DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előre borítékolható, mézes-mázas kormánypárti, egyoldalú dicséreteket tartalmazó felszólalások (Dr. Kovács Zoltán: Szerényebben!) és az erősebb vagy éppen fékezett habzású, de szintén elég unalmasra sikerült ellenzéki hozzászólások után beszéljünk a lényegről! Szorítkozzunk a tényekre, és hagyjuk a meséket!

Az egész történet arról szól, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy talán az igazságszolgáltatás az egyetlen utolsó terület, amit 2010-től napjainkig bezárólag a Fidesz nem tudott elég hatékonyan bevenni.

(10.30)

Régi harc dúl a jobbközép, a 13 éve kormányzó pártszövetség vagy frakciószövetség és a baloldal vagy éppen a szélsőbaloldali, szélsőliberális erők között, mert valljuk be őszintén, hogy az igazságszolgáltatás rendszerében, akár az ügyészi testületben, de különösen egyébként a bírák körében még meglehetősen nagy számban vannak a múlt rendszerhez kötődő bírák, adott esetben magas ítélkező tisztségekben is, rendkívül fontos, kiemelt, befolyásos tisztségekben is; és bizony nagyon nem mindegy az a Fidesz-KDNP számára, hogy politikailag vagy társadalmilag érzékeny ügyekben milyen bírák ítélkeznek, főleg, hogy kik fogják tudni majd adott esetben sok éven át tartó eljárások eredményeként a jogerős ítéleteket meghozni.

E tekintetben tehát nem lehet elégedett a Fidesz, és nem lehet elégedett a miniszterelnök úr sem. Valószínűleg ennek tudható az be, hogy talán egyébként elnök úr számára is némi kényelmetlenséget okozó körülmények között került sor a kinevezésre. Szeretném azt jelezni elnök úr felé, hogy véletlenül sem szeretnék személyeskedni, semmilyen okom nincs arra, hogy önt személyében sértsem, de a tények attól még tények maradnak; bírói és bírósági vezetői gyakorlat nélkül  egyetlen nap ilyen jellegű gyakorlata önnek nem volt  került kinevezésre. Ügyészként biztosan magas harci értéket képviselt, és az Alkotmánybíróság tagjaként is jól végezte a munkáját, ezt nem kívánom kétségbe vonni, de tény, hogy úgy került a Kúria élére, hogy ítélkező bíró egy napig sem volt, és bírósági vezetőként sem töltött el egyetlen napot sem. Ezek a tények.

Valószínűleg a megbízhatóság, adott esetben a nem is annyira háttérben megbúvó politikai megbízhatóság fontos szempont volt, hiszen még annak ellenére, hogy a Fidesz az elmúlt négy választáson kétharmados többséget szerzett  a 2015. február és 2018 márciusa, áprilisa közti időszakot leszámítva , tehát az elmúlt 13 évből 10 évet vastag kétharmaddal kormányzott, és így sem tudta úgy átalakítani a bírósági rendszert, ahogy azt szerette volna. És nem is lenne ezzel semmi baj, ha valóban az objektív, pártatlan, független igazságszolgáltatás irányába tettek volna lépéseket. A leglelkesebb támogatója lennék személy szerint én és a Mi Hazánk Mozgalom is. A baj azonban az, hogy igazából nem ez a motiváció, nem az, hogy végre legyen egy objektív, független, pártatlan igazságszolgáltatás  mondjuk, nem valóságtól független, ez nagyon fontos lenne egyébként, és az életszerűségtől sem független , hanem olyan bírói szervezetrendszer alakuljon ki, amelyik többségében nem a baloldal, hanem a Fidesz-KDNP-többséget mutatja a testületen belül. Erről van szó, az összes többi csak mellébeszélés. Nagyon kellemetlen ezekről beszélni, de ez a valóság.

És hadd említsek néhány ügycsoportot elnök úrnak, hogy ne csak politikai jellegű ellenzéki felszólalást tegyek, amelyben talán, nemhogy talán, egészen biztosan lenne teendője, és ha ezeket hajlandók lennének elvégezni, jól végezni, érdemi előrelépéseket produkálni, akkor a következő éves beszámolókat talán másképp fogja tudni megítélni a Mi Hazánk Mozgalom, mint ezt a 2021. évit.

