BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a hozzászólások utáni első gondolatom az legyen, hogy talán egy dologban konszenzus van az Országgyűlésben helyet foglaló képviselők között, nevezetesen abban, hogy célszerű a megváltozott körülményekhez igazítani az idei költségvetési törvényt. Ez a cél tehát, azt gondolom, hogy azonos, és vita legfeljebb arról bontakozhat ki, hogy jóe az a rendszer, amely értelmében tavasszal, a tavaszi ülésszak végén az Országgyűlés megszabja a következő év alapvető költségvetési irányait, és azt, hogy ha változtatásra van szükség a későbbiekben, akkor mik a változtatási irányok.

Tényszerűen azt szeretném elmondani, hogy a 2023-as költségvetésitörvény-javaslatról tavaly, bő fél évvel ezelőtt úgy döntött az Országgyűlés, hogy megszabta a gazdaságpolitika főbb irányait. Ezek a főbb irányok a 4,7 millió fős foglalkoztatottság szinten tartása, a rezsivédelem megőrzése, a nyugdíjak reálértékének megőrzése és a családtámogatások fenntartása. A bő fél évvel ezelőtti helyzethez képest, ahogy elhangzott, alapvetően megváltoztak a gazdasági körülmények; nem azért, mert a kormányzat változtatott pusztán a feltételezésein, hanem mert minden külső szereplő jelentősen módosított a 2022 közepén 2023-ra készített prognózisain. Én magam sokszor idézem az Európai Bizottságot, ha ugyanis valaki megnézi a nyilvános tavaszi előrejelzésüket és az őszi vagy a legutóbbi, téli előrejelzést, azt fogja látni, hogy maga az Európai Bizottság is jelentősen lefelé módosította a növekedési előrejelzéseket, és változtatott az inflációs számokon is, hogy a többi makrogazdasági mutatóról ne szóljak. Az az állításom tehát, hogy a kormány azt teszi, hogy a megváltozott körülményekhez igazítja a költségvetést úgy, hogy az alapvető célokat meg kívánja őrizni, a négy alapvető főbb kiadási területet, illetve gazdaságpolitikai irányt.

Engedjék meg, hogy ezt követően két makrogazdasági mutatóról szóljak, amelyekről most is hosszabb vita volt, és amelyek megváltozása okán célszerű a költségvetéshez hozzányúlni. Az egyik a növekedés, a másik az infláció. A növekedés kapcsán hadd idézzem az Eurostat adatait. Az Eurostat adatai alapján, és azt gondolom, ez az első nemzetközi viszonyítási pont, azt látjuk, hogy 2010-ben a magyar gazdaság az Európai Unió átlagának 66,1 százalékos fejlettségi szintjén állt. A legutóbbi adat 77 százalék. Ezt az eredményt, ezt a növekedést úgy értük el, hogy mindnyájan tudjuk, 2010 után milyen nehéz helyzetet kellett a kormányzatnak orvosolni, és egy költségvetési stabilizáció általában nem segíti a gazdasági növekedést. Tehát mások most a gazdasági körülmények, mint fél évvel ezelőtt, de akárhogy is alakulnak a folyamatok, azért az elmúlt években azt láttuk, hogy a magyar gazdaság 2013 után minden egyes évben jobban teljesített, mint az Európai Unió átlaga, tehát a magyar gazdaság növekedése minden évben jobb volt.

(16.20)

2020-ban a magyar gazdaság visszaesése kisebb volt, mint az uniós átlag, és igen, most nem 4 százalék fölötti idei növekedéssel számolunk, hanem 1,5 százalékkal, de abban bízunk, hogy ez a gazdasági felzárkózás, amit az elmúlt időszakban láthattunk, az idei évben is jellemezni fogja a magyar gazdaságot.

