DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kúria mostani beszámolójával kapcsolatban elhangzott érvként, és talán ezzel érdemes kezdeni, hogy fájó, hogy a mai napon még majd oly sokszor emlegetendő időszerűség, azaz, hogy mi mikor kerül olyan állapotba, hogy megvitatható legyen vagy döntés szülessen benne, az itt is most kicsit hibázik. Tudomásul vesszük nyilván azt is, hogy egy beszámoló később kerül be, azt kevésbé, hogy a parlamenti rendszeren belül ősz helyett miért tavasszal tárgyalja azt a plénum, miközben a bizottság ősszel már tárgyalhatta.

A beszámolót abból a szempontból is érdemes nézni, túl azon, hogy az úgymond kötelező köröket megfutja…  ami nagyon helyes, tehát beszámol arról a jogegységi munkáról, arról az ítélkezési munkáról és gyakorlatról, amely a Kúrián volt, illetve magának a szervezetrendszernek a szervezeti ügyeiről egyaránt, ezek rendben is vannak. Ezeket az ember jogászként igyekszik követni, mindig nézni és figyelni, hogy az általunk megalkotott jog alkalmazása során milyen problémák merülnek fel, és miként próbálja az ítélkezés egységesítése érdekében a Kúria orvosolni azokat, és hogy egyébként ez utána milyen hatással lesz a jogalkotásra. Ezt mindig érdemes nézni és érdekes is ezeket követni, hiszen ez a jog életét, fejlődését mutatja. Nagyjából arra hasonlít a jogalkotás, mint egy gyermek élete. A felnövekvő szakaszában tanul, fejlődik, majd amikor ereje teljében van, az ember látja, hogy mivé fejlődött, hasonlóan látjuk ezt egy jogszabály megszületésénél, a jogalkalmazásnál, az ítélkezési gyakorlat egységesítésénél és utána ismét a jogalkotási visszacsatolásnál. Szóval, ezek a részei rendben vannak a beszámolónak, nem is kívánok ezzel túl sokat foglalkozni, nem látom értelmét felolvasni azokat a külön passzusokat, amelyek helyénvalók, amelyekkel egyet lehet érteni.

Inkább szeretnék azzal a pár problémával foglalkozni, amely beárnyékolja talán a beszámolót. Kettő ilyen is van. Az egyikről a Kúria nem tehet, az egy adottság volt, ez a pandémia időszaka. Erről a későbbiekben szólni fogok, de úgy tűnik, hogy ezzel valamennyi, az igazságszolgáltatásban részt vevő szervnek meg kellett birkóznia, és a mai napon tárgyalandó mindhárom beszámolóban ez markánsan meg fog jelenni, az Országgyűlésnek is meg kellett ezen a téren birkóznia, a jogalkotás is átalakult a saját maga módján, alkalmazkodva a pandémia mögöttünk hagyott egy-két évéhez, és ez a 2021-es évben is kifejezetten így volt.

A másik viszont egy szomorúbb kérdés, ez az úgynevezett kinevezés-gate. A 2021-es évet, amely elnök úr első éve volt és ez volt a munkájának rögtön az első része, nagyon sok kritika érte. Pró és kontra elolvasható benne nagyon sok álláspont, akár a Kúria, az Országos Bírói Tanács, akár a Helsinki Bizottság álláspontja, tehát akár civil, akár a jogalkotással foglalkozó szervezeteknek is a véleménye. Azért is hoztam egyébként ide a Helsinki Bizottságot, hogy mindkét végletét meg lehessen nézni az álláspontoknak, hiszen az érvek ütköztetésénél nagyon fontos, hogy ha a Kúria álláspontját ismerjük, akkor ismerjük azoknak az álláspontját is, akik attól eltérően, teljesen más módon látják, hogy milyen módon történtek a Kúrián a kinevezések.

Amellett sem lehet elmenni  és ez nem a 2021-es év fejleménye, hanem a 2022-es év fejleménye volt , hogy a kinevezéssel kapcsolatban mégis történt érdekes dolog. Talán nagyon sok minden történt a Völner-Schadl-ügyben, de emlékezetes talán az a hangfelvétel is, ahol a kinevezési gyakorlatot kritizálta. Távol álljon tőlem, hogy Schadl Györgynek bármilyen módon is adjunk a szavára, de azért mégiscsak azt a kinevezési gyakorlatot kritizálta, illetve azzal kapcsolatos kritikát fogalmazó cikkre reagálva mondott nyomdafestéket nem tűrő módon véleményt, és nem állította be túl jó fényben magát a Kúriát és ezt a fajta kinevezési gyakorlatot.

