DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok minden elhangzott az előttem felszólalóktól. Ismételni senkit nem szeretnék, inkább csak részben reflektálni önre mint előterjesztőre, illetve az eddig elhangzottakra.

Szeretném innen mindenekelőtt azzal kezdeni, hogy először is üdvözlendő, hogy egyébként ennek a fontos területnek kormányzati felelőse van, mert azt gondolom, hogy mondjuk, az oktatáshoz, az egészségügyhöz és még számos területhez hasonlóan, bár nyilván elkülönül, és más jellegű dolgokról beszélünk, de az, hogy egy ilyen területnek állami és kormányzati felelőse legyen, nagyon fontos.

A kérdés felmerül, hogy miért nem fordítottak erre ilyenformán kiemelt figyelmet az elmúlt 10, 12 vagy akár 13 évben, hiszen ha az önkormányzatok és a lakosság számára is nyilvánvaló és látható volt a rendszernek a romlása, a minőségnek a romlása, akkor, azt gondolom, kormányzati szinten is kellett volna hogy látszódjon.

Ugyanakkor, amennyire üdvözlendő az államtitkár úr kinevezése, egyben, azt gondolom, vészjósló is lehet, ha azt nézzük, hogy az elmúlt bő fél évben milyen folyamatokat indítottak el a víziközmű-szolgáltatók állami kézbe vétele kapcsán; nem megvásárlás, hanem egyébként az önkormányzatok irányába küldött visszautasíthatatlan ajánlat, amiben nem felkérték őket, hogy adják el az államnak, hanem azt mondták, hogy rendelkezzen róla az önkormányzat, hogy innentől kezdve állami fenntartásba fog kerülni.

Az államtitkár úr úgy kezdte az expozéját, hogy elég messziről indult, a kék bolygótól, amit azért szeretnék megerősíteni a tekintetben, hogy egyébként én helyesnek tartom ezt a megközelítést, mert tényleg az élet alapvető eleméről beszélünk, és amíg víz van, addig van élet, tehát erre kiemelt figyelmet kell hogy fordítsunk. Azt mondta, hogy nemzeti kincs, és hogy a kormány folyamatosan figyelemmel kíséri és kísérte eddig is ennek a rendszernek a helyzetét. Azzal teljes mértékben egyet tudok és egyet tudunk érteni, hogy nemzeti kincsünkről van szó, mint ahogy már említettem is, azzal viszont, hogy folyamatosan figyelemmel kísérte volna az elmúlt időszakban, finoman szólva sem. Miért is mondom, hogy nem? Engedje meg, hogy ne csak hangzatos szavak hangozzanak el, és a levegőbe beszéljek, hanem néhány ténnyel is alátámasszam a mondandómat.

2020-ban, tehát lassan három éve fordultam először a víziközmű-szolgáltatásokkal kapcsolatban a magyar Országgyűléshez. Azt kértem, hogy ahhoz, hogy az önkormányzatok, amelyek egyébként a hozzájuk visszajuttatott rendszerhasználati díjból fakadóan mind a víz-, mind a szennyvízhálózatnak a rendszerét fenn tudják tartani és karban tudják tartani…  ezt az egész rendszert vizsgáljuk felül, mégpedig azért vizsgáljuk felül, mert egyébként, bár jó az elmélet  vagy jó lehet , a gyakorlat viszont nem ezt mutatja. Azért nem ezt mutatja, mert az arányokat kellene eltolni. Sokkal többet fordíthatnak jelen állás szerint mondjuk a szennyvízhálózatra, mint fordíthatnak a vízhálózatra, úgy, hogy egyébként a szennyvízhálózat az egy fiatalabb rendszer, a vízhálózat pedig egy elavult, elöregedett rendszer sajnos az ország számos részén, számos területén.

