DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A javaslat legfontosabb, rendszerszintű újítása az ellátásért felelősök MEKH által gyakorolt hatósági ellenőrzésének a megteremtése. Az ellátásért felelős  aki egyben a víziközműrendszer tulajdonosa  főszabály szerint a települési önkormányzat, kivételesen az állam.

Feltételezhető, hogy a módosítás célja kevéssé az ellátásért felelős jogait gyakorló állami szervezet ellenőrzése, hanem sokkal inkább a települési önkormányzatok MEKH-ellenőrzés alá helyezése. A víziközmű-szolgáltatás megfelelő működési feltételeinek megléte esetében a hatósági ellenőrzés előírása akár igazolható is lehetne. Azonban a jelenlegi realitás az, hogy a víziközmű-szolgáltatás fenntartásának finanszírozási feltételei nem adottak.

A víz- és csatornadíjak egy évtizede tartó befagyasztása, a folyamatos pénzromlás és az elmúlt években drámaian megemelkedett energiaárak miatt a beszedett díjak nemhogy a hálózat fenntartásához szükséges beruházásokra nem biztosítanak fedezetet, de még a szolgáltatás napi szintű működésének finanszírozására is alig elegendőek. Emiatt a többségében amúgy is forráshiányos önkormányzatok erőn felül próbálják fenntartani a szolgáltatást. A kormányzat pedig ahelyett, hogy a vízidíjak befagyasztása miatti veszteséget kompenzálná, a víziközművek államosítására akarja rákényszeríteni az anyagilag ellehetetlenített önkormányzatokat.

A kormány többször is világossá tette, hogy az ellátásért felelős önkormányzatok részére nem fog segítséget nyújtani. Az önkormányzatok számára egyetlen menekülőutat kínált fel, a víziközművek önkéntes átadását, amivel megszabadulhatnak az ellátási felelősség jogi és anyagi terheitől.

A teljesen nyílt kormányzati nyomásgyakorlás ellenére az önkormányzatok többsége eddig nem volt hajlandó átadni a közműveit. Ugyanis az elmúlt tíz év tapasztalata az, hogy az államosított közszolgáltatások színvonala csökkent. A víziközművek esetében pedig egyáltalán nem látszik egy olyan hatékony állami szolgáltató és intézményrendszer, ami képes lenne garantálni a szolgáltatás zökkenőmentes fenntartását.

Az ivóvíz- és a csatornaszolgáltatás pedig olyan kritikus infrastruktúra, aminek működőképességét felelős városvezető nem kockáztatja. A kormány továbbra sem hajlandó semmilyen formában enyhíteni az önkormányzatok terheit, miközben pontosan tudja, hogy a jelenlegi körülmények között az ellátási felelősségből származó kötelezettségnek képtelenség maradéktalanul megfelelni. Ilyen körülmények között erős a gyanú, hogy az ellátásért felelősök állami hatósági ellenőrzésének előírásával a kormány újabb eszközt kíván teremteni magának a víziközművek átadását eddig megtagadó önkormányzatok nyomás alá helyezésére.

A Vksztv. rendelkezései elméletileg garantálják a víziközmű-szolgáltatások fenntartásának finanszírozását. A gyakorlatban azonban ezek a szabályok nem érvényesülnek, mert a Vksztv. kifejezett rendelkezése ellenére a MEKH, illetve a miniszter a mai napig nem rendelkezett a díjak megállapításáról. A Vksztv. 76. § (7) bekezdése szerint a MEKH-nek első alkalommal, 2014. október 15-éig kellett volna javaslatot tenni a díjak mértékére. A díjak megállapítására azonban a mai napig nem került sor. A javaslat törli a Vksztv.-ből ezen átmeneti rendelkezést anélkül, hogy új határidőt állapítana meg.

A javaslat törli a Vksztv. egyetlen olyan rendelkezését, ami arra utal, hogy az állam is nyújt támogatást a víziközmű-szolgáltatáshoz, ez a Vksztv. 62. § (2) bekezdésének második sora: „A víziközmű-szolgáltatás díjában csökkentő tényezőként kell figyelembe venni a víziközmű-szolgáltatás teljesítéséhez biztosított, a költségek ellentételezésére kapott költségvetési és önkormányzati támogatásokat.”

Üdvözlendő, hogy a javaslat beépíti a Vksztv.-be a vonatkozó uniós irányelv rendelkezéseit. Mivel az elmúlt tíz évben a víziközmű-hálózat puszta fenntartásához szükséges mértékű beruházások sem valósultak meg, ezért Magyarország esetében különösen fontos a hálózati, fizikai vízveszteség mértékének vizsgálata, a vízveszteség csökkentése céljából szükséges intézkedések kidolgozása.

Egyebekben a javaslat számos, a Vksztv. alkalmazását segítő rendelkezést tartalmaz, amelyek alapvetően támogathatóak. Ha azonban megnézzük a jelenlegi realitást, ahogy ezt említettem, a víziközmű-szolgáltatás fenntartásának finanszírozási feltételeit nem látom adottnak.

Ahogy jeleztem, a víz- és csatornadíjak egy évtizede tartó befagyasztása és természetesen a folyamatos pénzromlás, az elmúlt években a drámaian megemelkedett energiaárak miatt a beszedett díjak nemhogy  ezt is mondtam már  a hálózat fenntartásához szükséges beruházásokra nem biztosítanak fedezetet, de még a szolgáltatás napi szintű működésének finanszírozására is alig elegendőek. És pontosan tudjuk  ezt is szintén jeleztem, hogy forráshiányosak az önkormányzatok, és erőn felül próbálják fenntartani a szolgáltatást. Tehát én mindenféleképpen úgy gondolom, hogy a kormányzatnak a vízidíjak miatti veszteséget kompenzálnia kellene.

Tehát ennek tudatában a törvényjavaslat elfogadása változatlan tartalommal, annak számos pozitív eleme ellenére sajnálatosan nem támogatható. Köszönöm, hogy meghallgattak.