A másik szám pedig az infláció. Toroczkai képviselő úr az 1996-os Bokros-csomag időszakát idézte és az akkori inflációt. Én köszönöm, hogy képviselő úr szóba hozta, hiszen ha megnézzük a magyar gazdaságtörténeti adatokat, és európai kitekintést is látunk, akkor el tudjuk dönteni, hogy melyek azok az időszakok, amikor az inflációt alapvetően belföldi tényezők határozták meg és melyek azok, amikor alapvetően importált inflációról van szó.

Kérem, hogy nézzék meg az Európai Unió egyes országainak az inflációs mutatóit, a balti országokat, ahol tavaly 20 százalék fölötti mutatókat láthattunk. Nézek professzor úrra, sokakra, azt gondolom, abban nem lehet vita, hogy épp az Eurostat által közölt mutatókban azt látjuk, hogy a háború kitörése után radikálisan emelkedtek az inflációs mutatók, és mindnyájan tudjuk, hogy ez az inflációs felszökés bizony hosszabb távon éreztetheti a hatását. Tehát a fő állításom az, hogy Európában mindenütt, a világban láthatjuk az infláció emelkedését, ami döntően az energiaárak növekedéséhez kapcsolódik, és ez a fő tényező a magyar infláció alakulásában is. Miért mondom, hogy ez a fő tényező, és nálunk az energiaárak változása, ha úgy tetszik, nagyobbat üt az infláción, mint máshol Európában? Azért, mert energiakitett ország vagyunk. Mindnyájan tudjuk, hogy a folyó fizetési mérlegben mekkora súlya van az energiahordozóknak, éppen ezért a magyar gazdaságban, ahol nem támaszkodhatunk hazai jelentős olaj- és gázerőforrásokra, nyilván az importált termékek áremelkedése nagyobb súllyal érvényesül.

Belföldi mutatók is vannak, az élelmiszerárak változását sokan mondták. Arra is mindenkit emlékeztetnék, hogy az egyik legmagasabb hatású volt az aszály Magyarországon, hiszen Magyarországon jóval nagyobb volt az aszály, mint Európa többi országában; és bizony, ha már az energiát mondtam, akkor egy külső tényezőnek is betudható az, hogy az energiakitettségünk okán, az eurószükséglet okán a forint árfolyama hektikusabban változott, mint több más országban, tehát a forint árfolyamának a változása is nagyobb mértékben hatott az inflációra Magyarországon, mint más országokban.

A mondandóm tehát az, hogy látnunk kell a megváltozott gazdasági körülményekben, hogy mik azok a külső folyamatok, amelyek döntően a háborúhoz és a szankciókhoz köthetőek, ezeknek a lenyomata mutatkozik meg döntően a gazdasági feltételezések módosulásában, és ezen háború és szankció mutatkozik meg döntően, nem kizárólagosan, de döntően az infláció alakulásában.

Megváltozott körülmények között tehát, ahogy említettem, továbbra is cél a foglalkoztatás magas szinten tartása. Erről ma nem volt szó, holott azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy érték. 2020-ban, a Covid idején is sikerült megőrizni a magas foglalkoztatási szintet, ez a cél továbbra is 2023-ban. A családtámogatásokról Nacsa Lőrinc képviselő úr beszélt. A nyugdíjak reálértékének megőrzése kulcstényező, most 15 százalékos emelés valósult már meg, de értelemszerűen, amennyiben az infláció magasabb lenne, úgy év közben a nyugdíjasok kiegészítő nyugdíjemelésben részesülnek, és végül a rezsitámogatások fennmaradása is alapvető cél az idei évben. Nem véletlen, hogy a Rezsivédelmi Alap kiadása 2600 milliárd forint fölé emelkedett.

Ha a négy cél közül a nyugdíjakat és a rezsi összegét említettem, akkor Vajda Zoltán képviselő úr láthatja, hogy két olyan kiemelt területről beszélek, ahol februárban a 13. havi nyugdíj teljes összegének a kifizetésére sor került, és olyan területről beszélek, ahol a rezsitámogatás és kifizetésre került. Erre Ritter Imre képviselő úr is utalt. Tehát kérem képviselő urat, hogy nézze meg a költségvetés részletes számait is, a közzétett dokumentumokból kiderül, hogy mik azok a kiadási tételek, amelyek nem időarányosan jelentkeztek és amelyek a központi költségvetés hiányának a nagyobb mértékét mutatják.

