DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az OBH beszámolójával kapcsolatosan két részre szeretném osztani a felszólalást. Az egyik: az általánosságokon végighaladva a beszámoló erényeit vagy az elmúlt időszak fontosabb eseményeit szeretném kiemelni abból a szemszögből, ahogy én látom, és nagyobbrészt abból a szemszögből kívánom nézni, hogy mint korábban gyakorló ügyvéd miként is találkoztam vele, illetve miként változott, és mit tartok mégis fontosnak abban, ahogy a bíróságok jelenleg működnek és ahogy a szervezetrendszer kinéz, és hogy mik valósultak meg az elmúlt időszakban, amit előremutatónak tartok. És természetesen van egy kritikai rész is, ami nem a bíróságok munkájával, hanem mondjuk úgy, hogy ettől egy kicsit elrugaszkodottabb, magának az OBH elnökének vagy akár a bíróságra nehezedő politikai nyomásnak az értékelése, ha úgy tetszik. Ezek inkább politikai kérdésbe tartoznak, éppen ezért ez nehezebben megfogható, de szeretném, hogy előtte elhangozzanak azok a pozitív vagy esetleg kritikai észrevételek, amelyek fontosak a bírói kar számára is.

A 2021. évi beszámolóból nagyon is látszik, hogy milyen komoly változásokat hozott a koronavírus-járvány a bíróságok életében. Ezek azok a pontok, ahol napi jogkeresésben járnak az alsóbb szintű bíróságokon a jogkereső állampolgárok, éppen ezért a legnagyobb változással is éppen itt találkozhattak: csakúgy, mint az állami hivataloknak, a bíróságoknak is fel kellett venni a lépést abban, hogy miként tudják megszervezni az életet akár távmunka, akár a bírósági eljárásokban a különböző új, innovatív vagy a digitális megoldások bevezetésével. Így a digitális kapcsolattartás is előtérbe került, a távmeghallgatások meglehetősen gyakoriak lettek.

Nyilván ezeknek mindegyiknek megvolt a saját tapasztalata az elején, mondhatjuk úgy, hogy bár a technológia fejlett volt, de gyerekcipőben járt maga az eljárás; szokatlan volt ez széles körben mind a bírók, mind az ügyvédek vagy az ügyfelek körében vagy akár az ügyészek körében is. De szépen, lassan mindenki megszokta, sőt most már talán ott tart, hogy ennek az összes előnyét lehet használni a továbbiakban, és egyre jobban tudta használni a bírói kar is; a meglévő nehézségekből tudott sikert és előnyt kovácsolni, és ezeket jól tudta használni.

Én ebben egyetlenegy olyan figyelmeztetést szeretnék tenni, hogy a bíróságok, illetve akár az ügyfelek képviselői jellemzően igyekeznek és tudnak is lépést tartani a technológia fejlődésével. Nyilván költségkímélő módon nem igazán lehet ezt tenni, de ahol látjuk, az ügyfelek vagy az egyszerű képviselet nélkül eljáró személyek még mindig nagyon nehéz helyzetben vannak ilyenkor. Bár számukra nyilván az eljárási jogszabályok ezt kötelezővé nem teszik, de nagyon sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy a perbeli jogaikat nem megfelelően tudják gyakorolni, ha éppen nem digitális kapcsolattartásban gyakorolják azt. Így az elmúlt időszaknak az előnykovácsolási részéből érdemes lesz azt felülvizsgálni, hogy miből érdemes visszavenni, és miből érdemes megint egy kicsit közelebb hozni a bíróságokat a személyes kapcsolattartásra, személyes tárgyalásra, illetve az olyan meghallgatásokra, ahol valódi, fizikai jelenében mindenki jelen tud lenni.

Sok esetben a bíróságokon az igazság-, illetve a jogkeresés azért is volt akadályozott, úgy gondolom, az elmúlt időszakban, mert tartottak tőle sokan, hogy nem tudnak ebben már ilyen módon részt venni. Ez egyébként igaz az ügyvédkollégákra is, akik nagyon sokszor panaszkodtak arra, hogy inkább kiszorulóban vannak az amúgy is viszonylag gyors digitális és elektronikus eljárási átállás miatt. De úgy tűnik, hogy ebben jól vizsgázott összességében a bírói kar, a bírói szervezetrendszer, a bíróságok szervezetrendszere. Köszönjük szépen, hogy ebben mindenki partner volt, és ezt a nagyon nehéz időszakot akár távmunkában, otthoni munkában, türelmesen és jól tudta kezelni és megoldani.

