TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormány! Szándékosan pontos címet adtam a napirend előtti felszólalásomnak, mert éppen az a célom, hogy konkrét, egzakt válaszokat kapjak. Nem elsősorban magam miatt fontos ez, hanem azok miatt a magyar honfitársaim miatt, akik jogosan aggódnak amiatt, mert ez évben, tehát a 2023. év végéig tart elvileg az a moratórium, amely után azokat a fúrt, kisebb részben pedig ásott kutakat, amelyek korábban engedély nélkül, de nem feltétlenül jogszerűtlenül létesültek, ezeket engedélyeztetni kell.

Ez az, amit eddig tudunk, illetve azt tudjuk még, hogy ugyan pontos számot mondani lehetetlen, éppen az ügy természete miatt, de nagyon-nagyon sok honfitársunkat érinti ez az ügy. Mégis úgy tűnik, hogy kellő tájékoztatást nem kapnak a kormánytól, valamiért nemzeti konzultáció vagy óriásplakát-kampány nem indult ebben az ügyben, pedig itt emberek életéről van szó. Ugyanis annak a sok százezer magyar honfitársunknak, aki emiatt, a moratórium lejárta miatt aggódhat, jelentős része gazda, márpedig ha a gazdatársadalmat, a mezőgazdaságot tönkretesszük, akkor Magyarországon is akár éhínség lehet, illetve több százezer olyan honfitársunk egyszerűen bevezette a házába, tehát háztartási vízként használja a fúrt kutakból származó vizet, ahol az állam nem tudta és nem tudja jelenleg biztosítani a vízellátást. Márpedig úgy tűnik, hogy ez, ha úgy tetszik, alkotmányos joga minden magyar állampolgárnak, hogy hozzáférjen a vízhez, víz nélkül értelemszerűen nem lehet egy háztartást vezetni.

Ugyanakkor a kormányok, a mindenkori magyar kormány nagyon régóta nagyon komoly mulasztásban van, hiszen például a Duna-Tisza-csatorna terve 221 éves, 221 év alatt az eddigi magyar kormányok nem építtették meg, ma pedig már látjuk a Duna-Tisza közén, hogy milyen óriási problémákat jelent ez a hiány. Aztán azt is tudjuk, hogy a két nagy folyónkon keresztül tulajdonképpen több víz távozik Magyarország területéről, mint amennyi befolyik ide, Magyarországra, közben pedig az elmúlt években a gazdatársadalom el tudja mondani, hogy milyen aszállyal és milyen problémákkal kellett megküzdenie.

Nyugodt szívvel mondhatom annál is inkább, mert a gazdák kerestek meg engem, hogy az előbb említett éhínség  az ő szavaikkal éhínség  bekövetkezett volna, ha nem tudtak volna öntözni, ha ezek a kutak nem működnének. Ehhez képest azt tudjuk, hogy elvileg ez egy brüsszeli elvárás, 2004 óta csatlakoztunk vagy csatlakoztatták Magyarországot az Európai Unióhoz, 2016 környékén kezdett a jelenlegi kormány foglalkozni ezzel az elvileg uniós elvárással. Azóta eltelt hét év, a hét év alatt nem láttunk  nemhogy a Duna-Tisza-csatornát nem építették meg, de nem láttunk  konkrét intézkedéseket sem, hogy a moratórium lejárta után megoldják ezt a problémát.

Csak hogy szemléltessem, hogy miről van szó: például a gazdák esetében, akik ezeket a fúrt kutakat megépítették a saját költségükön, illetve elvezetik oda a vizet, ahol szükség van a mezőgazdasági termelésnek arra a vízre, nekik a jelenlegi kiszivárgott információk alapján nagyjából kutanként egymillió forintba fog kerülni maga az engedélyeztetési eljárás, miközben 400 ezer köbméter/év az a felhasznált víz az esetükben, ami elvileg ingyenesen felhasználható. A legtöbb gazda egyébként nem is használ el ennyi vizet, tehát úgy tűnik, hogy csak a bürokráciára fognak kutanként egymillió forintot fizetni.

Akik a háztartásukhoz használják a vizet, tehát olyan helyen élnek, ahol az állam nem tudja biztosítani, mondjuk, a vezetékes vizet, tehát tanyán élők, falvakban élők, külterületeken élők  sok százezer magyar honfitársunkról beszélünk , ők nem is tudják máshogy megoldani a vízellátásukat, csak a fúrt kútból. Ez ebben az esetben, mondjuk, az ő esetükben kötelezően előírja, hogy akkreditált laborban vizsgáltassák be a vizet. Ha nem megfelelő, márpedig szinte biztos, hogy nem lesz megfelelő a víz minősége, akkor saját költségükön víztisztító rendszert kell építeniük, utána még vagy talajterhelési díjat kell majd fizetni, vagy zárt, süllyesztett beton- vagy műanyag tárolóba kell majd vezetniük a vizet, ez úgy nagyjából kétmillió forint alsó hangon a jelenlegi árak alapján. Megint nem kell nagy szakembernek lenni, hogy megmondjuk, hogy magyarok százezrei nem fogják tudni megfizetni ezt a bürokratikus díjat, amiért az állam nem ad semmit, csak a bürokráciát kell megfizetni.

Tehát az állam vagy oldja meg a vízpótlást mind a mezőgazdaság, mind pedig az egyéni felhasználók, a háztartások számára; amennyiben erre nem képes, akkor pedig hosszabbítsa meg a moratóriumot. Jelenleg Magyarország nem alkalmas arra, hogy ez a moratórium 2023. év végén véget érjen. Köszönöm, és várom a konkrét és megnyugtató válaszokat a magyarok számára. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)