DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnöki intelmének megfelelően nem bekiabálással, hanem felszólalás keretében kívánok még néhány dolgot hozzáfűzni ahhoz, ami az előbbi 15 percbe nem fért bele.
Igazából én is arra szeretnék rákérdezni a legfőbb ügyész úrtól, hogy miben látja az önkritika, akár a szervezeti, akár a legfelső vezetői szintű személyes önkritika területeit, indokait. Tehát itt valóban az volt az érzésünk az ön beszámolóját hallgatva, hogy minden teljes mértékben rendben van, nincs itt semmi látnivaló, mindenki nyugodtan összecsomagolhat, hazamehet, megihatja a teát, és nyugodtan lefeküdhet aludni, mert itt is már a létező világok legjobbikával állunk szemben, a bűnt százszázalékos hatékonysággal üldözik, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket a valóság meg, ugye, meg az emberek szubjektív megítélése ezzel szöges ellentétben van.
Nem véletlenül hívtam fel az előbb a figyelmet itt egy elég merész párhuzammal az egyszerű falusi kozmetikus meg a kaszinók viszonylatára, mert ezek a jelenségek irritálják a legjobban az embereket. Úgy érzik, hogy az ő zsebükben turkál az állam, hogyha egyetlen forint adót nem fizetnek be, akkor súlyos adójogi és adott esetben büntetőjogi következményekkel számolhatnak, míg azok pedig, akik többmilliós öltönyben flangálnak, és a törvényeket alkotják, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is szó szerint mindent és bármit megtehetnek, titkosszolgálatként működő szervezeteket tehetnek tönkre csak azért, mert azok egyébként hatékonyan végezték a munkájukat.
(15.10)
Tehát az önkritikát szeretném én is öntől hallani. Mint ahogy az Országos Roma Önkormányzat ügyében, ami megint arcpirító, 1600 millió forintról van szó. Nagy összegben mernék arra fogadni, ha személy szerint én ennek az egésznek az 1 százalékát elkövetném, többet ülnék, mint Buddha, és már régen guggolnék, tisztelt hölgyeim és uraim. Farkas Flórián azért lehet szabadlábon mert valljuk be őszintén, nyugodtan aludhat nyitott ablak mellett, mert az eszéért senki nem fogja ellopni , mert kötött egy vádalkut, csak ez nem a büntetőeljárás szabályai szerinti vádalku, hanem egyfajta politikai jellegű vádalku. Egyetlenegy haszna van ebből a magyar politikának és a magyar közéletnek, hogy már nincs itt, de amilyen balszerencsések vagyunk, még lehet, hogy valamelyik ciklusban listáról valahogy visszacsempészik őt ide a Házba.
Egy megjegyzést engedjen még meg, legfőbb ügyész úr, a járási ügyészségekre szeretném az ön szíves figyelmét felhívni. Ugyanis gyakran tapasztaljuk mi, főleg Északkelet-Magyarországon, minél távolabb vagyunk Budapesttől, ahol sokszor tényleg egy elefántcsonttoronyból szemlélik az ügyészi szervezetet, akár a bíróságokat, a rendőrséget, sorolhatnám szinte valamennyi állami szervezetrendszert, minél nagyobb a kilométerekben mérhető távolság Budapest és az adott, jelen esetben járási ügyészség között, annál kevésbé látszanak a problémák, és annál inkább érezhetik úgy a járási ügyészek, hogy mostohagyermekek, és igazából nem veszik figyelembe a véleményüket, nem ismerik a problémáikat, és nem is akarják megismerni a problémáikat.
Kérdezhetném azt is, hogy a nem ügyészi hatáskörben vagy munkakörben dolgozók javadalmazása kapcsán várhatóe valami bérfejlesztés, kérdezhetném a járási ügyészség bérfejlesztésével kapcsolatban is, de inkább javasolnék önnek vagy önöknek valamit. Álruhás országjárást nem tudok javasolni, mert valószínűleg könnyen felismernék a legfőbb ügyész urat, tehát nehéz lenne elbújni a figyelő tekintetek elől, de azért egy mélyebb kutatást, egy mélyebb betekintést, vizsgálatot, elemzést azért érdemes lenne a járási ügyészségeken folytatni, főleg a létszámgazdálkodás kapcsán. Ugyanis nagyon sok járási ügyész, tisztességes, jól felkészült, a hivatását szerető járási ügyész gondolja úgy, hogy jóval kevesebben vannak, mint ahány ügyész kollégára szükség lenne, míg adott esetben Budapesten vagy más nagyobb városokban egy vízfej alakult ki.
Ne intézzük ezt el annyival, hogy persze, itt a szokásos főváros-vidék ellentétről van szó, és valójában itt sem annyira rossz a helyzet, mert akár sokszor a járási ügyészségek épületeinek állapota méltatlan vagy nem elég méltó az ügyészséghez, az informatikai felszereltség... Sokszor olyan számítógépekkel dolgoznak tudom, hogy nem hiszik el, látom én önökön, azt hiszik, hogy túlzok, pedig higgyék el, hogy nem , olyan gépeken, amiken lehet, hogy Noé is dolgozott még annak idején; ezt nagyon komolyan mondom, és jóval kevesebben vannak, mint amit az ügyek mennyisége és minősége indokolna, és belefulladnak a munkába. Előrelépési lehetőség, karrierlehetőség pedig különböző okok folytán alig-alig van számukra, itt legfeljebb a gyakoribb erkölcsi és valamivel izmosabb anyagi elismerés lehetne a megoldás.
Úgyhogy én arra kérem legfőbb ügyész urat, hogy figyelő tekintetét vesse nyugodtan a járási ügyészségekre, a végeken dolgozó, többségében tisztességesen dolgozó katonákra a szó idézőjeles értelmében mondom ezt, hogy katonákra annak érdekében, hogy ne csak a fővárosban dolgozó, jól fizetett kollégáknak, hanem nekik is legyen nem kevés okuk az elégedettségre. Köszönöm szépen.