DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól értem, akkor önök benyújtottak egy, az uniós pénzek hazahozatalához szükséges törvénymódosítást. Ennél nagyobb képmutatást én már rég láttam. Mert ha valaki arra kíváncsi, hogy valójában miről is van szó, ha az uniós pénzek vitáját nézzük, akkor nem az ön felszólalása, nem a törvénymódosítási javaslat, hanem a pártelnökök, a főnökük mondatai az irányadóak.
Ő pár napja a közösségimédia-oldalán tette közzé az állásfoglalását, és egészen megdöbbentő nyíltsággal beszélt arról, hogy maguk azért dolgoznak, hogy az EU ne adja oda a nekünk egyébként járó uniós forrásokat… (Kálmán Olga: Hogy ne lopjátok el! Ez nagy különbség! Az elnök csenget.) Még mielőtt hangosabban kiabálnának, engedjék meg, hogy idézzem, hogy mit mondott: „Igen, dolgozunk azért, hogy az Európai Unió olyan feltételeket támasszon, amelyek lebontják, legalábbis meggyengítik Orbán világát.” (Arató Gergely: Így van!) Ezt a csapásirányt később egy interjúban is megerősítette. (Gréczy Zsolt: Ez a dolga az ellenzéknek!) Itt azt mondta, hogy Brüsszelben 27 úgynevezett szupermérföldkőhöz kötik az uniós pénzek folyósítását, és ő maga mondta ezekről a feltételekről, hogy ez jogi köntösbe bújtatása annak a szándéknak, hogy ezt a rendszert le kell bontani. Világos szavak, világosak, botrányosak és antidemokratikusak. Mert ezek is mutatják, hogy szó sincs itt semmiféle demokráciaféltésről, szó sincs itt valójában a jogállamiságról, sokkal inkább arról, hogy felülírják innen meg Brüsszelből a választási eredményeket.
Így már értjük, hogy miért akarnak ötödik módosítást a vagyonnyilatkozati rendszerben. Értik, négyszer kértek módosítást, majd egy ötödiket is akarnak, mintha ezen fordulna meg a magyar demokrácia. (Moraj a DK soraiban. Az elnök csenget.) Így már értjük, hogy az oktatás területén miért kritizálnak olyan megoldásokat, amelyek vannak egyébként Németországban, Ausztriában, Franciaországban, mindezt úgy, hogy az Európai Uniónak oktatási kérdésben nincs is hatásköre. Most már értjük, hogy miért állnak elő újabb és újabb feltételekkel úgy, hogy 17-szer módosítottuk a törvényeket, 17 helyen módosítottuk a magyar törvényeket tavaly ősszel, és azt mondták, hogy az úgy elegendő.
Szóval, értjük, hogy miért akarják ezt. Egyrészt azért, mert Brüsszelben irányváltást akarnak a magyar, háborúval kapcsolatos politikában (Arató Gergely: Ugyan már!), másrészt meg azért, mert maguk kormányváltást akarnak, és ezt a brüsszeli pénzek visszatartásán keresztül akarják elérni. (Arató Gergely: Három éve zajlik az eljárás!) Ezért van az, hogy amikor itt a Házban szavazni kell a megállapodáshoz szükséges törvénymódosításokról, önök hogyan szavaznak: nem támogatják. Meg is értem, hogy most miért babrálja Arató képviselő úr a telefonját. Azért, mert amikor szavazni kell, akkor nem támogatják azt, hogy ezek a pénzek Magyarországra érjenek. (Arató Gergely közbeszól.)
Szóval, úgy állunk most, hogy az ország nem kapta meg a neki egyébként járó forrásokat, a baloldali pártok bezzeg megkapták dollárban és milliárdokban. (Kálmán Olga: Egyszerű, nem kell ellopni a pénzt!) A szó, amit keresünk ezek után, az a „szégyen”.
Tisztelt Képviselő Úr! Arra kérem önt, hogy mondja meg a főnökének, hogy a magyarok pontosan egy évvel ezelőtt világosan elmondták, hogy mit akarnak: békét és gyarapodást akarnak, és egy olyan kormányt, amely a meghatározó ügyekben az ország érdekeit nézi. Önök az uniós pénzek visszatartásáért kampányolnak, káros szankciókat támogatnak (Kálmán Olga: Amit Orbán aláír!), és még jobban belehúznák ezt az országot a háborúba, ráadásul azokkal a szereplőkkel, akik gazdasági értelemben egyszer már letérdepeltették ezt az országot.
Ez az a politika, amelyre a magyarok tavaly április 3-án nemet mondtak. Akkor is nemet mondtak, és ha ma lennének választások, akkor ma is hangos nemet mondanának. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban. Gréczy Zsolt: Kérdezd meg Matolcsyt! Kálmán Olga: A korrupcióra is nemet mondtak!)