DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Teljesen megértem az indulatait, és megértem azokat a jelzőket, amiket használt ebben az ügyben.

Szeretném elmondani, hogy a kormány nézőpontjából, egy minisztérium, egy tárca nézőpontjából hogyan is zajlanak ezek a folyamatok. Hónapok óta, tavaly nyár óta tartanak azok az egyeztetések, azok a tárgyalások, amelyek során a kormány egyes tagjai, egyes tárcák, többek között az Igazságügyi Minisztérium, mindent megtesznek azért, hogy hazahozzuk azokat a támogatásokat, azokat a pénzeket, amelyek járnak Magyarországnak. Valóban minden tárgyaláson a legapróbb részletekig elemezzük a Bizottság kritikáját, a Bizottság kifogásait, ahogy ők mondják, bizonyos aggodalomra okot adó magyar törvényeket fedeztek föl. Érdekes persze, hogy hosszú éveken át nem találták meg ezeket az aggodalomra okot adó törvényeket, így például az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvények is több mint tíz éve vannak hatályban. De ezeket az azonosított aggodalmukat igyekeztünk minden szempontból elhárítani, és minden törvénymódosítást az Országgyűlés elé terjesztettünk.

Önök pontosan tudják, hogy itt az Országgyűlésben számos törvényt fogadtunk el annak érdekében, hogy a Bizottsággal megállapodásra jussunk a Magyarországnak járó források hazahozataláért. De mi az, ami ebből a folyamatból teljesen összecseng azzal, amit ön mondott? Hogy azok a kritikák, amelyek számos esetben alaptalanok, nem először a Bizottságtól hangzanak el, hanem vagy itt, a Ház falai között, vagy különböző, úgynevezett független civil szervezetek tollából hangzanak el, és ott írják le ezeket a kritikákat, majd hogy, hogy nem, néhány nap múlva ez lesz a Bizottság hivatalos álláspontja. Ezt többször megéltük, legyen szó korrupció elleni küzdelemről, legyen szó igazságszolgáltatásról, többször megéltük, hogy nem először olvastuk ezt a kritikát, és mindig be is lehetett azonosítani ezeket a kritikákat, hogy honnan származnak. Ez önmagában még nem lenne baj, inkább az az összjáték a probléma, hogy hogyan adják fel ezeket az érveket, egyébként számos esetben fals és valótlan érveket hogyan adják föl a Bizottságnak.

Az más kérdés, hogy mi az, amit ebből meg tudunk fogadni és el tudunk fogadni. Volt számos ilyen törvény, ahol úgy gondoltuk, hogy nem ártanak ezek a törvények, el tudjuk fogadni nyilván. Lehet létrehozni egy újabb hatóságot a korrupció elleni küzdelemben, létre lehet hozni bizonyos szervezeteket, azt hiszem, a vagyonnyilatkozati törvényt ötödszörre fogjuk módosítani  mindezeket megtehetjük, azért, mert a hazánkat szeretjük, és azért, mert haza akarjuk hozni ezeket a támogatásokat. Nem úgy az ellenzék, akik folyamatosan újabb és újabb ötleteket adnak a Bizottságnak arra, hogy hol kell még a kákán is csomót találni, és bizony ezeket, mondom még egyszer, hogy olvassuk először itthon, halljuk először itthon, és aztán a Bizottság hivatalos véleményeként halljuk.

De ezzel együtt is szeretném azt jelezni önöknek, hogy ezek a tárgyalások rendben és tényleg normális európai módon zajlanak. Igyekszünk minden olyan javaslatot megfontolni és minden olyan javaslatot a Ház elé terjeszteni, amelyek, ahogy mondtam az előbb, nem ártanak, de az Európai Bizottság aggályait orvosolják. Reméljük azonban, hogy ez a folyamat egyszer véget fog érni, és reméljük, hogy most már, hogy mindent teljesítettünk, nem is 17, hanem akár 27 kérést is teljesítettünk, nem állnak elő újabb kérésekkel. Erre a reményünk meglehet, reméljük, hogy tényleg újabb kérései már nem lesznek a Bizottságnak, azt gondolom, hogy néhány héten belül lezárhatjuk ezeket a vitás kérdéseket, ha még van ilyen, azon túl, hogy már számos törvényt elfogadott az Országgyűlés.

Tehát, tisztelt Ház, én csak megerősíteni tudom azt, amit képviselő úr elmondott, hogy a brüsszeli Bizottság kezét itthon fogják, magyarok azok, akik a brüsszeli álláspontokat írják, nem kell ezt agyonbonyolítani. Nem hiszem, hogy a brüsszeli bürokraták ott ülnek és kitalálják, hogy a magyar törvényekben milyen módosításra van szükség. Ezeket itthonról mondják meg nekik. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)