DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön egy nagyon fontos, meggyőződésem szerint a társadalom szempontjából az egyik legfontosabb kérdésről beszélt, és úgy gondolom az elhangzottakat hallva, hogy a célokat illetően nincs közöttünk véleményeltérés. Úgy gondolom, hogy amiben más a véleményünk, az a „honnan indultunk, hol tartunk, és hová megyünk” belső tartalma és üteme.
Ön konkrétumokat említett. Nekem az a gyanúm, hogy nem azonos adatsorokból dolgozunk, ezért engedje meg, hogy a saját adatsoraimat is elmondjam, amit egyébként mind az Eurostat, mind a magyar Statisztikai Hivatal megerősített és közreadott. Abban, gondolom, nincs vita közöttünk, hogy a magyar társadalom az elmúlt évtizedekben leginkább a munkahely elvesztésétől félt. Az elmúlt évtizedek minden közvélemény-kutatása azt mutatja, beleértve még talán a Covidot is és a jelenlegi helyzetet is, hogy a magyar családok elsősorban a megélhetés biztonságát, a munkahelyet, a munkához jutás lehetőségét és az abból való megélhetést tekintik.
2010-ben 11 százalékos volt a munkanélküliség Magyarországon. Nem beszélek a korábbiakról, volt, amikor ez 14 százalék is volt, de 2010-ben ez 11 százalék volt. Ez 2022-ben, tehát tavaly december 31-én 3,6 százalék volt. Gyakorlatilag 4 százalék alatt voltunk, ami minden nemzetközi statisztika szerint gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottságot jelenti. Minden társadalomnak van egy olyan alsó néhány százaléka, amely egyszerűen egyébként az ön által sorolt okok miatt is nem alanya a munkaerőpiacnak, de aki Magyarországon az elmúlt években dolgozni akart, tudott, annak volt munkája, volt és van munkahelye, meg tud élni a munkájából.
Sok témát említett, közte kiemelten foglalkozott a munkahelyek biztonságával és az ezzel kapcsolatos statisztikákkal. Tisztelt Képviselő Asszony! A KSH adatai szerint a foglalkoztatás előbb említett mértékű növekedése mellett is 2022-ben a munkahelyi balesetek száma csökkent, a halálos munkabalesetek száma 20 százalékkal volt kevesebb az előző évekhez képest. Ez egyébként vitathatatlanul meglévő feladatok és hiátusok mellett is egyértelműen a hazai munkakörülmények javulását mutatja. Ebben a mutatójavításban egyébként benne van, hogy a munkavédelmi hatóság minden évben kiemelten ellenőrzi a fokozottan veszélyes ágazatokat, ahol a munkavállalók egészsége, biztonsága gyakoribb, illetve súlyosabb veszélyeztetésnek van kitéve; ilyen az építőipar, a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és egyébként ehhez hozzátenném a normál háztartások, ahol a háztartási balesetek száma jelentősen közreműködik ezekben a statisztikákban.
A munkavédelmi hatóság vizsgálati tapasztalatai alapján a munkáltatók vagy a munkavállalók szegték meg a munkavédelmi szabályokat, és esetenként ez okozott munkabaleseteket. Szeretném hangsúlyozni, hogy a munkavédelmi törvény alapján a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megtartásáért. Ez egyébként nem egy új szabály, ez az elmúlt évtizedek munkatörvénykönyveinek is egy fundamentumot jelentő rendelkezése volt, amely az elmúlt években a nagyon felgyorsult, nagyon megváltozott munkakörülmények között is egy elsődleges szempont. Ez tehát a felelősség és a helytállási kötelezettség.
Képviselő asszony említette, és ezért engedje meg, hogy röviden válaszoljak arra, hogy a magyar kormány nagyon jelentős összegekkel, tíz-és százmilliárdokkal támogatja a munkaerő képzését, a munkaerő munkavállalásra alkalmassá tételét, mindazokat a követelményeket, amelyeket ön is a hozzászólásában említett. Úgy gondolom, a jelenlegi körülmények között a kormány e feladat súlyának megfelelő és annak megfelelő fedezetet nyújtó tíz- és százmilliárdokat biztosít erre a célra. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)