VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Költségvetési Bizottság elnökeként fontosnak tartom, hogy a plenáris ülés is megismerhesse az idei évi költségvetés módosítására irányuló törvényjavaslat vitáján elhangzott, kisebbségben maradt kritikákat is. Nem véletlenül van ez így. Meggyőződésem, hogy a kormány számára ez egy elszalasztott lehetőség lesz később, egy lehetőség, amikor egy megalapozott, a piacok számára is hihetőbb büdzsét fogad el az Országgyűlés, ami helyénvaló módon tudta volna kezelni a recesszióba kerülő magyar gazdaságot és a magyar családok jövedelmét elemésztő, elképesztő mértékű inflációt.

Hát, sajnos nem így történt, mert a kormány által benyújtott és tavaly nyáron tárgyalt 2023-as költségvetési javaslat kapcsán jobbító szándékú kritikaként már egy éve elmondtam, hogy az fiktív, korai, de minimum problémás, és különösképp átláthatatlan. Ezt a véleményt, ha diplomatikusabban megfogalmazva is, a Költségvetési Tanács is osztotta. Elmondtam már akkor, hogy a büdzsé tervezete nem átlátható, kockázatokkal terhelt, hurráoptimista. Nemzetközi elemzések egymástól függetlenül arra mutatnak rá, hogy az Európai Unióban a magyar költségvetés a legkevésbé átlátható, a kockázatok pedig pont a hurráoptimizmusból fakadtak. Nehezen volt hihető ugyanis, hogy 2023-ban alig 5 százalék lesz majd az infláció, vagy az, hogy 4,1 százalékos GDP-növekedést képes lesz elérni Magyarország.

Hát, tíz hónappal később megállapodhatunk abban, hogy a kritikáink jogosak és megalapozottak voltak, mert az 5 százalékos infláció ma még inkább álomszerű, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az MNB akár 18 százalékos pénzromlási ütemet is elképzelhetőnek tart 2023 egészére. A 4,1 százalékos GDP-emelkedés pedig már a kormányzat által is elengedett csoda, ami nehezen is lenne reklámozható annak fényében, hogy az országunk sajnos technikai recesszióba lépett. A költségvetési hiányt sem tudták önök kordában tartani, ami a tekintetben meglepő, hogy egy magyar kormány sem szedett be annyi adót a magyar családoktól, mint a mostani. A rekord-áremelkedéseken is a kormány nyer a 27 százalékos áfa formájában.

Az önök nyári ígéreteiből csak egy adat tartja még magát hellyel-közzel, ez pedig a forintárfolyam, de ennek is komoly ára volt: 13 százalékos jegybanki alapkamat és 18 százalékos MNB-kamatok kora jött el, ami évtizedes rekordokat állít be. 18 százalékos kamatot kell fizetni közvetve a magyar adófizetőknek a befektetők számára, hogy ne omoljon össze a forint. Ez már hónapokkal korábban is havi 50 milliárd forintot jelentett szakértők szerint, hozzátéve, hogy ez az összeg azóta biztosan emelkedett.

Ilyen makrogazdasági helyzetben látta be a kormány, hogy a 2023-as költségvetés nem tartható, annak szövege is elinflálódott. Először csak kormányrendeletben rendezték a parlament teljes megkerülésével, és egészen 2023 tavaszáig kellett várni arra, hogy a Költségvetési Bizottságunk is foglalkozhasson az üggyel. Harmadik hónapja van tehát hatályban az a törvényjavaslat, amit most tárgyalhattunk, mégsem lehet azt felelősen kijelenteni, hogy ez a verzió megalapozottabb és átláthatóbb lenne. Biztosak lehetünk abban, hogy az év során megint kormányhatározatok tucatjai fogják átrendezni az egyes sorokat. A közneveléssel kapcsolatban ezt gyakorlatilag már be is jelentették. A Belügyminisztérium tervei miatt megint át kell majd írni a költségvetés módosításának a módosítását is.

Ami látható viszont, hogy hiába az állandó módosítgatás, sem a köznevelésre, sem az egyetemi oktatásra, sem az egészségügyre, sem a szociális ellátókra nem kíván érdemben többet fordítani a kormány, ami már a mindennapokban is megmutatkozó, súlyos következményekhez vezetett. A jövő generációját felkészítő tanárokat inkább elbocsátják, de nem hajlandók meghallgatni jogos követelésüket, amik az elértéktelenedő fizetésük emelésére, a munkakörülményeik fejlesztésére irányulnak. Nem hallgatják meg önök az orvosokat és más egészségügyi alkalmazottakat, hiába jelzik a rendszer végső óráit az egyre bővülő kórházi adóssághegyek, a várólisták, a betegeket elborzasztó kórházi állapotok. Nem hallgatják önök meg az egyetemi oktatókat sem, pedig maguk elvárják, hogy 140 ezer forintos ösztöndíj mellett ma elmenjen valaki PhD-hallgatóként kutatói pályára, vagy hogy nettó 200-220 ezer forintért oktasson egy doktori fokozattal rendelkező, két idegen nyelvet beszélő adjunktus, úgy, hogy az egyetem melletti gyorsétteremláncban már többet keres egy kezdő alkalmazott nyolc órában. Hát, ez az önök igazságtalan országa, amivel nem kezd semmit a költségvetés módosítása, pedig kezdhetett volna.

Szintén sajnálatos az, hogy a kormányzat továbbra sem kívánt érdemben fellépni az inflációval szemben, legalább úgy, hogy további termékekre terjeszti ki a kedvezményes 5 százalékos áfakulcsot, vagy elgondolkodni abban, hogy az alapvető élelmiszerek legalább ideiglenesen, de áfamentességet élvezhessenek. Ha valamire, akkor erre van, illetve kell hogy legyen pénz.

Amikor soha nem látott rekordokat dönt az állam áfabevétele, akkor semmilyen módon nem lehet azt megmagyarázni, miért akarja ezt a helyzetet fenntartani a kormány. Az EU-ban is rekorder magyar inflációról ugyanis önök tehetnek, nem más. Ezt mondja a maguk jegybankelnöke is, Orbán Viktor korábbi jobbkeze, aki feltehetőleg nem véletlenül mondja azt, amit.

Ilyen körülmények voltak tehát adottak egy 2023-as költségvetés módosítására irányuló törvényjavaslat tárgyalása alatt. Nem véletlen, hogy 72 egyéni képviselői módosító javaslat érkezett, melyek jobbító szándékú változtatásokat kívántak megvalósítani, de egy sem nyerte el a többség támogatását.

Végül Budapest XIV. kerület és XVI. kerület egyéni országgyűlési képviselőjeként csalódásomnak kívánok hangot adni akkor, amikor immáron második alkalommal is arra kellett rádöbbennem, hiába a Fidesztől a szép szavak, valójában a leghatározottabban elutasítják a kerületi fejlesztések támogatását. Hiába kormánypárti vezetésű a XVI. kerület, önök immáron kétszer mondtak nemet a kerületi útfelújításokra, felüljáró-építésekre, a HÉV-vonal felújítására, az öregek otthonának fejlesztésére. Úgy gondolom, hogy a közel egy év múlva esedékes önkormányzati választásokon erre önöknek választ kell adniuk, mert sem a XIV., sem a XVI. kerületi lakosok nem szívelik az üres ígéreteket, pláne nem a megszegetteket. Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm. (Taps az LMP, az MSZP és a Párbeszéd soraiból.)