DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a napirendi ponttal kapcsolatos mi hazánkos álláspontra, hadd jegyezzem meg, hogy szokatlan vehemenciát és még szokatlanabb agresszivitást tapasztalok Vejkey bizottsági elnök úr részéről itt az ellenzéki kritikákkal kapcsolatban, és egy dolgot azért fontosnak tartok tisztázni: remélem, hogy csak félreértés, elnök úr, de ha nem, akkor jobb, ha egyenesbe tesszük vagy tisztába rakjuk, hogy ne keverje össze és ne mossa egybe véletlenül se  tehát kerüljük a legkisebb félreértést is e tekintetben  a baloldali ellenzéket és a Mi Hazánk Mozgalmat. Tehát minden szempontból óriási különbség van, csak az ön, ellenzéket támadó, viszonkritikai megjegyzéseiből úgy tűnt, mintha ez nem lenne elég világos az ön számára. És attól, hogy egyébként elég erős kritikákat kell megfogalmazni, szerintem csak színvonalasabb lesz a vita. Ne haragudjon, de azok a kenetteljes és egyoldalúan hízelgő megjegyzések nem szolgálják a magyar igazságszolgáltatási rendszer reformját és fejlesztését, és ne tegyünk úgy, és ezt már mondom mindenkinek, mintha itt minden rendben lenne.

Hát, amikor itt hallgattuk az OBH-elnök beszámolóját, feltételezem, illetve a legfőbb ügyészi beszámoló is ezen a síkon fog haladni, az a téves elképzelésünk alakulhatna ki, mintha ez a létező világok legjobbika lenne; itt svájcióramű-pontossággal működik a magyar igazságszolgáltatás, nincs semmi látnivaló, minden nagyon rendben van, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, polgári ügyszakban és minden egyéb ügyben igazságos ítéletek születnek. Hát, messze nem így van, tisztelt hölgyeim és uraim! Hát, lehet, hogy ez a rózsaszín álomvilág az önök számára, és az önöket érintő ügyekben önök ezt így érzékelik, de ez nagyon messze áll a valóságtól. Lehet, hogy Budapestről így tűnik, vidékről abszolút nem így látszik.

Mindenfajta személyeskedés nélkül hadd mondjam, elnök úr, hogy ön szépen, választékosan fogalmazott, nem volt ez mindig így, ugye, látjuk azt, hogy tudja ön nagyon szabadon művelni a magyar nyelvet bizonyos telefonbeszélgetések kapcsán, de ettől egyébként ön nem lesz rossz ember, előfordul ez bárkivel. Az vesse rá az első követ, aki nem használt időnként csúnyább kifejezéseket. Nem is ez a lényeg, hanem a lényeg az, hogy a telefonbeszélgetésből vagy a lehallgatott beszélgetésekből nem úgy tűnik, mintha ön csak pusztán ilyen szakmai egyeztetés szintjén tartaná vagy tartotta volna a kapcsolatot S. Györggyel, hanem úgy tűnik, hogy egy kicsit mélyebb, közvetlenebb emberi kapcsolat is van önök között. Ez már kicsit aggasztóbb, vagy ez már talán adhat okot aggodalomra.

Hadd vigyem tovább azt, mert itt többen elkezdték, de senki nem vitte végig ezt a történetet, hogy amit a sajtóból tudni lehet, az körülbelül az, hogy Schadl Györgynek a szemét nagyon szúrta egy végrehajtó működése, akit ki akart rúgatni. Ennek kapcsán is megkereste önt vagy önhöz fordult, aki, ha jól emlékszem, a Fővárosi Törvényszék elnökéhez irányította őt, és a Fővárosi Törvényszék vezetője pedig azt közölte ezzel a hétpróbás imposztor végrehajtóvezérrel, hogy kirúgni ugyan nem tudja azt a bírót, akinek az állásfoglalása miatt nem tudják eltávolítani a rakoncátlankodó, nyilván nem elég jól tejelő vagy egyáltalán nem tejelő végrehajtó kollégát, kirúgni nem tudja, de a diszkomfortérzetet el lehet érni azáltal, hogy ne érezze jól magát az adott bíró a munkahelyén.

Nem érzie ön, hogy ennek kapcsán lenne teendője? Mert a történet itt nagyjából véget ér, legalábbis az a rész, amit mi ebből tudhatunk, hogy itt valamit tenni kéne, meg kellene szólalni, cselekedni kellene. Azért az mégiscsak elképesztő, hogy egy köztestület elnöke, úgy tűnik, hogy sokáig svájcióramű-pontossággal üzemelő bűnszervezetet üzemeltetett a legmagasabb szálakig, azért ezt se hallgassuk már el, mintha minden nagyon rendben lenne! A Vejkey-bizottságban önnek ezzel kellene foglalkozni, hogy Répássy államtitkár úr dicstelen elődje milyen ügyekbe keveredett, hogy a létező legaljasabb bűncselekmény-sorozatban, úgy tűnik, hogy érintett, amikor magyar embereket fosztottak ki, ingatlan és ingó vagyonukat, fizetésüket, jövedelmüket elvonva végrehajtó hiénák csak azért, hogy egyre jobban gazdagodjanak és tudjanak tejelni Schadlnek, a gazdának, Völner Pálnak meg még ki tudja, hogy kinek az eljárás jelenlegi állása szerint.

