GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A szemünk előtt bontakozik ki egy olyan mély, sötét szociális válság, amilyet már hosszú évtizedek óta nem látott Magyarország. Kétmillió magyar öregségi nyugdíjas bevásárlókosara, tehát az idősek által leggyakrabban vásárolt 20 élelmiszer összesített ára egyetlen év alatt 52,2 százalékkal drágult. Még egyszer mondom, államtitkár úr: 52,2 százalékkal, ez pedig az orbáni infláció műve.

Ez egy borzalmasan nagy szám, hiszen nem luxustermékekről van szó, nem Orbán Viktor kedvenc homárjáról, hanem egyebek között a kenyérről, a tojásról, a burgonyáról és némi gyümölcsről; alapélelmiszerekről, amelyekről csak az egészségük kockáztatása árán mondhatnak le a magyar nyugdíjasok. És mégis, az orbáni infláció ezeket az élelmiszereket drágította meg leginkább. Vagyis a nyugdíjasokat sújtó drágulás jóval magasabb, mint a minden magyar embert érintő, önmagában is történelmi léptékű élelmiszer-drágulás.

És mit tesznek önök mindeközben, államtitkár úr? Nyugdíjasok sodródnak az éhezés szélére, mit tesznek őértük? A háborúra mutogatnak, pedig az orbáni infláció már a háború előtt megkezdődött, és Európában sehol máshol nincs ekkora élelmiszer-drágulás.

Alamizsnaként dobják oda a nyugdíjasoknak törvény szerint járó nyugdíjkorrekciót, ami távolról sem ellentételezi az élelmiszer-drágulást. Csak a számokkal trükköznek, nyugdíjemelést hazudnak, miközben hónapról hónapra kevesebbet ér a nyugdíjasok pénze, kevesebb élelmiszert vehetnek belőle a boltokban, kevesebb marad a hétszeresére emelt rezsiszámlák kifizetésére.

Kérdezem tehát államtitkár urat, vane valami elképzelésük arra, hogyan állítsák meg a magyar nyugdíjasok tömegeit fenyegető szociális katasztrófát. Vagy tétlenül fogják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) végignézni egy tisztességes élet ledolgozása után a nyugdíjasokat fenyegető válságot? Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a DK padsoraiból.)