VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Költségvetési Bizottság előtti vitában nem hangzott el, ezért nem is említettem az előző felszólalásomban három olyan körülményt, amelyeket fontosnak tartok, hogy a plenáris vitán is említésre kerüljenek.
Az első, hogy a költségvetés hiánya február végén elérte az egész évre tervezett összeg 44 százalékát. Két hónap alatt 1525 milliárd forintnyi hiány gyűlt össze az állam kasszájában, ilyen magas pedig még soha nem volt a deficit. Az eddigi rekord 560 milliárd forint volt 2011-ben. A bevételekből idén eddig 5363 milliárd forint folyt be, ami, ha a tavalyi szja-visszautalásokat korrigáljuk, nagyjából ugyanaz a szint, mint 2022 azonos időszakában. Az állam kiadásai viszont súlyosan megnőttek, ezek közül számomra különösen aggasztó, hogy 386 milliárd forint ment el, még egyszer mondom, két hónap alatt, kamatkiadásokra. Ez az összeg 2677 milliárddal több, mint az előző évben. Jelen törvényjavaslat szerint idén összesen 3400 milliárd forint lehet az éves hiány, amely a GDP 3,9 százaléka. Az viszont nem vetít túl sok jót előre, ha az év első hatodában már összejött a tervezett hiánynak közel a fele. Úgy gondolom, hogy ez kitűnően fémjelzi az önök költségvetésének megalapozottságát.
A második körülmény, amit megemlítenék önöknek, az az, hogy az Eurostatnak egy új gyorsjelentése szerint, amely aktuális helyzetképet ad az egyes EU-tagállamoknak a vásárlóerőn alapuló egy főre jutó GDP-jének alakulásáról, hazánk Portugáliával és Romániával áll most holtversenyben ebben a mérőszámban. Én természetesen értem, hogy a különböző mutatók jelentéstartalmából fakadóan különböző eltéréseket lehet mutatni, ugyanakkor érdekes, hogy a román gazdaság az elmúlt 12 év alatt milyen nagy utat tett meg a magyar gazdasághoz képest. Arról nem is beszélve, hogy a tendencia sajnos egyértelmű: előbb vagy utóbb a román gazdaság lehagyja a magyart. Bár maguk meg a kormány mindig Ausztria utolérésének újabb és újabb céldátumáról beszélnek, elég elkeserítő, hogy néhány év múlva, bár ugyanúgy az utolérésről fog menni a vita, már nem Ausztriát, hanem Romániát próbáljuk célkeresztbe venni.
A harmadik körülmény, amelyet megemlítenék végül, az pedig Matolcsy Györgynek, az MNB elnökének újból elhangzott kritikái. Ha jól számolom, immáron három alkalommal mondta el jegybankelnök úr a gondolatait, kétszer a tisztelt Házban, itt, egyszer pedig egy könyvbemutatóján. Szavai szerint nagy gondok vannak a magyar költségvetéssel és a gazdasággal is. Súlyos gazdaságpolitikai műhibákat követ el a kabinet, nincsenek célok, de van helyette elszálló államháztartási hiány. Ha a Költségvetési Tanács egyik, a kormánypártok által megválasztott tagja a három tag közül ilyen nyilvánvaló és éles tartalmi kritikával él, akkor úgy gondolom, hogy valóban komoly gondok lehetnek. Arról ugyanis ne feledkezzünk meg, hogy az MNB elnöke olyan adatokhoz, szakelemzésekhez férhet hozzá, amelyek messze túlmutatnak a piacon elérhető információkon, sőt azon is, amit a Pénzügyminisztérium a parlament elé tár, egészen egyszerűen azért, mert nemhogy hónapok, de napok alatt is hatalmasat tud fordulni a helyzet a magyar gazdaságban. Ennek ellenére az önök jegybankelnöke folyamatosan, hónapok óta nyomja a vészcsengőt. Ha valami, hát, ez nem segít elhinni, hogy itthon minden a legnagyobb rendben van. Az egy dolog, hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek nehéz ezt elhinni; sokkal nagyobb baj az, hogy a befektetők és a piaci szereplők sem fogják, és kamatok formájában bizony meg is fogják kérni a gazdaságpolitikai hibáik árát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)