DR. FÓNAGY JÁNOS, gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ha valakik, akkor az észak-magyarországiak, a borsodiak, a miskolciak, az ózdiak vagy a szuhakállóiak pontosan tisztában vannak azzal, hogy a nemzeti önrendelkezés nemcsak az alkotmányos jogainkban, nemcsak a magyar parlament működésében, nemcsak hazánk katonai függetlenségében, hanem a nemzeti iparunk létében, a magyar munkaerő, a magyar emberek foglalkoztatási lehetőségében is van. Nincs nemzeti önrendelkezés bármily furcsán hangzik, de így van betonacél, cement, mész vagy más alapanyag nélkül.
Ha valaki, akkor az ön által képviselt térség megtapasztalta azt, hogy mi az, amikor egy vélt eszmei cél érdekében politikai erők feladnak mindent, amit egy nemzet 100-150-200 év alatt, mondjuk, nemzeti iparban megteremtett, mi az, amikor eladják a bányákat, mi az, amikor feladják a pénzintézeteket, mi az, amikor eladták az erőműveket, mi az, amikor Magyarország gyakorlatilag hazai nemzeti ipar, nemzeti energiabázis nélkül marad.
Ezen alapvetően változtattunk először ’98-ban, majd 2010-ben. 2010 óta egyébként a jelenlévők által jól ismert körülmények mellett, tehát a világjárvány, majd a háború első évében alapvetően olyan gazdasági eredményeket értünk el, amelyek a korábbi évtizedekben példa nélkül valók voltak. Ezek közül a magam részéről a legjelentősebbnek a foglalkoztatást tartom, hiszen, ha valaki, akkor a képviselő asszony pontosan tudja, hogy a magyar emberek még a Covid alatt is, vagy akár a háború veszélyeztetettségében is a véleményükben is és a lelkük mélyén pedig alapvetően a munkanélküliségtől tartanak. Pontosan tudja ez az ország, ahol munka van, ott minden van. A magyar ember fel akar reggel kelni, és el akar menni dolgozni, ha van hová. Márpedig 1910 óta van hová. 2010-ben 12 százalék körül volt a munkanélküliség. Az elmúlt hónapokban 3,7 százalék volt. Úgy gondolom, hogy Észak-Magyarországnak, Miskolcnak, ha úgy tetszik, a mi vidékünknek ezek a legfontosabb mutatók.
Ez a szomorú múlt, és az elmúlt 10 évnek az eredményei. De mi az, amit az ön által mondottakhoz a jövőre nézve hozzá kell és lehet fűzni? További célunk az, hogy mind a foglalkoztatást, mind az ipari teljesítményt növeljük. Ehhez pedig újabb beruházások, újabb fejlesztések szükségesek, az újabb fejlesztésekhez pedig körülbelül egy félmillió új munkaerő szükséges. Minden felmérésünk, minden közvetlen tapasztalásunk és jövőbeli prognosztizált számunk azt mutatja, hogy a jövő fejlesztése a Debrecen-Nyíregyháza-Miskolc háromszögben valósul meg, hiszen ott áll rendelkezésre a magyar munkaerőnek az a tartaléka, amelynek a kihasználására annak orientált képzésével és a munkaerőpiacra való beépítésével alapvető lehetőségünk nyílik.
Itt van az a munkaerő-tartalék, amelyre alapvetően számítani lehet és számítani kell. Ebben és itt nemcsak a magam meggyőződését mondom, hanem a kutatók számait is alapvetően Miskolcon és környékén van a legnagyobb lehetőség és a legnagyobb jövőbeni lehetőségek száma. Éppen ezért mind az itt élőknek a képzését, mind az ország belső mobilitásának ilyen irányú mozgását tehát nem keletről nyugatra, hanem, mondjuk, délről északra, északkeletre kifejezetten erre vonatkozó, különálló programokkal igyekszünk ezt támogatni.
Meggyőződésünk, hogy ezzel a törekvésünkkel minden háborús válságot és minden előttünk álló problémát le tudunk küzdeni. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)