Természetesen probléma az is, hogy adott esetben ön az OBT javaslata ellenére nevezett ki bírákat, de kinevezett adott esetben olyat is  vagy akkor tisztázzuk ezt a körülményt, erre most egy kiváló alkalom a mai délelőtt vagy kora délután , akit az OBT hozzájárulásával sem nevezhetett volna ki. Ha ez nem így van, akkor kérem, cáfolja meg, és akkor tisztázódik egy önök vagy az ön számára is kellemetlen ügy.

A teljesség igénye nélkül hadd említsek egy fontos ügycsoportot! Ugye, 2020-2021, tehát a beszámolóban érintett év is, a Covid nevű világprojekt, a Covid nevű világjárvány által súlyosan érintett időszak. Nem szeretnék most belemenni a mélyébe annak, hogy ez elsősorban nem is orvosi vagy egészségügyi kérdés volt, hanem az új világrend kialakításának egy fontos ügymenete, egy fontos stációja. Ennek kapcsán, ugye, óriási társadalmi feszültség alakult ki az oltásra kötelezés kapcsán, és egy mesterséges törésvonalat hozott létre a kormánypárt oltottak és oltatlanok között, illetőleg, hogy mennyire kell, lehet, szabad oltásra kötelezni magyar embereket. Rengeteg honfitársunk veszítette el a munkáját, számos alkotmányjogi panaszt adtak be, talán ezres nagyságrendben a magyar emberek a Mi Hazánk Mozgalom segítségével. Hát, ezek nem igazán fejtették ki áldásos hatásukat; úgy néz ki, hogy az Alkotmánybíróságot is kézi vezérléssel sikerült abba az irányba elmozdítani, hogy ne álljanak megfelelő módon az oltatlanok pártjára. Rengeteg érdeksérelem, rengeteg megtört életpálya, jogellenesen megszüntetett munkaviszony, és rengeteg anyagi, pénzügyi, gazdasági érdeksérelem kapcsolódik ezekhez az ügyekhez.

Én nagy tisztelettel arra kérném az elnök urat – mivel jellegéből adódóan ezek a jogsérelmek talán nagyobb részt még reparálhatóak, teljes egészében biztos nem, de nagyobb részt talán nem veszítettük el ennek az esélyét , hogy tekintse át a Kúria is annak a lehetőségét, hogy oltatlan honfitársainkat, akik emiatt veszítették el a munkaviszonyukat, közalkalmazotti jogviszonyukat, emiatt rúgták ki őket az állásukból, visszahelyezhetők legyenek, és a kieső időre teljes mértékben megkapják azokat a juttatásokat, amelyek megillették volna őket.

Természetesen ez egy nagyon jelentős, adott esetben sok tízmilliárdos összegre rúg, de ha oly sok mindenre, felesleges beruházásokra, 3000 milliárd forintos akkumulátorgyárakra van forrás, akkor biztos megtaláljuk ezeket a forrásokat majd itt, akár az Országgyűlés keretei között, vagy megtalálja majd a gazdasági kormányzat. Ugyanis nem hallottunk még egyetlenegy szót sem a 2021. évi kúriai beszámoló kapcsán arról, hogy ez még egy Covid által sújtott év volt. És bármikor következhet egy ilyen, úgynevezett világjárvány, bármikor felütheti a fejét egy ilyen veszedelem, és ha már a korlátozott vagy a részleges precedensrendszer bevezetéséről beszélünk, akkor precedensértékkel érdemes lenne hozni ilyen ítéleteket is, amelyek nagyon jelentős mértékben növelnék nemcsak a bírói működés megítélését, hanem konkrétan egyébként a Kúria minőségi megítélését és a Kúriáról kialakított véleményeket is.

Aztán nézzünk egy másik olyan ügycsoportot, amely most már húsz éve, több mint húsz éve mérgezi a magyar társadalmat, amelyet 2001 végén, lényegében azért az első Orbán-kormány vége felé részben a Fidesz nyitott ki, de a fő bűnök a balliberális kormányok idején következtek, 2002-2010 között, ez pedig a devizaalapú hitelezés. Azért mondom ezt, hogy devizaalapú hitelezés, mert devizában nagyon kevesen tudtak eladósodni; ez szintén egy hatalmas átverése, becsapása volt a magyar lakosságnak és a magyar vállalkozásoknak.

