romániában az élelmiszereken, nálunk azon is 27 az esetek döntő többségében, de ez csak egy kiragadott példa a sok közül. De hogy a jegybankelnök úr szerint gazdasági mutatókban már szinte fej-fej mellett vagyunk a románokkal, és egyébként, ha így haladunk tovább, akkor… Most lehet erre azt mondani, hogy ez biztos nem így van.

(11.20)

Az én önérzetemet rendkívüli módon sérti, hogy idáig süllyedtünk úgy, hogy az elmúlt 13 év körülbelül 80 vagy 90 százalékát önök kétharmaddal kormányozták végig.

Mit tud tenni legalább javaslattétel szintjén a jegybank az élelmiszer-infláció csökkentése érdekében, túl azon, hogy mondjuk, talán még az utolsó utáni pillanatban le lehetne venni az akkumulátorgyárak építését a napirendről? Nem látjáke pénzügyi szempontból kiemelt kockázatúnak egyrészt a vissza nem térítendő támogatások mértékét, másrészt pedig azt, hogy túlságosan elkötelezzük magunkat Kína felé? Az már egyébként különösen pikírt, hogy az elvileg nemzeti keresztény-konzervatív kormány a Kínai Kommunista Párt kegyeit keresi. Ez azért nem csal mosolyt az ember arcára, és túl nagy jókedvre nem derít minket, de hogy most már a német gyarmat mellett német-kínai vegyes gyarmatterület leszünk, az a legmélyebben sérti nemcsak a nemzeti önérzetet, hanem a legteljesebb mértékben szembemegy a nemzeti érdekkel.

Mindegy, hogy német vagy kínai az a multi, egyszerű az összefüggés, tisztelt hölgyeim és uraim. Ha bármelyik multicég, érkezzen bármelyik országból, talál jobb feltételeket, főleg olcsóbb munkaerőt, szolgalelkűbb kormányt és egyéb kedvezőbb feltételeket, akkor szedi a sátorfáját és megy a következő országba. A magyar vállalkozó, a magyar parasztgazda, a magyar gazdálkodó, a magyar fiatalokkal az élen itt akar boldogulni, itt akar maradni a szülőföldjén, ha hagynák nekik. Semmi mást nem kérnének a fiatalok, a gazdálkodók, a földtulajdonosok, a kis- és középvállalkozók, csak hagyják őket működni. Kapjanak hozzá támogatást, kevesebb hatósági vegzálást, kevesebb adóügyi ellenőrzést, legalább olyan korrekt hozzáállást, mint amit itt megkaptak a multik. A multik itt hagynak minket, szedik a sátorfájukat, és sajnos egyébként szedik a fiatalok is, meg szedik egyre többen a vállalkozók közül, mert nem tudnak megélni, mert néhány államilag, politikailag kiemelt kedvezményezett vállalkozó kivételével nem tudnak sikeressé válni, nem tudnak megélni.

Arról már nem is beszélve, amit itt elhallgattak, és semmilyen válasz nem érkezett, úgyhogy most kénytelen vagyok feltenni a kérdést, vastagon érinti azt a pénzügyi beszámolót is. Állítólag 4 milliárd amerikai dollár hitel felvétele megtörtént Kínától tavaly év vége felé. Legalább 8 milliárd amerikai dollár hitel letárgyalása volt még akkor folyamatban, de ki tudja, lehet, hogy sokkal több. Vane ok-okozati összefüggés a kínai akkumulátorgyárak építése és a hitelfelvétel között? Vajon köttetette olyan paktum, hogy akkor kapunk Kínától hitelt  főleg, ha nem érkeznek meg az uniós pénzek, az uniós források, gyakorlatilag a túlélést jelentő hiteleket , ha az ország meg hozzájárul ahhoz, illetőleg az ország vezetése, hogy akkumulátorgyárak épüljenek? Lehet, hogy tíz év múlva ezek az akkumulátorgyárak már nem fognak működni, de az összes hátrányos következményük, nem csak az épület, a hulladék, a szennyező anyagok itt fognak maradni.