Ami az ítéletek társadalmi elfogadottságával kapcsolatos: 2021-ben 93,1 százalékos első fokon való jogerőre emelkedést láttunk. Ugye, nagyon sokszor azt mondják, hogy ez mutatja azt, hogy mennyire helyesen, mennyire elfogadottan és a társadalmi igazságérzettel azonosan tud jól, a jogszabályokat értelmezve és érvényesítve a bíróság ítélkezni. Hozzáteszem: nem mindig ezt mutatja. Van egy olyan latencia benne, amit nagyon nehéz kimutatni, talán nem is lehet mérni, ami pedig abban áll, hogy az elmúlt időszakban számottevő változás volt azért abban, hogy ki minősült a bírósági eljárásokban olyan perköltségviselő félnek, aki meg tudta engedni azt, hogy az összes, számára rendelkezésre álló perbeli taktikai eszközt kihasználja. Tehát  hogy ilyen egyszerűen mondjam  nagyon sok mindenkit az akadályozott meg, hogy esetleg másodfokú eljárásban vagy fellebbezésben keresse az igazát, hogy nem tudta sem a perköltséget, a várható perköltséget, sem az azt megelőző, esetleg bizonyítási eljárásban a szakértőnek, illetve az ismételten, esetleg a másodfokú eljárásban felmerülő szakértői költségeknek a viselését kilátásba helyezni. Különösen azért, mert ezek olyan költségek voltak vagy annyira nagy összegűek most már egy-egy szakkérdésben, hogy azt szinte képtelenség a perben viselni, így ezért nagyon sokszor nem is azt mondjuk, hogy ez az elfogadottságot, hanem inkább a lemondást is jelentette a további jogkeresésről. Erre mindig figyelemmel kell lenni, hogy nem feltétlenül az áll mögötte, hogy teljes mértékű a társadalmi elfogadottsága. Nagyon sokan eshetnek ki azért a másodfokú eljárás választásából, a fellebbezésből vagy bármilyen más jogorvoslatból, mert szimplán képtelenek vagy nem áll anyagi vagy más módjukban. Attól függetlenül, hogy vannak költségkedvezmények, illetve illetékmentességek, de ezek összege, mondjuk úgy, hogy kezd elszakadni attól, ami a társadalom széles vagy szélesebb rétegét le tudná fedni, és csak nagyon-nagyon szűk körben lehet már érvényesíteni ezeket.

Az ügyhátralékokkal kapcsolatosan szintén jó, hogy sikerül ledolgozni azokat a hátralékokat, amelyek felhalmozódtak. Az ügyhátralékok az időszerűséghez és az ügyek elhúzódásához is nagyban hozzájárulnak, és annak idején a saját szakdolgozatomat is abból írtam, hogy miként lehetne ezen módosítani, javítani. A kétezres években ez egy nagyon komoly probléma volt. Azóta ebben számottevő előrelépés volt, és nagyon örülök neki, hogy 2020 utánba lépve most már azért a bíróságoknak is sikerül megbirkózniuk ezeknek az ügyterheknek és a régóta folyamatban lévő ügyeknek a csökkentésével.

Ami viszont fontosabb, és akkor pár kritika; nem teljesen megismételve, mert nem akarom senki idejét rabolni, de azért fontos arról is szót ejteni, ami a bíróságok függetlenségével kapcsolatos, és az ezt érő kritikák vagy magának a szervezetrendszernek a függetlenségével kapcsolatos kritikák megjelennek.

(12.20)

Valóban van abban helytálló elgondolás, hogy aggályosak lehetnek ebből egyrészt a bírók kiválasztásával kapcsolatos szabályok, ugye, az OBT többször megfogalmazott kritikát, az előző felszólalásban is elmondtam, akkor a Kúria elnökének, hogy természetesen mindig súlyozva kell a kritikákat megvizsgálni. Nagyon sokszor vannak olyan külső szereplők, akik lehet, hogy más szándékból vagy akár politikai szándékból fogalmaznak meg ilyeneket, de nagyon sokszor látni, hogy szakmai szándékok alapján megfogalmazott kritikákból is helytállónak tűnik az, hogy az OBH-nak és az OBH elnökének változtatni kellene a bírók kinevezésével kapcsolatosan. És szintén ugyanezt, a függetlenséggel kapcsolatos aggályt veti fel a bírók kirendelésével kapcsolatosan már az előbb meghallgatott kritika is. Ezekben valóban vannak olyan kérdések, amikkel érdemben kell foglalkoznia az OBH-nak, ha tényleg meg szeretné és meg tudja  álláspontom szerint meg szeretné és meg tudja  testesíteni a bírói karnak ezt a függetlenségét, és tud ilyen munkát végezni.