A kormányzati sikerpropagandával ellentétben nem mentették ki a magyar embereket. Ez egyébként döntően nem a Kúria hibája, nem is a magyar bírák hibája, ez a magyar parlament és a magyar kormányzó többség hibája. A szavak szintjén segítettek, nyilván egy szűk körnek, leginkább azoknak, akik önerőből is boldogultak volna, segítettek, de rengeteg, rengeteg, több százezer honfitársunk nem tudott még kiszabadulni a devizalapú hitelezés csapdájából. Őket a mai napig húzzák-nyúzzák a végrehajtók. E tekintetben is van a Mi Hazánk Mozgalomnak elképzelése; kíváncsi lennék, hogy ezzel kapcsolatban esetleg mi az elnök úr véleménye. Ezt mindjárt föl fogom önnek vetni, mert kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen magas tisztségben lévő ember ezt mennyire tartja kivitelezhetőnek vagy éppen helyesnek.

Ha már az előbb azt mondtam, hogy fékezett habzású ellenzéki hozzászólások is voltak, hát, fékezett habzású jogegységi döntések talán voltak a 2021. évben is, de ezek nem mondták ki azokat az egyértelmű verdikteket, amelyek alapján a magyar emberek ki tudnának szabadulni ebből a csapdából. Azt, hogy az árfolyamkockázat egyoldalú áthárítása gyakorlatilag az össznemzeti lehúzásnak, a törvényesített uzsorabűnözésnek egy, a mai napig engedélyezett eszköze; azt, hogy a végrehajtók magas jutalékokért dolgozhatnak, érdekeltek abban, hogy magyar emberek elveszítsék a legtöbbször egyetlen vagyontárgyukat jelentő lakóházukat vagy családi házukat, azt végre egyszer s mindenkorra ki kellene már mondani. Éppen, ahogy erre az ülésre igyekeztem, egy kiváló mátészalkai állampolgár pontosan arra panaszkodott, hogy az édesanyja házát úgy akarják elárverezni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy egy összegben kifizették már, az árverési hirdetmény megjelenése után kifizették a terheket, és a végrehajtó  aztán időközben kaptam üzenetet  talán most már hajlandó az árverési hirdetményt törölni, miután megkapott mindent teljes összegben, maradéktalanul. De ha nincs ez az áldozatkész, kitartó eljárás, annak ellenére folytatódott volna az árverés, hogy a tartozások jelentős részét már visszafizették egy összegben.

Az, hogy elévült tartozásokat behajthatnak a végrehajtók, az a magyar jog szégyene. És az, hogy erre egyébként Schadl György egyik kiváló hangfelvétele vagy egy kiváló eszmefuttatása  nyilván ezt ironikusan mondom, hogy kiváló  is rávilágított erre, hogy milyen képtelenség az, hogy helyből ők nem kötelesek vizsgálni azt, hogy már elévült tartozásokról van szó. Hát, ilyen csak Magyarországon fordulhat elő. És úgy gondolom, hogy a Kúria elnökének ezzel kapcsolatban lenne teendője, hogy ki tudjuk menteni a magyar embereket ebből a rabságból. Vagy akkor javasoljanak, tegyenek javaslatokat a magyar parlamentnek  ahol valóban megfogyatkoztak a jogászok, nagyon kevés jogász végzettségű képviselő ül itt , hogy legalább az elévült követelésekben ne tudjanak letiltani, inkasszókat alkalmazni, ingó- vagy ingatlanárveréseket kiírni, mert a mai napig ez a helyzet.

(10.40)

Röhögnek a markukba a végrehajtók, akiknek nem szükséges szakvizsgákat tenni, anélkül válhatnak végrehajtóvá.

A Mi Hazánk Mozgalomnak van egy egyszerű javaslata: ezt a profitorientált, népnyúzó, lehúzó, rabló rendszert egy tollvonással meg kell szüntetni, vissza kell helyezni állami hatáskörbe az önálló bírósági végrehajtást, ahol fix fizetésért dolgoznak állami alkalmazottak, vagyis nem válnak érdekeltté a tekintetben, hogy hogyan rabolják ki a magyar embereket, hogyan fosztják ki az adósokat. Ez lehet az egyetlen megoldás. Ezt a mostani bírósági végrehajtói rendszert fel kell robbantani a szó átvitt értelmében, be kell szántani, be kell sózni, és örök életre el kell felejteni.