(12.30)

Hát, ilyen körülmények között nehogy már úgy tegyünk kenetteljesen, mintha itt minden annyira nagyon rendben lenne! Próbálunk úgy tenni, itt persze el fogják fogadni a beszámolókat, de én attól tartok, hogy majd ez a Schadl-Völner-ügy úgy fog zárulni, hogy végül még a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak azokat a munkatársait fogják kirúgni, akik voltak olyan bátrak, precízek és valóban igazságszeretőek, hogy ezt fel merték tárni. És vajon ki lehet az Ádám, a Tóni meg a Barbara? Na, vajon ki lehet? Hát, álljunk már meg egy pillanatra! Ilyen, a politika legmagasabb száláig hatoló ügyben, amikor az OBH elnökét megkérik arra, hogy rúgassa ki azt a bírót, aki miatt egy végrehajtót nem lehet eltávolítani, itt minden annyira rendben lenne? Egészen elképesztő!

Kérdezem önt, tisztelt elnök úr, hogy nem gondoljae, hogy meg kellene szólalni, véleményt kellene nyilvánítani vagy konkrét cselekedetig eljutni ennek a borzasztó súlyos ügynek a kapcsán, ami valószínűleg nagyon el fog húzódni. Tehát félek attól, hogy pontosan a Schadl-Völner-ügy lesz az az ügy, amelyik nem fogja javítani a bírósági statisztikákat büntető ügyszakban, tehát szerintem akár lehet, hogy még fél évtizedes vagy évtizedes nagyságrendig el fogják húzni nyilvánvaló politikai motivációból és politikai érdekekből, amit sose lehet bizonyítani. Tehát nyugodtan lehet mosolyogni ilyenkor az ellenzéki kritikákon, de tudjuk, hogy hányas a kabát, ebben az országban élünk, tudjuk, hogy miről van szó.

Ezenkívül egyébként nagyobbrészt kérdéseim lennének önhöz. Régi vita  egyébként az ügyészségek kapcsán is el lehet mondani, de hogy most a bíróságokról beszélünk, maradjunk a bíróságoknál  a bírói létszám kérdése és a létszámeloszlás, -elosztás kérdése. Van, aki azt mondja, hogy most már, mint ahogy elhangzott, azért jelentős részben jövedelmi, vagyoni okokból is egyre több ítélet jogerőssé válik első fokon, és nem kerül másodfokra. Értelemszerűen a rendes, rendkívüli jogorvoslatok száma is drasztikusan csökken, így talán már nincs szükség olyan létszámbővítésre. Önnek mi az álláspontja ezzel kapcsolatban? Ön szerint optimális létszámmal működik most a magyar bírósági szervezet, avagy akár még létszámleépítésben is lehet gondolkodni, vagy ha létszámhiány van, akkor körülbelül hány álláshelyet kellene feltölteni?

Ez már régóta érdekel személy szerint engem is, de szerintem foglalkoztatja a közvéleményt, mert személy szerint, bár én nem vagyok jelenleg gyakorló jogász, azt érzékelem a hozzám visszajutott nagyon sok állampolgári visszajelzésből, hogy igencsak elhúzódnak azért még most is az ügyek az átlag állampolgári elvárásokhoz képest. Tehát ebből úgy tűnik, mintha több bíróra lenne szükség, és véletlenül sem tartom valószínűnek, hogy esetleg létszámleépítésben lehetne gondolkodni. Illetőleg főleg a járásbíróságokon megfelelő létszámmal működneke a bíróságok, és mondjuk, máshol esetleg nem alakultake ki vízfejek? Tehát vannake aránytalanságok a rendszeren belül?

Nekem is lenne egy hasonló kérdésem, mint ami itt elhangzott Lukács László György részéről egy kicsit szélesebb kiterjesztésben. A beszámolóból két északkelet-magyarországi helyszín derült ki nevesítve, Ózd és Nyíregyháza, ez nagyon becsülendő, ez teljesen rendben van. Azt szeretném kérdezni, hogy akár konkrétan Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, vagy akár más hátrányos vagy nehéz helyzetben lévő megyékben akár a járásbíróságok szintjén a következő, mondjuk, három évben, hogy csak a parlamenti ciklus keretein belül maradjunk, milyen fejlesztések várhatók. Értem ez alatt az épületek felújítását és a valódi műszaki-informatikai fejlesztéseket is.

Elhangzott, hogy 45 százalékra emelkedett a bírák illetménye több lépcsőben, és 12 százalékkal az igazságügyi alkalmazottaké. Nem gondolja, hogy ez aránytalan? Tehát nem gondolja, hogy belső feszültség, bérfeszültség alakul ki? Nem lenne szükség arra, hogy az igazságügyi alkalmazottak bérét is magasabb százalékos arányban rendezze a magyar Országgyűlés vagy a magyar költségvetés? Mert lehet, hogy ők a szürke eminenciások vagy a zongoracipelők, de azért bizony-bizony nélkülük aligha működne, még a jelenlegi szintjén sem tudna működni egyébként a magyar bírói szervezet.