Ezt a Gazdasági Bizottság akkor, két és fél-három évvel ezelőtt egyöntetűen  mármint a kormánypárti tagokat figyelembe véve és nézve  leszavazta, úgy, hogy egyébként azért azt a megjegyzést fűzték hozzá, hogy bár egyetértenek azzal, amit mondtam, ők egyébként nemcsak egy szegmensét akarják ennek a rendszernek orvosolni, hanem az egész rendszert, és egy stratégiát dolgoznak ki erre.

Nos, azóta eltelt három év, és talán Gulyás Gergely miniszter úr úgy fogalmazott, hogy 2026-ig próbálják majd ezt a stratégiát megvalósítani, úgy, hogy egyébként csak az önök kormányzásából eltelt, mondjuk, 13 év, és hagyták ezt a rendszert tönkremenni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy tönkremenni hagyták, ha azt nézzük, hogy az ivóvíznek nagyjából a negyede a jelenlegi rendszerből elfolyik. Tehát nem éri el a kívánt hatást és a célszemélyeket, úgy, hogy egyébként sok esetben a víz…  egyébként egy olyan kincsről beszélünk, hogy a világ számos pontján többet ér akár az aranynál. Nekünk van, és tényleg, ahogy az államtitkár úr is mondta, a nemzeti kincsünk, akkor meg kellett volna tenni már eddig is ennek érdekében mindent.

Pár évvel ezelőtti felmérések alapján 3000 milliárd forintról beszélünk, ami a rendszert karbantartani hivatott lenne, és fenn tudná tartani ezt a rendszert. Tehát egy olyan óriási összegről beszélünk  csak hogy az önök irányában is szemléltessem, hogy milyen összegről , mint a magánnyugdíjvagyon, körülbelül akkora összegről beszélünk, ennyi kellene a víziközmű-szolgáltatóknak a hálózat rendbetételéhez, olyan értelemben, hogy az el tudja látni mind a vízellátást, mind pedig a szennyvíz elvezetését. Azt gondolom, hogy ez nem játék, tehát ez meg kell hogy valósuljon mielőbb.

De hogy miért is jutottunk el oda egyébként, hogy ilyen összegről beszélünk, és nem történtek meg a folyamatos karbantartások és hálózatfejlesztések. 10-11 évvel ezelőtt bevezették a közműadót, tehát ahány méter a rendszer, azután kellett hogy adót fizessen a szolgáltató. Ez jól megmutatta egyébként, hogy mekkora terhet rótt a fenntartóra. Ha a tavaly ősszel az államnak átadott  vagy egyébként megtartotta magának az önkormányzat  számokat megnézzük, hogy ki döntött így és ki döntött úgy, akkor ebből jól látható, hogy azok a települések, azok a települési önkormányzatok, amelyek egyébként nagy közigazgatási területtel bár, de alacsony népsűrűséggel rendelkeznek, azok számára a rendszer veszteséges volt, tehát átadták. Átadták, mert azt mondták az önkormányzatok, hogy inkább átadjuk, legyen ellátva ez a szolgáltatás, ő meg nem tudja ezt, eddig sem nagyon tudta, a jövőben pedig végképp nem fogja tudni ellátni; nagy városok viszont úgy döntöttek, hogy saját kézben tartják.

Itt látom a veszélyét egyébként ennek a törvényjavaslatnak. Bár számos önkormányzat döntött úgy, hogy átadja az államnak a szolgáltatását, számos önkormányzat viszont azt mondta, hogy egyébként rentábilisan tudja működtetni, és nem ért egyet azzal a fajta államosítással, hogy ingyen és bérmentve átveszi tőle az állam a szolgáltatást, de nemcsak a szolgáltatást, hanem annak a vagyontárgyait minden ellenszolgáltatás nélkül, és innentől kezdve majd ő működteti ezt a rendszert; nem, magánál tartotta az önkormányzat.