Úgyhogy talán érdemes lenne a jegybanknak is ezt a kérdést mélyebben vizsgálni; mint ahogy az épületenergetika kérdését is. Nagyon fontos  pont az előbb mondtam , hogy a legtöbb magyar háztartás, magyar család sajnos nem képes korszerűsíteni az ingatlanjait, önhibáján kívül. Egy épületenergetikai program ezen némileg javíthat, de még akkor is milliónyi háztartás fog bármifajta korszerűsítés nélkül maradni. A mondat úgy is igaz, hogy egy átlag magyar fiatal, hacsak nincs viharos erejű hátszele, főleg a szülők vagy egyéb kedvező körülmény, vagy rokonság révén, akkor a legtöbb magyar fiatal számára elérhetetlen vágyálom marad a mostani építőipari anyagárak és munkadíjak mellett, hogy házat építsen vagy házat újítson fel, vagy akár egy nagyobb lakásfelújításhoz hozzá tudjon kezdeni.

Nagyon erősen tartok attól, hogy a pokolba vezető utat megint jó szándékkal lehet majd kikövezni, ugyanis, ha erre a mostani elképesztő építőipari inflációra gondolunk…  mert ugye, ez a másik, erről kevesebbet beszéltünk, hogy nemcsak az élelmiszerárak repültek el, hanem szélsőséges mértékben megdrágultak az építőanyagok, és megdrágultak az építőiparban a munkadíjak is, amit részben fűt az elképesztő kereskedői mohóság is. Azért ha kritizáltuk a kormányzatot, akkor kritizáljuk bizonyos esetben a kormányzattól részben független szereplőket is, ugyanis azt látjuk, hogy amikor 410 meg 420 forint volt az euró, akkor annak a hatása azonnal begyűrűzött az anyagárakba, majd amikor most olyan 370-380-as sávban van, annak nem érződik a hatása, sem az épületgépészetben, sem az attól jóval egyszerűbb anyagárakban. Hogy ezzel kapcsolatban lehete valamit tenni, ami ténylegesen árjavulást, árcsökkenést hoz, az persze nehéz kérdés, ezzel tökéletesen tisztában vagyunk, de legalábbis meg kellene kísérelni.

Ha még erre a mostani helyzetre rádobunk egy több száz vagy esetleg több ezer milliárdos, több éven át tartó épületenergetikai programot  ami nagyon fontos, hasznos és értelmes cél lenne, és megint csak hosszú távon, de ezúttal jó irányba befolyásolná a magyar emberek életét és pénzügyi költségvetési lehetőségeit , vajon nem foge még jobban elszabadulni az energetikai felújításokkal érintett anyagárak egész sora? Hiszen ha megérzik, megszimatolják a lehetőséget, akkor a féktelen mohóság jegyében nagyon nehéz lesz féken tartani az árakat, és tulajdonképpen elérhetjük azt, amit sokszor a CSOK-támogatásoknál is látunk, amelyek jó szándékát nem vonjuk kétségbe, és természetesen egyetértünk azzal, hogy vannak ilyen támogatások, de sokszor az az érzése az embernek a kárvallott építtetőkkel beszélgetve, hogy szinte az egész már egy építőiparnak nyújtott közvetett támogatási rendszerré vált, hiszen legalább ugyanolyan vagy sokkal nagyobb mértékben drágultak az építőanyagok és a munkadíjak, mint amennyi támogatás elérhetővé vált akár az új építésekhez, akár a felújításokhoz.

Legfőképpen én az emberek mindennapjait érintő kérdésekre szeretnék választ kapni, hogy milyen jegybanki eszközök állhatnak rendelkezésre az élelmiszer-infláció csökkentése érdekében, mi a jegybank javaslata, elképzelése annak érdekében, hogy Magyarország élelmiszer-önellátása  a Mi Hazánk Mozgalom javaslatai megvannak , függetlensége, szabadsága, biztonsága belátható időn belül jelentős mértékben növelhető legyen, és mit tudnak tenni, mi a javaslatuk a földgáz- és áramárak megfizethető szinten tartására vagy megfizethetővé tételére. Önök szerint mire lehet számítani a 2023-as évben villany- és gázár tekintetében? Végül, milyen lehetőségek vannak az építőanyagok terén és az építőipari kivitelezési díjak terén tapasztalt extrém árdrágulásra, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi és megkeseríti az emberek mindennapjait? Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)