RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az első mondatban így kompromittálni egy eseményt, mint ahogy azt ön tette, hogy „most jövök egy civil demonstrációról”, szerintem nem lehet, mert ön egy mondatában cáfolta azt, hogy ön politikusként van ott egy civil demonstráción. Most ha ez egy civil demonstráció, mert civilek vannak ott, vagy egy politikailag szervezett demonstráció, akkor meg ön van ott, de hogy ön éppen egy civil demonstrációt tart, majd belép a parlament kapuján és amikor átjön a mágneskapu mellett, akkor onnantól kezdve politikus, amikor kilép, akkor meg civil; ott a civilek nevében beszél (Orosz Anna: Önöknek is oda kellene menniük.), itt a politikusok nevében beszél, hogy is mondjam, ez eléggé kettős és konfúz, tisztelt képviselő asszony.

Önöknek persze volt egy másik mondatuk is a magyar oktatásügyről. Az önök akkori elnöke, az önök akkori miniszterelnök-jelölt jelöltje, Fekete-Győr András egy egyszerű mondatban elintézte a magyar oktatás ügyét, nemcsak az energiapolitikát a naperőművekkel, amiket atomerőműveknek mondott, hanem az oktatás ügyét is egy mondattal elintézte, azt mondta: „Mérhetetlenül sok az iskolánk, és ezeknek nagyon ramaty a minősége.”  ennyi volt. Ennyi volt 170 ezer tanár, ennyi volt az a sok tanulmányi verseny, az a sok eredmény, az a sok mérés, amit hála istennek, jó eredménnyel vesznek a magyar diákok; hogy túl sok az iskola, be kell ezeket zárni, ramaty a minősége. Önök így beszéltek a magyar pedagógusokról, amikor a választási kampányban arról volt szó, hogy be akarnak jutni a parlamentbe.

Aztán beszél itt szép szavakat, hogy meg kell hallgatni egymást, hogy párbeszédre van szükség. Maradjunk Fekete-Győr Andrásnál, hogy a kritikát tűrni kell. Mit csinált Fekete-Győr András azzal az újságíróval, aki vele szemben kritikus cikkeket írt? Betört az Origo szerkesztőségébe, nem hívták, betört oda, és odaállt az asztalához, és ott fenyegette az újságírót, és aztán azt mondta, hogy minden olyan újságíró, aki nem úgy gondolkozik, mint ők, mert nem a baloldal szekerét tolja, nos, azokat a foglalkozásuktól is el kellene tiltani. Ez lenne a párbeszéd, tisztelt képviselő asszony?! Arról nem is beszélve, hogy tényszerűen nem igaz, amit ön mond, hiszen ön is tudja, hogy az a törvényjavaslat, ami még nincs a parlament asztalán, mert a társadalmi vita szakaszában van, azt március elején bocsátottuk általános egyeztetésre, több körben hívtuk be a szakszervezetek és mások képviselőit is, nem reprezentatív szakszervezeteket, tehát nincs meg a 10 százalékos küszöb, de behívtuk őket, egyeztettünk velük; összehívtuk a köznevelés-stratégiai kerekasztalt, az Országos Köznevelési Tanácsot, minden testületben megvoltak ezek a viták. Erre mondja ön azt, hogy nincs egyeztetés, nincs párbeszéd, nem beszélnek senkivel.

Aztán azért ne feledjük el, hogy azért mégiscsak az önök szövetségeseinek elég erős múltja van az iskolabezárások kapcsán, 381 helyen tették meg. Arató Gergely árnyékminiszter vette át azokat a kulcsokat, amelyeket jelképesen hoztak a szülők és a gyerekek, mint a bezárt iskolák kulcsait. De önök nagy szavakat mondtak Gyurcsány Ferenccel szemben is, hogy „a vállalhatatlan kormánnyal és vállalhatatlan ellenzékkel szemben is a Momentum majd alternatívát nyújt”. És milyen alternatívát nyújtott? Felkéredzkedett Gyurcsány Ferenc listájára, pedig azt mondta az önök elnöke, hogy „Gyurcsány Ferenc mi a  pont, pont, pont  keres a politikában, igazán eltakarodhatna a közéletből”. Ilyen szavak, bátor szavak, nagy szavak  aztán a tettek mit hoztak? Fölkéredzkedtek, ott jelentkeztek, mint a kisiskolások, hogy szeretnék én is ott lenni Gyurcsány Ferenc listáján, vegyetek be, vegyetek be, ott a közös listán kérünk egy helyet. Előtte nagy szöveg, nagy beolvasás, aztán meghunyászkodás és Gyurcsánynak való megfelelés. Nem zavarja önöket már az sem, hogy ők elbocsátottak 15 ezer tanárt, ez nem gond; hogy tandíjat vezettek be, ez nem gond, ezek rendben vannak.

Ami a háborús szankciós időszakot illeti, tisztelt képviselő asszony, az önök politikusai nem azért dolgoznak, hogy ezek a szankciók ne sújtsák Magyarországot, és ne emelkedjen meg minden családnak, minden iskolának, minden kórháznak, minden rendőrőrsnek vagy minden gyárnak Magyarországon a rezsiszámlája. Nem! Mit mondott Donáth Anna Brüsszelben? „Követeljük a még szigorúbb szankciókat.” Még szigorúbb szankció: még magasabb rezsiár. Önök ezt követelik.

És aztán egyértelműen Gyurcsány Ferenc buktatta önöket le a legjobban. Mivel foglalkoznak önök Brüsszelben? Elmondta nyíltan, kerek perec több alkalommal is most már, a Facebookra is kiírta, egy rádióműsorban is elmondta: azzal foglalkoznak, hogy ne érkezzenek ide a pedagógusbér-emelésre a Magyarországnak járó források. Leadtuk tavaly júliusban a terveinket, amelyekben körülbelül 800 milliárd forintot költenénk pedagógusbér-emelésre, és ő elmondta, hogy önök azzal foglalkoznak, hogy soha ne érjen ide, Magyarországra, amíg Fidesz-KDNP-kormány van.

(10.10)

Azt mondta, hogy nem kell erről hazudozni, őszintén kell beszélni. Ez egy formabontó mondat valóban Gyurcsány Ferenctől, bár lehet, hogy ő még akkor is hazudik, amikor azt mondja, hogy igazat kell mondani. Nem tudom, ezt most nem akarom megítélni, de az egyértelmű, hogy önök tehát a magyar pedagógusok ellenében dolgoznak. A mi politikusaink azért mennek ki Brüsszelbe, hogy minél hamarabb itt legyen a pedagógusok számláján az a pénz, ami őket megilleti: idén egy 21 százalékos béremelés, jövőre 25 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aztán 29, és így bő két év alatt 75 százalék. Önök pedig azért járnak Brüsszelbe, hogy ezek a pedagógusok se 30-40 ezer forintot, se több százezer forint pluszt béremelésként ne kapjanak. Hát, önök szégyelljék magukat! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)