BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amíg a kormány legalább megpróbált érvelni az akkumulátorgyárak idetelepítése mellett, addig a legfőbb érvük az volt, hogy ezek a monstrumok munkahelyeket teremtenek. A kormány által hangoztatott munkahelyteremtéssel csak két probléma van: az egyik, hogy nem igaz; a másik, hogy ha igaz is lenne, akkor is téves feltételezéseken alapulna.

Nem igaz, mert ezek a gyárak valóban teremtenek ugyan munkahelyeket, de elsősorban Kínában és Dél-Koreában, hiszen elsősorban vendégmunkásokról van itt szó. A gödi Samsung-gyárban például alig 50 százalék a magyar dolgozók aránya. Márpedig a magyar gazdaság jelenlegi állapotában mi a magunk részéről azért el tudnánk képzelni hasznosabb célokat is, ahol elférne több száz milliárd forint közpénz, mint a külföldön történő munkahelyteremtés.

Itt jutunk el a második problémához, ahhoz, hogy a kormány kizárólag egyetlenegy mutatót ismer a munkaerőpiac leírására, ez pedig a foglalkoztatottak száma. Az már nem érdekli önöket, hogy az adott ember mennyit keres, milyen körülmények között dolgozik, mennyire válságálló a munkahelye vagy éppen mekkora a munkának a hozzáadott értéke, csak az a lényeg, hogy minél többen dolgozzanak, és az sem probléma, ha még csak nem is magyarok.

A mennyiség és a minőség kérdésében a Fidesz mindig a mennyiség oldalára áll. Ha a mennyiségi növeléshez az kell, hogy százmilliárdokat fizessünk azért, hogy a szennyező gyáraikat idehozzák a multinacionális cégek, akkor mi megtesszük. Olyan ez, mintha önként jelentkeznénk a kizsákmányolásra, mintha önként azt mondanánk a külföldi nagyvállalatoknak, hogy gyertek csak, rajtunk aztán lehet itt nyugodtan nyerészkedni.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az akkumulátorgyártás okán létrejövő munkahelyek munkaintenzív és alacsony hozzáadott értékű munkahelyek, veszélyes üzemekben, nehézfémek, vegyi anyagok között, ahol azért az elmúlt időszak tapasztalatai megmutatták, hogy vannak példák súlyos balesetekre is. Ráadásul a munkavédelmi előírások be nem tartása miatt a hatóságok csupán nevetséges összegű bírságokat szabnak ki.

Az is egyértelmű, hogy ugyanazért a munkáért már most sokkal kevesebbet szeretnének fizetni ezek a cégek, mint például Németországban. A munkavállalók rákényszerülnek a túlórára, az éjszakai munkára, mert a fizetésük kis része csak az alapbér, a további részei teljesítményfüggők, és a munka törvénykönyvének átírása miatt nincsen erős szakszervezet, amelyik képviselni tudná az érdekeiket. Általában ezek a cégek is hátráltatják akár az üzemi tanácsok, akár a szakszervezetek létrehozását.

A válságból kivezető út nem ez, ahogy nem ez a felzárkózás útja sem  ez a stagnálás és a leszakadás útja. Mert ha minden egyes termelési láncnak az alját célozzuk be, ha egyetlen kitörési pontként azt azonosítjuk, hogy nincsen ambíciónk, akkor csak egyre inkább leszakadunk.

(9.10)

A kormány valójában abból akar gazdaságpolitikát csinálni, hogy végtelenül pesszimista az ország és a magyar nép képességeit illetően. Önök szerint ez egy összeszerelő üzem, és az egyetlen esélyünk, hogyha ezt elfogadjuk, sőt ezt alapvetésként tekintjük, és ebből indulunk ki. Ma valójában három szereplő rajong a kétsebességes Európáért: az egyik a fejlett magországok, a másik a náluk alapított multinacionális cégek, a harmadik pedig maga a magyar kormány.

Ha Magyarországot sikeres országgá akarjuk tenni, akkor a rövid helyett végre hosszabb távon kellene gondolkozni, ebből pedig két dolog következik: egyrészt nem eladjuk, hanem megvédjük a természeti értékeinket, mert pontosan jól tudjuk, hogy 10-20 év múlva nem lesz nagyobb kincsünk, mint a vizeink vagy a termőföldjeink, amit most értékesíteni próbál a kormány; másrészt a munkahelyek száma mellett igenis a munkahelyek minőségére is figyelmet kell fordítani.

Magas hozzáadott értékű munkahelyekre van szükség, ahol nem kizsákmányolják az embereket, hanem megfizetik a tudásukat, olyan munkahelyekre van szükség, amelyek válságállóak, nem pedig kiszolgáltatják mindenféle válságnak az ország gazdaságát, ehhez pedig sokkal jobb oktatásra, erősebb munkavállalói jogokra és a magyar emberek tehetségébe vetett sokkal nagyobb hitre van szükség  de ezek mindegyikétől távolabb kerültünk az elmúlt 13 évben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Párbeszéd soraiban.)