DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor beszéltünk már az egészségügyben uralkodó siralmas állapotokról, a rombolást az egészségügyben azonban önök nem most kezdték. ’12-ben, 11 éve elvették a kórházakat az önkormányzatoktól. Akkor azt ígérték: így mindenkinek jobb lesz, modern berendezések, rövid várakozási idő, magasabb fizetések. Ez persze annyira nem jött össze, hogy a kórházak nemhogy nem működnek jobban, de hónapról hónapra romlik a színvonal, az intézmények minden átszervezés ellenére egyre tragikusabb állapotba kerültek. Az egészségügyet nem a dilettáns kormányzati intézkedések, hanem a benne dolgozó egészségügyi dolgozók áldozatkész munkája tartja működésben.
Most úgy látszik, önöknek mindez nem volt elég, és már a szakrendelőkre is fáj a foguk, miután 2012-ben nem sikerült mindegyik egészségügyi intézményt megkaparintaniuk, ezt most próbálják bepótolni. Nemrég levelet kaptak a polgármesterek az országos kórházi főigazgatótól, melyben jelezte, államosítani fogják a szakrendelőket is. Azóta, számomra nem meglepő módon, számos önkormányzat egyhangúlag, tehát a fideszes képviselők szavazataival mondott nemet erre a tervre, tudván, ezzel a szakrendelőkre is ugyanaz a sors vár, mint az eddig államosított kórházakra: további forráselvonás, eladósodás és az ezzel járó súlyosabb gondok, a szakemberek átvezénylése, végül akár a megszűnés is fenyegetheti őket.
Az orvosok túlterheltek, az egészségügyi dolgozók minimális fizetésért dolgoznak éjjel-nappal, aminek eredményeként nem csoda, hogy egyre többen hagyják ott a pályát. Ennek következtében pedig még hosszabbak lesznek a várólisták, a betegfogadói listák, a megmaradt dolgozókon még több teher lesz, és így tovább, folytatódik az ördögi kör addig, amíg végleg összeroskad a rendszer.
Kizárólag a települési, kerületi önkormányzatoknak köszönhető, hogy a szakrendelők még mindig működnek. Elég a XV. kerületre gondolni, ahol évi 500 millió forinttal, vagy a XVIII. kerületre, ahol évi 270 millió forinttal támogatják a saját szakrendelőjüket. Gondoskodnak a felújításról, fejlesztenek, ultrahang-, mammográfia- és CT-berendezéseket vesznek, hiszen ezekre a vizsgálatokra máshol hónapokat kell várni az állami rendszerben, és gyakran kiegészítik a szakorvosok, szakasszisztensek bérét is, hogy maradjon elegendő szakemberük.
Az önkormányzatok hatalmas terhet vesznek le az állami egészségügy válláról, ennek akarnak most önök véget vetni, kockáztatva a járóbeteg-ellátás összeomlását. Miközben 700 háziorvosi körzetben nem sikerült háziorvost találni, 935 ezer embernek, ezen belül 200 ezer, főleg vidéken élő gyereknek nincs háziorvosa. Az ily módon einstandolt intézmények ráadásul minden önállóságukat elvesztik majd; félő, hogy a szakemberhiánnyal küzdő megyei kórházba ezekből a rendelőkből fognak szakembereket átvezényelni, ami még tovább fogja növelni a betegfogadói listákat. Ez a betegek szempontjából azt jelenti: többet kell várniuk vagy utazniuk, mindenképpen nehezebben jutnak hozzá egy-egy vizsgálathoz vagy beavatkozáshoz, a dolgozók szempontjából pedig azt, hogy átvezényelhetővé válnak, holott lehetséges, hogy nem véletlenül választották éppen a járóbeteg-ellátást. Ez újabb tömeges felmondásokhoz vezethet, tovább fokozva az így is rendkívül súlyos gondokat.
Mindezt egy olyan helyzetben lépik meg, amikor hetente zárnak be kórházi osztályok általában szakemberhiány miatt, lassan már csak a megyeszékhelyeken lehet szülni, a rendkívül hosszúra nyúlt várólisták miatt pedig éveket kell egy műtétre várni. A kórházak adóssága már két hónap után is olyan magas, több mint 33 milliárd forint, amekkora az előző években csak a harmadik negyedévben volt. Elég belépni egy állami intézménybe, hogy az ember lássa a rettenetes állapotokat. Önök szerint rendben van, hogy a betegek lassan nem mernek kórházba menni, mert félnek a fertőzésektől, félnek attól, hogy nem lehet őket meggyógyítani.
Az árnyékkormány egészségügyi árnyékminisztereként kérem önöket, hagyják végre békén az egészségügyet működni, ha javítani nem képesek, legalább ne rombolják le azt, ami van. Nem veszik észre, hogy dilettáns intézkedéseikkel egyre mélyebbre taszítják a bajban a kórházakat? Meddig kell ezt eltűrnünk? Önök betegek életével játszanak minden egyes döntéssel. Mára az árnyékkormány Magyarország egyetlen reménye arra, hogy minden beteg méltó körülmények között gyógyulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Gréczy Zsolt tapsol.)
(10.10)