(10.20)

Illetve arról a Hajas Barnabásról van szó, akinek a kinevezésekor is már  függetlenül egyébként a Schadl-ügytől, függetlenül ettől az egész kinevezési mizériától  lehetett látni, hogy nem teljesen jól működik a rendszer. Látom államtitkár urat az Igazságügyi Minisztérium helyén ülve, hogy nagyokat nyel vagy felsóhajt ezen a téren. (Dr. Répássy Róbert poharat körbemutatva: Vizet ittam.) De hát, mégiscsak az a helyzet, államtitkár úr, hogy az ön helyén ült az a Völner Pál, aki ebben az ügyben érintett, és az abban az ügybeni érintettségében, most úgy tűnik, hogy ezt a kúriai bírót, Hajas Barnabást mégiscsak tanúként fogják beidézni. Ugye, itt a kérdés az, hogy ha beidézik, hogy vajon kinek a támogatására; én bízom benne, hogy az igazság kiderítésének a támogatására kerül ő meghallgatásra.

Mindenesetre ezt azért mondom, mert ez a kényelmetlen árnyék most is ott vetül ezen a 2021. éven, és bár mondhatjuk azt, hogy ezek között nincs összefüggés, de mégis rámutat arra, hogy ennél sokkal megfontoltabban kellett volna, és a bíróság törvényességének és a törvényes megalakításának nem a látszatára, hanem a valóságára ténylegesen törekedve kellett volna ezeket a szabályokat meghozni. Hiszen nagyon sokszor ez az érv merült fel, hogy végső soron egy-egy ilyen kinevezés azt a kételyt vonhatja maga után, miszerint egyes bírói tanácsok vagy a Kúrián ítélkező bírónak…  a tanácsnak a megalakítása nem lett volna törvényes.

Talán ez azért is fontos, hogy ezt komolyan vegyük, és ezen többet gondolkozzunk és az ebben lévő hibákat kiküszöböljük, mert minden bíróságnak talán az egyik legnagyobb kihívása az, hogy ez a fajta felhatalmazás, azaz hogy az embereknek a százszázalékos bizalma abban, hogy az ott hozott ítéletek, az ott meghozott döntések a jogszabálynak megfelelően és az eljárási és anyagi jogi szabályoknak a megtartása mellett kerülnek meghozatalra…  ez talán a legnagyobb bizalom, amit egy bíróságba vethet az ügyfél, az ott pereskedő fél. Így hát minden egyes kinevezésnél, amikor ezt teszi kockára akár a Kúria elnöke, akkor fokozottan figyelni kell, hogy mind a Kúriának, mind pedig az alatta lévő  mondjuk úgy  bírósági szakaszoknak az integritását is figyelembe véve kell kialakítania.

Vitás volt, ugye, ebben az évben az európai érdeklődés akár a kinevezéssel, akár a Kúriának a működésével kapcsolatosan. Itt előzőleg elhangzott, hogy az Európai Közösség különböző szervei részéről azért aktív érdeklődés volt a magyar igazságügyi reformmal, a magyar igazságügy működésével és a jogállamisággal kapcsolatban, és mondjuk úgy, hogy egy része ezeknek az aggodalmaknak jogos is.

Nem lehet elmenni abba az extrém álláspontba, hogy mindenben az Európai Közösségnek igaza lehet, és hogy minden kritikáját, függetlenül attól, hogy azoktól a kritikát érdemes meghallgatni, akik szakmai módon mondják és fogalmazzák meg…  sőt tőlük megfogadni is fontos. Azoktól, akik csak politikai alapon próbálnak az Európai Közösségből közelíteni a jogállamisági vagy igazságszolgáltatási kritikákhoz, a kritikát meghallgatni meg kell, de megfogadni talán nem biztos, hogy érdemes.

Én tehát mindig úgy voltam ezzel a kérdéssel, hogy ha fogalmaznak meg kritikát, meg kell nézni, hogy ki mondja, és bizony érkezett olyan helyről kritika, amit a Kúriának meg kellett volna hallgatnia és fogadnia; és most utólag úgy látszik, az Európai Bizottsággal történő megegyezés keretében, hogy mégis voltak olyan jogos kritikák, amelyek még az elkövetkezendő időszakban az igazságszolgáltatási reformmal vagy átalakítással kapcsolatban ide, a Ház elé fognak kerülni. Nem tudom, hogy ez a Kúriát milyen mértékben fogja érinteni, és fogjae egyáltalán érinteni.

Örültem neki, hogy jogosan benne volt az a kritika, amit a Kúria fogalmazott meg a közigazgatási bíráskodással kapcsolatosan, és különösen örültem neki, hogy mondjuk úgy, a jogrendszer jó működését mutatta, hogy ez a kritika végül a jogalkotónál is megjelent, és sikeresen módosította úgy a jogszabályt, hogy azt a terhet, amit a Kúriára rakott, és amely valójában akadályozta a jó minőségű vagy még jobb minőségű munkát, azt lényegében sikerült feloldani és elhárítani.