A négy átfogó célon túl azért ma is szóba kerültek olyan tényezők, amelyek például a rezsitámogatásokkal összhangban vannak. Sokan szóba hozták, hogy infláció költségvetéséről beszélhetünk, milyen jelentős többletbevételei vannak az államnak. Itt a pontos összeget azért szóba hoznám, hiszen sokan nem jól idézték azt, hogy áfából mennyi többlettel számolunk, mintegy 834 milliárd forint az áfabevételi többlet, amit a módosított költségvetési törvény tartalmaz. Azért a rezsitámogatások után mondom, mert gyakorlatilag az áfabevételi többlet teljes egésze a rezsivédelem finanszírozását szolgálja. Ismétlem, a teljes áfabevételi többlet a rezsitámogatásokat finanszírozza közgazdasági értelemben. Több mint 2600 milliárd forint a Rezsivédelmi Alap kiadása. Ennek az alapnak a bevételei között szerepelnek a különadók, és ott szerepel körülbelül 1200 milliárd forintnyi költségvetési transzfer, amit még a Rezsivédelmi Alapba a központi költségvetésből be kell tenni annak érdekében, hogy fenntartsuk a lakossági rezsiszabályozás rendszerét annak érdekében, hogy támogatást tudjunk nyújtani közfeladatot ellátó intézményeknek. Ennyit tehát arról, hogy mit kezd az infláció miatti többletbevételekkel a kormányzat.

A négy fő terület  foglalkoztatás, családtámogatások, nyugdíjak, rezsitámogatások  mellett, mondhatom, mindig slágertéma az oktatás és az egészségügy területe. A mai napon is, úgy gondolom, hogy súlyos szavakat hallhattunk. Vajda Zoltán képviselő úr, költségvetési bizottsági elnök úr úgy fogalmazott, ha pontosan írtam, hogy sem a köznevelésben, sem az egészségügyben nem fordít érdemi többletforrásokat a kormány a két terület finanszírozására. Ander Balázs képviselő úr, a Költségvetési Bizottság másik kisebbségi előadója pedig neoliberális embertelenségről beszélt.

Akkor engedjék meg, hogy néhány konkrét számot említsek! Természetesen abban mindnyájan egyetértünk, hogy jó lenne, és nyilván közös célunk, hogy mind a két terület közfinanszírozását növeljük, de azért én azt látom, hogy ez a módosított költségvetés a 2022-es számokhoz képest egészségügyre 232 milliárd forinttal szán többet, oktatásra pedig 619 milliárd forinttal. Hadd mondjak 2010-hez képest számokat, hiszen sokszor számonkérik rajtunk, hogy a gazdaságpolitika ívében azért ez a két terület nem mindig kapta meg a kellő figyelmet. Az oktatási kiadások a 2010-es 1445 milliárd forinthoz képest 2023-ban 619 milliárd forinttal lehetnek magasabbak. Az egészségügyi kiadások tekintetében pedig az 1200 milliárd forintnál némileg kevesebb összeg 1600 milliárd forinttal lesz magasabb. (Sic!) Bocsánat, a növekmény az oktatásnál 2010-hez képest nem 618, hanem 1360 milliárd forint. Mind a két területen bőven infláció feletti növekedést láthatunk. Ezen területen belül a bérjellegű kiadások még nagyobb mértékben növekednek. Az egészségügynél említek egy számot: az egészségügyi bérjellegű kiadások a 2010-es értékhez képest 303 százalékkal lesznek magasabbak 2023-ban.