Én azt látom, hogy ebben a törvényjavaslatban az van a célok…  hogy is fogalmazott? Az ellenőrzés és a felelősség keresése résznél van célellenőrzés, de még utóellenőrzés is, és azok a szankciók esetleg, amelyeket ebből fakadóan kiszabhatnak az adott szolgáltatóra, az adott fenntartóra, előidézhetik majd egyébként azt, hogy inkább úgy dönt, hogy állami kézbe adja ezt a rendszert.

Nos, mint említettem, én már két és fél, három évvel ezelőtt kértem önöket, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel  akkor ezt elmulasztották. Nem sokkal később még Palkovics miniszter úrhoz fordultam, annak érdekében, hogy adjon már választ, hogy ha már leszavazta a Gazdasági Bizottság, és azt mondta, hogy nem pusztán egy szegmensét próbálják orvosolni, hanem majd az egészet, akkor ez mikor várható.

Egy utolsó gondolatmenet a tavaly őszi állami tulajdonba vételük, illetve a megkísérelt állami tulajdonba vételük kapcsán. Szintén a Gazdasági Bizottság, de az is elképzelhető, hogy a Költségvetési Bizottság tárgyalta ezt  sőt igen, a Költségvetési Bizottság tárgyalta , amikor én kértem azt, és azt a határozati javaslatot nyújtottam be, hogy az Országgyűlés határozzon úgy, és ebben legyenek partnerek a tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak is, hogy a vízvagyont, mint ahogy államtitkár úr is fogalmazott, nyilvánítsuk nemzeti kinccsé. Olyan formában nyilvánítsuk nemzeti kinccsé, hogy határozati javaslatot nyújtottam be, hogy közösen fogadjuk el azt, hogy ne lehessen privatizálni, ne lehessen magánkézbe adni, ne lehessen se külföldi, se belföldi magánszemélynek eladni, de még csak koncesszióba se adni. Nem értek egyet az államosítással, ennek a területnek az államosításával, de ha az önkormányzatoktól elkerül, és az államhoz kerül, akkor az legyen az államé, de magánszemélyé még véletlenül se.

Hogy miért vetettem fel ezt ennek a területnek a kapcsán? Egyrészt azért, mert egy nemzeti kincsünkről van szó, másrészt azért, mert már láttunk rossz példákat, akár az egyetemek, akár az autópályák koncesszióba adása kapcsán számos ilyen területet lehetne mondani.

(12.30)

Akkor azt a választ kaptam, hogy önök a garancia arra az elmúlt 13 év politizálása és hozzáállása kapcsán, hogy ez megmarad állami és magyar kézben. Én azt válaszoltam, hogy na, hát pontosan az elmúlt évek politikájából fakadóan kérem azt, hogy kapjon valami törvényi védelmet, ha kell, kapjon alkotmányos védelmet. És ezt szeretném egyébként az államtitkár úrnak is a figyelmébe ajánlani, hogy azt gondolom, nem ördögtől való, hogy ha nemzeti kincsünknek nevezünk valamit, akkor az kapjon alkotmányos védelmet. Azt gondolom, nincs a magyar Országgyűlésben olyan képviselő, aki mondjuk, a víz ellen szavazna, a víz megvédése ellen szavazna. Olyat tudnék, és én is azok között lennék, akik, ha a víz kérdéséről van szó, hogy magánkézbe adjuk-e: ne adjuk magánkézbe, kapjon alkotmányos védelmet!

Szeretném erre felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy kérem, dolgozzák ki a minisztériumban vagy az ön államtitkárságán azt, hogy a víz maradjon nemzeti kincsünk, maradjon magánkézben (sic!), tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a szolgáltatás minél több emberhez minél jobb és megfelelő minőségben el tudjon jutni. Amennyiben ez a törekvés ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy a minőség javuljon, az természetesen támogatandó; az, hogy egyébként állami kézbe, majd esetleg onnan valamilyen formán magánkézbe kerüljön, az természetesen nem. Az igazán megnyugtató az lenne, hogyha alkotmányos védelmet kapna. Köszönöm szépen, elnök asszony.