DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálatosan egy újra aktuális témáról kell beszélni, hiszen ciklikusan megtámadják, aljas módon megtámadják Horn Gyulát, a harmadik magyar köztársaság harmadik szabadon választott miniszterelnökét, újra lejárató kampány indult ellene összehangoltan.

A leghatározottabban felszólítom a magyar kormányt, hogy szálljon ki ebből a küzdelemből, hagyja ezt a küzdelmet a radikálisoknak, akik a kötelező vagy szóba jöhető oltások után megtalálták újra az ellenfelet Horn Gyulában. Sajnos, ez ciklikus, hiszen kettő-négy évente újra terítékre kerül az az államférfi, aki talán a legtöbbet tette Kohl kancellár után a német egyesítésért (Nacsa Lőrinc: Hagyjuk már! Hagyjuk már!), ezáltal az új európai egység létrehozásáért. Arról beszélünk, aki a szovjet csapatok árnyékában átvágta a vasfüggönyt az osztrák külügyminiszterrel, Mock alkancellárral, majd a páneurópai pikniket követően a szovjet csapatok árnyékában, A Hét című műsorban bejelentette a határnyitást szeptember 11-én. Ezt az államférfit támadják önök vagy az önök nevében eljáró főispán, vagy kormányhivatal, vagy bárkicsoda.

Elképesztő, hogy a ’94-es kétharmados győzelmet követő önmérséklet, önkorlátozás példaképét támadják így, azt a Horn Gyulát, aki új politikai stílust vezetett be Magyarországon. (Nacsa Lőrinc: Ott volt a sortűznél!); aki 1998-ban a Közgáz pódiumán Magyarország jelenlegi miniszterelnökével egy jövőbe mutató vitát folytatott. Hivatalban lévő miniszterelnökként nem félt kiállni erre a vitára még akkor sem, ha az azt követő választásokat önök nyerték, és így alakulhatott meg az első Orbán-kormány. (Novák Előd: A pufajkás múltjáról is beszéljél!  Az elnök csenget.)

Szánalmas ez a politikai támadás és brutális beavatkozás Budapest belügyeibe, amikor a főispán és a kormányhivatal másodszor, mint egy két félidős játékban, támadja meg azt a demokratikus döntést (Nacsa Lőrinc: Pufajkát…), amelyet a főváros hozott a Horn Gyula-sétánnyal kapcsolatosan.

Igen, várható volt ez a bekiabálás. Én arra hívnám fel a figyelmet, hogy kétségtelenül az ’56-os szerepvállalással kapcsolatosan lehetnek kétségek (Nacsa Lőrinc: Elég sok van!  Derültség.  Az elnök csenget.), azonban ahogy Winston Churchillt sem az ír felkelés vérbe fojtásában vállalt esetleges szerepe alapján ítélik meg, hanem egy komplex életpálya alapján, úgy tegyük hozzá, hogy Horn Gyulának sok évtizedes politikai pályafutása volt, ebből egy mozzanat alapján megítélni az ő tevékenységét éppolyan hiba lenne, mint Churchillt az írek mészárosának nevezni. (Novák Előd: Ügynök is volt!  Az elnök ismét csenget.)

Ezért azt kérem a leghatározottabban, hogy véget kell vetni ennek a politizálásnak, és a magyar kormánytól és mindenkitől, aki a magyar kormány nevében eljár, önmérsékletet kérnénk ezen a téren. Volt erre egyébként pozitív példa, hiszen Horn Gyula temetése egy demonstratív kiállás is volt. Meg kell nézni a résztvevők számát, és hogy egyébként kik vettek részt ezen a temetésen, azt gondolom, ez alapján kell megnézni ezt a kérdést. A leghatározottabban kérem önöket, ha esetleg államtitkár úr majd méltat válaszra, hogy ezek alapján legyen némi önmérséklet, és akkor kiegyenesíthető még ez a kérdés. Hagyjuk meg ezt a küzdelmet azoknak, akikre ez tartozik!

És kérném szépen a kormány nevében válaszadót, hogy kíméljen meg a Magyar Szocialista Párt kétes közvélemény-kutatások alapján való támogatottsági szintjétől, különösen a dollárbaloldaltól, hiszen a dollárbaloldal alapján ezekből a támogatásokból csak az igazi baloldal nem kapott nemhogy egyetlen dollárt, zöldhasút, de még egy centet sem kapott az igazi baloldal. (Novák Előd: Szegények! Gyűjtsünk nekik!  Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

(9.50)

Tehát azt kérném tisztelettel, hogy az érdemi válasz arra térjen ki, hogy mi az oka a Horn Gyula elleni méltatlan és brutális támadásnak, és azt kérdezném, hogy vane esély arra válaszolni, hogy ezt befejezi a kormányhivatal, beletörődik egy demokratikus döntésbe.

És ahogy kezdtem, úgy zárom: el a kezekkel Horn Gyulától, attól az államférfitól, aki példát mutatott Európának és Magyarországnak demokráciából, és sokat tett azért, hogy Európa újraegyesülhessen a vasfüggönyt követően! Ne vezessenek be önök új vasfüggönyt, szellemi vasfüggönyt, ne hozzák vissza azokat az időket, amikor cenzúrázni lehetett, amikor politikai megrendelésre történtek különböző közigazgatási döntés-előkészítések! Köszönöm a figyelmet. (Nacsa Lőrinc: Ahogy Horn Gyula…  Taps az MSZP padsoraiból.)