Szintén kínos esetek voltak, és ezt nem szabad elhallgatni, a Schadl-ügynek a hullámai, illetve az ezzel kapcsolatos események is. Szintén nem vetett jó fényt az OBH elnökére, és elnézést, elnök úr, hogy ezt ön előtt kell mondani, ez általunk is titkos lehallgatásokból előkerült felvételekből vált ismertté, önök talán jobban tudják, hogy miként volt, illetve én abban hiszek egyébként, hogy szakmai egyeztetés is volt, és szakmai egyeztetés volt ön és a végrehajtói kamara (sic!) elnöke között… A különböző hivatásrendeknek az igazságügyben azért az elnökei mindig szoktak egyeztetni egymással, szerintem ebben különösebb újdonság nincs, éppen ezért lenne jó megtudni a titkosított dokumentum alapján, hogy végül is mi a teljes kép és mi a teljes igazság, talán az OBH-ba vagy a bíróságokba vetett bizalmat is nagyban segítené.

És akkor én itt két kérdéssel szeretném zárni, és remélhetőleg vissza tudok érni addigra, amikor meg lehet ezt válaszolni, ha nem, akkor más módon igyekszem és törekszem majd felvenni önnel a kapcsolatot. Az egyik egy helyi kérdés. Én Karcagon élek a Nagykunságban, Karcagon a helyi járásbíróság és az ügyészség egy épületben van, ez egy régebb óta húzódó projekt, és egyelőre nem tud senki választ adni rá, hogy miként is áll a Karcagi Járásbíróság épületének és a hozzá csatlakozó ügyészség épületének, amelyet újonnan szeretnének megépíteni, az építése, és várhatóe ebben valami előrelépés. Legutoljára azt a tájékoztatást kaptam Lázár miniszter úrtól, hogy nincs rajta azon a listán, amiből lehúzták volna az építkezést, tehát várható valamikor. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy mikor újulhat meg ott a főterünknek az a része, különös tekintettel arra, hogy a járásbíróság épülete az egyik legfontosabb épülete a városháza mellett a nagykunsági településünk, Karcag főterének.

A másik pedig egy jövőbe mutató kérdés, és itt öntől egy jó szándékú választ várok, tekintettel arra, hogy ez valójában jogalkotói feladat, és ez szintén a Schadl-ügyhöz tartozik. Az világosan látszik, hogy a végrehajtói szervezetrendszer, nyugodtan kimondhatjuk, egy bűnszervezetként működött. A bűnszervezet vezetője magának a kamarának az elnöke volt. Ez a köztestületi rendszer lényegében elveszítette a társadalmi felhatalmazást, hogy azokat az ügyeket, amelyeket az állam képében, a bíróság képében az ítéletek végrehajtása érdekében mint végrehajtási cselekményeket visz, joggal képviselje a társadalom és az emberek előtt.

Éppen ezért merül fel, és a Jobbik-Konzervatívoknak ez régi álláspontja, és a Jobbik is régóta követelte, hogy időszerű lenne meggondolni és átalakítani úgy a végrehajtási rendszert, hogy az ismételten visszatérhessen a bírósági szervezetrendszerbe. Ez különösen azt is eredményezné, hogy ez nem egy eredmény- és egy profitorientált szervezetrendszer lenne, különösen úgy, hogy az elmúlt időszakban, böngészve a beszámolókat, 2020-ban, 2021-ben egyes végrehajtó irodák 300-400 millió forintos bevétellel futottak, nyugodtan mondhatjuk, hogy több tíz milliárd forintnyi vagyont vettek el a végrehajtások során, nyugodtan mondhatjuk, minimum simlis körülmények között.

Tehát a kérdés arra vonatkozik, hogy tudnáe támogatni az OBH elnöke azt, hogy a végrehajtói rendszer úgy alakuljon át és a végrehajtás rendszere úgy alakuljon át, hogy hasonlóan, ahogy az 1990-es évek után volt, az a bírósági rendszerben kapjon helyet, és a szervezetrendszernek része legyen, és az ott dolgozók, a végrehajtók ne a saját zsebüknek dolgozzanak, vagy ne a gazdáik zsebeinek dolgozzanak, vagy ne Tóniék zsebének dolgozzanak, hanem dolgozzanak valójában az államnak. Hiszen az a feladat, amelyet ellátnak és az a közhatalom, amit ezáltal gyakorolnak, mégiscsak egy állami feladat és egy állam által átengedett közhatalom. Úgyhogy, amennyiben erre van lehetőség vagy felhatalmazás, akkor én örömmel várom, ha ezeket megválaszolja, a beszámolóval kapcsolatosan pedig később kívánunk dönteni. Köszönöm szépen.