Az irányban is talán lehetne tenni valamit, hogy aki másfél év előzetes letartóztatásban van, ne legyen egy szervezetrendszernek az elnöke, és ez a szervezetrendszer a valószínűleg súlyosan érintett szereplőkkel ne tudja főleg a devizaalapú hitelezés című népnyúzó, törvényesített, uzsorabűnöző akciót tovább folytatni. E tekintetben nagyon számítanánk az ön segítségére és az ön, illetőleg a munkatársainak a szaktudására, tisztelt elnök úr.

És végül, de nem utolsósorban: a büntetőítélkezésnél vagy a büntetőbíráskodásnál  ha valahol, akkor itt aztán igazán  kiemelt súlya van az ügyelosztási rendszernek, és adott esetben politikailag érintett vagy politikailag érzékeny ügyekben  tudjuk jól mindannyian, miről beszélünk  nagyon nem mindegy, hogy milyen bírákhoz kerülnek az ügyek. E tekintetben is éles harc bontakozhat ki a baloldal és a Fidesz között, ugyanakkor vannak sajátos érintettségű ügyek is, és nem tudom megállni, hogy a teljesség igénye nélkül az egyik legfontosabbat és az egyik legfrissebbet ne hozzam ide.

Az egész büntetőbíráskodási rendszernek mintegy állatorvosi lova Budaházy Györgynek és társainak az ügye. Hogyan fordulhat az elő ön szerint, tisztelt elnök úr, hogy lassan másfél évtizeden keresztül négy ítéletik születik az ügyben? Az első ítélet bűnösséget megállapító, és súlyos, hosszú tartamú szabadságvesztéseket szabna ki, aztán az első másodfokú ítélet a legkorrektebb, tehát hatályon kívül helyezte az első fokot, és új eljárásra utasította a bíróságot, aztán a megismételt első fok több mint száz év szabadságvesztést szab ki, majd aztán a második másodfokú eljárás pedig lényegesen enyhít, de még mindig erősen megkérdőjelezhető tartalommal ítél el olyan hazafiakat, akik még a bíró indokolása szerint is a társadalom hasznos tagjai.

Hogyan fordulhat elő, hogy ugyanazt az ügyet ennyire különbözőképpen tudják megítélni a bíróságok? Hát, ha ez olyan, elnök úr, mint középiskolás korunkban a verselemzés volt, hogy egyéni ízléstől, karaktertől, személyiségtől függött, hogy hogyan akartuk értelmezni a költő szavait az adott vers kapcsán, akkor nagyon nagy problémák vannak Magyarországon.

És végül, de nem utolsósorban hadd ajánljam figyelmébe azt a még nem az ön elnöki időszakához vagy az ön elnökségének kezdetéhez kapcsolódó, egy évekkel ezelőtt lezárult ügyet, amely azóta is csípi a szemem, és nem tudok napirendre térni fölötte. Ez egy súlyos ügy, amelyben az egyik ítélőtáblának  szándékosan nem mondom, hogy melyik, de tudom  a közismert és tévesen köztiszteletben álló elnöke egy emberölés bűntettének kísérlete kapcsán, amelyet nyolc és fél év alatt tudtak lezárni úgy, hogy térfigyelő kamerák rögzítették a teljes bűncselekményt, le tudta írni az alábbi mondatot, amelyért bármelyikőnket, elnök urat és engem is a jogi karokról azonnal kirúgtak volna, az életben nem szereztünk volna jogi diplomát, ha ilyeneket beszélünk, mondjuk, egy büntetőjogvizsgán.

Ez a mondat így hangzott: „Abból, hogy a jelentős létszámfölényben lévő vádlottak életkioltásra alkalmas eszközökkel”  a szamurájkardtól a baltáig voltak felsorolva az eszközök  „a sértett létfontosságú szerveit is magában foglaló testtájai irányába vágtak, szúrtak több alkalommal,”  na, most figyeljenek!  „még nem lehet levonni azt a következtetést, hogy meg is akarták ölni.” És ez az ember hosszú ideig  azt nem tudom, hogy még most is ott vane  az egyik magyarországi ítélőtáblának volt az elnöke.

Úgyhogy ezt csak azért mondtam el konkrét példaként, tisztelt elnök úr, hogy rengeteg teendő van, meg kell tisztítani, lehetőleg politikai hozzáállástól függetlenül, a magyar bírósági szervezetrendszert, hogy az állampolgároknak a rendkívül megroppant hite, a magyar bíróságba vetett hite valahogy megpróbáljon visszatérni. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)