Tehát két olyan területről beszélünk, ahol az összkiadás is növekszik, és a bérjellegű kiadások is növekednek. Ismétlem, természetesen azon dolgozunk, hogy a későbbiekben ez a folyamat növekedjen, de nem tudok egyetérteni azokkal a megállapításokkal, amelyek szerint az önök előtt lévő módosítás ne tartalmazna többletforrásokat. Ami pedig a neoliberális embertelenséget illeti, azt hadd mondjam el, hogy a Covid alatti visszaesés időszakában mind a két területen a bérek növekedtek. Tehát pont azokból a padsorokból hallom az észrevételeket, akik pontosan tudhatják, hogy az előző gazdasági visszaesés idejében, 2008-2009-ben a bérek csökkenéséről beszéltünk. Most mind a két ágazatban gazdasági visszaesés ideje alatt is a bérek növekedtek, és azon dolgozunk, hogy ez a későbbiekben is folytatódjon. (Dr. Gurmai Zita közbeszólására:) Hallom a reálbér kifejezést, képviselő asszonynak figyelmébe ajánlom, például az egészségügy területén, még ha professzor úr ingatja is a fejét, kérem, professzor úr, hogy nézze meg a tényszámokat, hogy a reálbérek növekedteke vagy sem, beszéljenek egészségügyi dolgozó ismerősökkel.

(16.30)

Az oktatás területén pedig hangsúlyozni szeretném, hogy most is nyilvánosan megtekinthető az a módosítás, amely arról szól, hogy amennyiben az Európai Bizottsággal az oktatási nyitott kérdéseket le tudjuk zárni, és amennyiben a társadalmi partnerekkel megegyezésre jutunk, és ennek következtében a Magyarországnak járó európai uniós forrásokat fel tudjuk használni, akkor a közoktatásban dolgozók, a pedagógusok bére 2025-ben többlépcsős emelés keretében az akkori diplomásátlagbér 80 százalékát érheti el. Ugye, január 1-jétől mind a közoktatási, mind a szakképzési területen már egy 10 százalékos béremelés valósult meg, és ismétlem: bízom abban, hogy megkapjuk a Magyarországnak dedikált forrásokat, és januárra visszamenőlegesen a közoktatási területen további béremelés valósulhat meg.

Még egy területet hadd említsek meg: ez a nyugdíjasok területe, hiszen a négy kiemelt cél között van. Az infláció tekintetében és a költségvetési prioritások tekintetében is sokszor elhangzott, hogy az infláció szerinti korrekciót a nyugdíjasok megkapják. Azért ismétlem ezt ismét, hiszen jelentős bizonytalanság van az árak változásában, éppen ezért lényeges az a vállalás, hogy novemberben az akkori információk alapján  figyelembe véve nemcsak az általános fogyasztói kosarakat, árindexet, hanem a nyugdíjasok fogyasztói kosarát is , ha szükséges, akkor a kiegészítő nyugdíjemelést a kormány végre fogja hajtani. Ezzel meg tudjuk őrizni azt a reáltöbbletet, amelyet 2010 óta láthatunk, nevezetesen: az eddigi emelések következtében a nyugdíjak reálértéke mintegy 20 százalékkal haladja ma meg a 2010-es szintet.

Mindezekkel együtt én bízom abban tehát, hogy a kiemelt területek, az imént említett területek finanszírozását úgy fogjuk tudni biztosítani, hogy mellette a magyar gazdaság növekedési pályán marad akkor is, ha ez a növekedés szerényebb, mint amit az elmúlt években láthattunk. Abban bízom, és az önök előtt lévő törvényjavaslat azt a célt is szolgálja, hogy a kiemelt területek finanszírozását úgy tudjuk biztosítani, hogy mellette csökkentjük az államháztartás hiányát, mellette csökkentjük az adósságot. Ha ez a célunk megvalósul, akkor hosszabb távon stabil államháztartásra építhetünk, hosszabb távon arra építhetünk, hogy nem viszi el a növekvő infláció, nem viszi el a növekvő adósságszolgálat mindazokat a bevételeket, amelyeket a magyar gazdaság bővülése a költségvetés számára jelent.

Ennek tükrében ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek az önök előtt lévő javaslat megfontolását és későbbi támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)