DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretnék a komolyan vehető részekre reagálni.

Először is az uniós tagsággal kapcsolatban. Sokszor elmondtuk már, ha kell, ezredszerre is elmondjuk, hogy az uniós tagság nemzeti érdek, de nem ilyen Európai Unióról álmodtunk. (Kálmán Olga: Hanem milyenről?) Nem olyan Európai Unióról álmodtunk, ahol másodosztályú tagoknak tekintik a kelet-európai országokat, így Magyarországot (Kálmán Olga: Nem! Csak az Orbán-kormányt!), így Magyarországot, és nem veszik figyelembe a mi érdekeinket, például azt, hogy rendkívüli mértékben ki vagyunk szolgáltatva az energiaszállításoknak, merthogy nem vagyunk önellátók.

Most arra, hogy ki kinek az alárendeltje  mondjuk, nézzük az energiapolitikát , ki járt Putyin kedvében, engedje meg, hogy pár példát mondjak. Nem mi dobtuk oda a MOL-t, nem ez a kormány dobta oda a MOL-t (Nacsa Lőrinc: Így van!), hanem önök dobták oda a MOL-t. (Varju László: Ti az egész országot!  Vitályos Eszter: Bizony, bizony!) Önök semmilyen gázvezetéket nem építettek annak érdekében, hogy máshonnan is érkezhessen gáz Magyarországra; ez a kormány épített, nem is egyet. (Varju László: Na, ez konkrétan nem igaz!  Vitályos Eszter: Ez igaz!  Nacsa Lőrinc közbeszól.  Folyamatos zaj az ellenzéki padsorokban.) Nem is egyet. Nem önök voltak, hanem ez a kormány volt az, amely lehetővé tette, hogy cseppfolyós gáz is érkezzen Magyarországra. (Gréczy Zsolt: A világ legdrágábbja!) Nem ez a kormány volt az, nem ez a kormány volt, hanem a baloldali kormány, az a baloldal, amelyhez ön csatlakozott, amelyik eladta, elkótyavetyélte a gáztárolókat, amelyeket ez a kormány szerzett vissza. Tudja, hogy mit csináltak önök? Beperelték a kormányt, amiért ezt megtette.

Ami az uniós forrásokat illeti, ha ön fontosnak tartja az uniós forrásokat, egy dologra kérem: arra, hogy amikor itt szavazunk a Házban, szavazza meg a megállapodáshoz szükséges dolgokat. (Kálmán Olga: Ne lopjatok!) És ha azt mondaná, hogy ennek bármi köze van a jogállamisághoz (Kálmán Olga: Ne lopjatok!), hadd tegyem már fel azt a kérdést: komolyan gondolja, hogy azon múlik a magyar demokrácia és jogállamiság minősége, hogy ötödjére is módosítjuke a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos jogszabályt? (Kálmán Olga: Nem kell ellopni az uniós pénzt!) Tényleg ezt gondolja? De ha nem gondolja úgy, akkor miért van az, hogy Brüsszelből ilyen kérések érkeznek? (Kálmán Olga: Nem kell ellopni a pénzt!) Mind a ketten tudjuk, hogy valójában nem a demokráciáról van szó, nem a jogállamiságról, hanem arról, hogy megpróbálnak minket megtörni fajsúlyos ügyekben, a béke kérdésében, a fegyverküldések kérdésében (Dr. Vadai Ágnes: Az oroszok már régen megtörtek!), a szankciók kérdésében.

(14.20)

És nem mi mondjuk, hanem az Európai Bizottság egyik biztosa, hogy azért kell minket megtörni, mert nem jó álláspontot foglalunk el (Kálmán Olga: Nem mondtuk.) a béke és a háború ügyében.

Ami még a jogállamiságot illeti: önök március 15-én is arról beszéltek, hogy Magyarországon zsarnokság van, azt hiszem, hogy ezt a szót használják. (Varju László: De így van!) A nemzeti ünnepen az az ember beszélhetett zsarnokságról, aki 2006-ban ráküldte a rendőrséget a békés megemlékezőkre. (Közbekiáltások az ellenzéki sorokból, köztük dr. Vadai Ágnes a helyét elfoglalva: Ha békések voltak...) És nem szakadt rá az ég! (Folyamatos közbekiáltások az ellenzéki és a kormánypárti sorokból.  Szórványos taps a kormánypárti sorokban.) Üdvözlöm, Vadai képviselő asszony, látom, hogy beérkezett a munkahelyére. (Derültség a kormánypárti sorokban.  Dr. Vadai Ágnes: De, itt voltam.) Szeretném önnek is egyértelművé tenni, hogy az elmúlt hetven évben csakis akkor és akkor (Dr. Vadai Ágnes: Csak akkor és akkor.) nem lehetett békésen emlékezni a forradalmainkra; akkor tiporták az emberi jogokat, amikor ez az Apró-villa lakóin múlt. Ez így volt 1956 után, és így volt 2006-ban is. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Szégyen!)

Ami az árnyékkormányt illeti, értem, hogy ezt gyakran felemlegetik, azt gondolom, hogy komoly problémája az ellenzéknek és az országnak is, hogy Gyurcsány Ferenc megpróbálja rátenni a kezét mindenre. Most nem az elmúlt hetekben történt rendkívül kínos jelenetre gondolok (Derültség a kormánypárti sorokban.  Közbeszólások az ellenzéki sorokból, köztük: Irigy vagy?  Dr. Vadai Ágnes: De szellemes! A nagy vágások mestere.), hanem arra, hogy sorozatosan lépnek át politikusok különböző baloldali pártokból a DK-ba, és azt gondolom, hogy ez a baloldal problémája is. Találó egyébként az árnyékkormány kifejezés, mert a baloldalon ezek szerint mindenki árnyékként követi a DK vezetőjét (Derültség és közbekiáltások az ellenzéki sorokból, köztük dr. Vadai Ágnes: De szellemes! A nagy vágások mestere.  Az elnök csenget.) akkor is, ha ez tartósan az árnyékban maradást jelenti.

Ön is nagy büszkén jelentette azt be, hogy a gyurcsányi értelemben vett árnyékkormány egyeztetett őfelsége árnyékkormányával, tehát a brit árnyékkormánnyal. Igyekszünk ezt komolyan venni, annál is inkább, mert Nagy-Britanniában az árnyékkabinetnek azért egy fokkal nagyobb hagyománya van. Nézzük meg, hogy mit képvisel a brit árnyékkormány, mondjuk hármat! Fegyvereket küldenének a háborúba, aktív genderpolitikát folytatnak, és támogatják a migrációt. Ez azt jelenti, hogy a magyar árnyékkormány is ehhez csatlakozna, igazából politikai értelemben már meg is tette. Ha ezt kiegészítjük a toxikus adóemelési és megszorítási mániájukkal, akkor az már végképp nem az a csomag, amire ennek az országnak szüksége van, úgyhogy azt gondolom, hogy ez a politika csak maradjon szépen az árnyékban. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)