Végül pedig nagyobb aktívitást várna a Mi Hazánk Mozgalom öntől és egyébként az egész szervezettől a javaslattételekkel való bombázás kapcsán, ugyanis szerintem pont egy olyan Országgyűlésben, ahol történelmi mélyponton van a jogász végzettségű képviselők száma, nagyon fontos lenne a képviselőket megkeresni a tekintetben, hogy hogyan tudunk egyszerűsített szabályrendszert kialakítani, mert régi igazság, hogy akár a legegyszerűbb közigazgatási ügyekben, akár egy önkormányzati ügyben vagy egy nagyon bonyolult polgári peres ügyben is joggal mondhatják azt az ügydöntő határozatot vagy éppen ítéletet meghozó jegyzők, közigazgatási vezetők vagy éppen bírák, hogy mi szívesen alkalmaznánk sokkal egyszerűbb szabályokat, sokkal rövidebb ideig tartanának az eljárások, csak a törvényhozók olyan eljárásrendet alakítanak ki, amelyek megkerülhetetlen időigényt jelentenek, és a legjobb szándékunk ellenére sem tudunk, mondják a döntéshozók, a jelenleginél rövidebb eljárásokat lefolytatni.

E tekintetben talán jelentős előrelépést lehetne elérni, mert én itt a dicshimnuszokkal ellentétben  és most kevésbé a bírói szervezetrendszerről beszélek, mint inkább általában a magyar közigazgatás egészéről, tisztelet a párját ritkító kivételnek, ezt mindig hozzá kell tenni, hogy ne általánosítson igazságtalanul az ember , azt látom, hogy nagyon nehezen működik az állami gépezet, sokszor az az érzése az embernek, még egyébként parlamenti képviselőként is, hogy az ingerületátvitel körülbelül a dinoszauruszokhoz hasonló, tehát rávágunk a farkára, és három hét meg egy hektár föld, míg megfordul. Így azért nagyon nehezen tudunk korszerű államot üzemeltetni, nagyon nehezen lehet korszerű ítélkezési gyakorlatról beszélni. Tehát e tekintetben is kíváncsi lennék az ön javaslataira, hogy hogyan lehetne ezeket a szabályokat egyszerűsíteni.

Illetőleg egy kicsit csípős megjegyzéssel hadd fejezzem be! Itt látva ezt a nem annyira cicaharcot, hanem valós harcot az OBT és az OBH, az OBT és a Kúria között, véleményünk szerint vagy az OBT-nek egy drasztikus átalakítása várható, vagy esetleg valamilyen formában  még ha nem is ezt fogják kitűzni a zászlóra  a megszüntetése, mert ha nem fognak boldogulni egy ilyen szervezetrendszerrel, akkor valószínűleg azt előbb-utóbb ki fogják iktatni a rendszerből, vagy átkeresztelik más névre, vagy a személyi összetételen felső hatalmi szóval úgy változtatnak, hogy beállítják a sorba, és utána több gond már nem lesz vele.

Megint mondom: amíg ez egyébként azt a célt szolgálná, hogy az 1990 előtti rendszert véglegesen magunk mögött hagyjuk, felszámoljuk, megszüntessük, és egy valóban objektív, pártatlan, részrehajlástól mentes igazságszolgáltatást alakítsunk ki, a leglelkesebb híve én lennék, illetőleg a Mi Hazánk Mozgalom lenne a leglelkesebb támogatója. A baj ott van, hogy nem erről szól a történet, hanem arról, hogy egy döntően a mindenkori baloldali pártok fennhatósága, ellenőrzése és adott esetben kézi vezérlése alatt álló rendszer helyett egy fideszes kézi vezérlésű és befolyás alatt álló rendszert alakítsanak ki.

Lehet, hogy mennyiségileg az ügyek nagy többségére ez nem igaz, mert nyilvánvalóan itt nem az átlagos, politikai érintettséggel még csak véletlenül sem rendelkező vagy politikailag nem átitatott ügyekről beszélek. Mennyiségre ez az elsöprő többség, aki ezt mondja, annak kétségtelenül igaza van. Lehet, hogy mennyiségre, darabszámra az ilyen ügyek a ritkábbak, szinte elenyésző arányban vagy hányadban kerülnek elő, de ezek vonják magukra a közvélemény figyelmét, ezek kerülnek a médiacélkeresztbe, ezek válnak igazán híressé, érdekessé, fajsúlyossá, ezek foglalkoztatják a szakmai közvéleményt is, és emiatt alakulhat ki, bizony legtöbbször alapos okkal, az az elképzelése az átlag választópolgároknak is, hogy erőteljes politikai befolyás volt az egyik oldalról, meg van most arról az oldalról, amelyik a hatalmat már 13 éve folyamatosan gyakorolja.

Úgyhogy a felmerült kérdésekre nagyon kíváncsian várom az ön válaszát, tisztelt elnök úr. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)