Ez egy fontos visszajelzése annak, hogy végül is működnek a szervek vagy a bíróságok, a jogalkotás, sőt mondhatjuk úgy, mintha minden egyéni képviselő önmagában egy pici jogalkotói szerepet is betölt, itt működik ez a fajta oda-vissza kommunikáció az igazságszolgáltatás és a törvényhozás között, és végül is jó módon sikerült feloldani, én úgy gondolom. Bár ez a következő évek beszámolóiból fog kiderülni, hogy sikeres és jó irányban oldottuke föl a közigazgatási eljárásokban a bíráskodásnál felmerült problémát, ami a Kúrián felmerült.

Ami a Coviddal kapcsolatos kihívásokat jelentette, itt talán a Kúriának annyi szerepe vagy érdekessége van, hogy nagyon sok olyan változás volt  és ez nem is a 2021. évre fog vonatkozni , akár eljárási szabályok más módon való alkalmazása, perek gyorsítása vonatkozásában, ami a későbbiekben biztosan fog jogegységi kérdéseket és jogegységi problémákat felvetni. Ha tehát túlélte és túléltük mindannyian ezt a nagyon nehéz helyzetet, az elkövetkezendő években szerintem fognak felmerülni olyanok, amelyben a Kúriának majd irányt kell mutatnia, hogy a koronavírus-járvány alatt indított bírósági eljárásokban, azok lezárásánál végső soron mennyire volt egységes és mennyire volt helyénvaló a jogalkalmazás, de ezt természetesen az OBH beszámolójakor kell majd elmondani, hogy milyen módon alakult az ő ítélkezésük ebben az időszakban.

Azt is szeretném hozzátenni  és ezt fontos itt leszögezni, és talán nem tartozik annyira a beszámoló tárgyához , hogy kifejezetten fontosnak tartom, hogy az ilyen beszámolókat a parlament őszintén és tisztességesen megtárgyalja. Talán az egyik tárgyalási akadálya annak  és ez most az itt ülő jogászkollégáknak is szól , hogy a parlament az elmúlt időszakban személyi összetételében a jogászok szempontjából megfogyatkozott. Ezt azért szeretném elmondani, hogy nem tartom szerencsésnek, mert van szerencsém 2014 óta országgyűlési képviselőnek lenni, akkor számos jogász- és ügyvédkollégával voltunk itt, és akkortól kezdődően élt az a szabály, amely nagyon súlyos vagy nagyon szigorú összeférhetetlenséget állított fel az országgyűlési képviselőkkel szemben, tekintettel arra, hogy a jogászi hivatásukat nem tudták gyakorolni.

Az a parlament előnyére tudna válni mint jogalkotónak  pláne akkor, amikor beszámolót tárgyalunk, pláne akkor, amikor a jövőre nézve jogszabály-módosítást vagy önállóan teljesen új jogterületek szabályozását hozzuk , hogy azok az itt lévő országgyűlési képviselők, akik tudnak praktizálni mellette, akik a jogalkalmazásból tudnak tapasztalatot gyűjteni, nekik lehetőségük legyen dolgozni ezen a téren.

Én nemcsak hogy rossznak, hanem kártékonynak és ártalmasnak is tartom azt a szabályt, ami jelenleg az összeférhetetlenség vonatkozásában, az országgyűlési képviselőség, az ügyvédség között van, mert őstermelő, bármilyen más vállalkozó vagy vállalkozásban érdemlegesen részt vevő személy nyugodtan lehet országgyűlési képviselő, ennek azért vajmi kevés összefüggése van a jogszabályalkotással, de a jogalkotással és a jogalkalmazással kifejezetten komoly összefüggésben lévő ügyvédi hivatást viszont teljes egészében tiltja a jogállási törvényünk.

Úgy gondolom, hogy ezt időszerű lenne majd a törvényhozásnak már csak a jogszabályalkotás minősége szempontjából is felülvizsgálni, mert sokkal jobb és szerintem célravezetőbb jogszabályok születhetnének akkor, és talán kevésbé lennének a bíróságok a jogalkalmazás során nehéz helyzetben, akár a jogszabályok értelmezésénél, és kevesebb problémája akadna a Kúriának is az ítélkezés egységesítése és a jogegységi eljárások lefolytatásában.

Összességében tehát ezeket a kritikákat fontos volt megfogalmazni, mert beárnyékolja a 2021. évet. Köszönöm, hogy a Kúria azt a munkát, amit előtte tőle megszoktunk, ami az ítélkezéssel kapcsolatos és ami a jogegységi munkájával kapcsolatos, tisztességesen és becsületesen elvégezte.

Köszönjük szépen azt is, hogy helytálltak ebben a nehéz időszakban, amikor mindenkinek egy kicsit a komfortzónájából kimozdulva kellett dolgoznia, távol esetleg a munkahelyétől vagy nagyon nehéz körülmények között, ügyfelek vagy kollégák nélkül. Összességében mindennek a fényében a beszámoló elfogadását mérlegelés tárgyává fogjuk tenni. A beárnyékoló körülmények, illetve a folyamatban lévő, az Európai Közösséggel való jogállamisági vitát és az igazságszolgáltatást érintő módosításokat azért figyelembe kell venni, amikor egy ilyen kérdésben döntünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.