DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Másképp is megfogalmazhattam volna a címét, mert Heves vármegyére vonatkozik, de fogalmazhattam volna úgy is, hogy mikor lesznek járhatóak a vidéki, főképp kistelepülések közötti utak. Pár héttel ezelőtt egy másik államtitkár elárulta nekem, a kérdésemre így válaszolt, azt kérdeztem tőle, hogy ki dönt ezekben a kérdésekben: a szakma vagy a politika? Azt mondta, hogy természetesen a politika. Egyébként elég szomorú, de ugyanakkor az önök kormányzására ez jellemző.

Tehát fölteszem önnek a kérdést úgy, hogy egyébként pár nappal ezelőtt megkaptam egy írásbeli kérdésemre adott választ.

(13.10)

Pár utat említek az idő szűke miatt, ugyanakkor ez a kérdésem vonatkozik az összes többi, rossz kistelepülési útra is. Egy olyan útra, amely az önök írása alapján 1711 autót számlál naponta, és tisztában vannak vele, hogy rossz állapotban van, még sincs forrás, nem foglalkoznak vele. Egy olyan főútra, amely három megyét érint, Nógrád, Heves és Borsod megyét, tisztában vannak vele, hogy rossz állapotban van, nem fordítanak rá. Ki merem jelenteni egyébként, nincsenek vele tisztában, hogy mennyire rossz állapotban van, mert az autósok a kátyúkat kerülgetve még arra is kell figyeljenek, nehogy valamelyik nyomvályú ledobja őket az útról. Balesetveszélyes, életveszélyes utakról beszélek, de nem fordítanak rájuk forrást. Pedig lenne miből fordítani, hiszen 1500 milliárd forinttal többet szedtek be az emberektől. És itt a kulcs az, hogy az emberektől. Most ezt az összeget vissza kellene forgatni az emberek érdekében, felújítani az utakat, hogy egyébként ezek a települések, ezek a régiók bekapcsolódhassanak a gazdasági vérkeringésbe, mert ez rendkívül fontos lenne. Az a baj, hogy önök még a látszatra sem adnak. Látványberuházásokra és saját hatalmi érdekekre mindig van forrás.

Várom tehát érdemi válaszát: jól vane ez így ön szerint? Bízom abban, hogy a válasza szankciómentes lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)