DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azzal kezdem, amivel szerintem mindannyian egyetértünk és egyet kell hogy értsünk, amit elmondott az államtitkár úr, hogy a víz maga az élet, és azt is elmondta, hogy a tiszta víz nemzeti kincs ezt nagyjából szerintem minden felszólaló megismételte.
Ugyanakkor szerintem mondjuk ki, hogy milyen helyzetben vagyunk most, és milyen helyzetben van ez az egész ágazat, hogy tulajdonképpen az összeomlás szélén van Magyarországon az ivóvízellátás, a víziközműrendszer, és azt is el kell mondanunk beszéljünk őszintén! , hogy középtávon veszélybe került az ivóvízellátás rendszere Magyarországon, és veszélybe került a vízbázisoknak a védelme, ugye, pontosan az infrastrukturális problémák miatt. Elhangzott már a felszólalások során, hogy milyen szintű a hálózati veszteség ez csak egy adat, ami leírja ezt a helyzetet , tehát hogy a megtermelt ivóvíz közel 25 százaléka egyszerűen elfolyik a rossz csőhálózatok miatt. Az is elhangzott már, hogy 20 százalék alatt van a megfelelő minősítésű vízrendszereknek az aránya Magyarországon.
Én mélységesen egyetértek minden olyan kritikával, amely a 2010 előtti baloldali kormányok, a Gyurcsány-kormány ez irányú tevékenységét írja le, valóban rombolást láthattunk ebben az ágazatban, egyébként olyan gyalázatokkal is, mint amikor kiszerveztek egyébként, meg még korábban is kiszerveztek ilyen fontos infrastruktúra-elemeket magánkézbe ez teljes mértékben elfogadhatatlan. És mondhatjuk, hogy megtörténhetett volna 2010-ben, hogy egy magát nemzetinek mondó kormány valóban felelősen áll hozzá ehhez a területhez, és végre elindít, mondjuk, egy hosszú folyamatot, amivel ledolgozzuk a problémákat.
(12.40)
Ehhez képest 2010 óta megduplázódott a csőtörések száma, tehát a meghibásodások száma a víziközműrendszerben. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr s önhöz úgy szólok, mint egy nem olyan régen, talán egy hónapja kinevezett államtitkárhoz , hogy nyilván nem önön kérem számon ezeket a problémákat, hiszen itt nem is csak az Orbán-kormány problémáiról, hanem az elmúlt évtizedek kormányainak problémáiról van szó. Tehát ott tartunk, tisztelt államtitkár úr, hogy ez ma Magyarország legsúlyosabb rendszerszintű problémája. Én azt gondolom, hogy valóban mindannyiunknak, még akkor is, amikor kritikát fogalmazunk meg, száműzni kell a pártpolitikai szólamokat, mert valóban a nemzet jövőjéről van szó, amikor a víz kérdéséről beszélünk.
Elhangzott egyébként többek, így államtitkár úr és kormánypárti felszólalók részéről is, hogy Magyarországon van elegendő víz; ezt talán államtitkár úr mondta. Nacsa képviselő úr pedig, aki most éppen nincs itt, úgy fogalmazott, hogy Magyarország egy vízügyi nagyhatalom. Én nagyon óva intenék mindenkit, magunkat attól, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk. A víz valóban maga az élet, és attól függ a nemzetünk jövője, gyermekeink, unokáink sorsa, hogy tudjuke biztosítani a vízkincset számukra. Csak az a helyzet, hogy Magyarország vízkincsének 95 százalékát a befolyó vizek teszik ki, és sajnos az a helyzet ma Magyarországon, hogy jelenleg is az ország lecsapolása folyik, ugyanis az elhibázott vízgazdálkodás miatt több víz folyik ki az országból, több víz távozik, mint amennyi beérkezik, ezért gyakorlatilag Magyarország kiszárítása folyik.
A rendkívül rossz törvényi szabályozások miatt, pontosabban az intézményrendszer leépítése miatt jelentős részben veszélyeztetettek a vízbázisaink, veszélyben vannak a felszíni vizeink, veszélyben vannak a felszín alatti vizeink, és rengeteg súlyos szennyezést láthatunk. S pont a víziközműrendszer problémái miatt a szennyvízelvezetés, a szennyvízkezelés problémája is nagyon sok helyen megoldatlan, és egyre több helyen látunk problémát. Éppen most láthattuk például a Gerje-patak esetében is, hogy valószínűsíthetően egy rossz szennyvíztisztító telep milyen problémákat tud okozni. Én azt gondolom, hogy valóban ez a legsúlyosabb ilyen jellegű, az infrastruktúrákkal összefüggésben megfogalmazható kihívás.
Még egy dolgot hadd idézzek: 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége, tehát egy kivételével a fideszes polgármesterek szövetsége úgy fogalmazott, hogy válságos helyzetben van a közműszektor, helyenként kritikus állapotban vannak a rendszerek a karbantartások elmaradása miatt. A Megyei Jogú Városok Szövetsége 2017-ben tette közzé ezt az állásfoglalást. Sajnos, még pontosítanom is kell Dudás képviselő urat. Ez a 2017-ben megfogalmazott 3000 milliárd sajnos nem azt az összeget írja le, amennyibe kerülne felújítani a víziközműrendszert, hanem ez az akkori árakon számolva a hiányzó forrásokat írja le. Most igazából csak megbecsülni tudjuk, hogy mennyi pénz hiányzik ahhoz, hogy rendbe lehessen tenni a legfontosabb közszolgáltatás biztosításához szükséges infrastruktúrát. És azért csak becslésekkel tudunk élni, mert 2015-ben kellett volna elvégezni azt a vagyonértékelést és azt a műszakikockázat-értékelést, amely alapján most pontos számokról, pontos műszaki paraméterekről beszélhetnénk, de ezt nem végezte el a közműhivatal. Mint ahogy ennek a bizonyos éveken keresztül rejtegetett és dédelgetett közműstratégiának az elemeként 2021 végéig el kellett volna készülnie egy konkrét műszaki tervnek, de ez sem készült el, sehol nincs.
Ha megnézzük a közműhivatal internetes elérhetőségét erre a Víz Koalíció is felhívta a figyelmet , az elmúlt tíz évben nem tettek közzé az infrastruktúra műszaki állapotára vonatkozó adatot. Tehát amikor leírják a közműhálózat, a közműrendszer állapotát, akkor erről egy szót sem szólnak. Azért nem szólnak, mert a kormánynak erről rendszerszinten nincs információja.
Tehát én azt tudom mondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy erről a kérdésről valóban a súlyának megfelelően beszéljünk. Én azt gondolom, mindenképpen kellene utalni arra, hogy a kormánynak most valóban félre kell tennie minden politikai, hatalomtechnikai szándékot, amit korábban sajnos nem tudott félretenni, mert ezt a kérdést most kell kezelni. Nem egy év múlva, nem két év múlva, nem 2026-ban, ezt a kérdést most kell érdemben kezelni.
Önök annak idején hoztak egy politikai döntést a rezsicsökkentésről, befagyasztották az árakat, de a másik oldalról nem biztosították a szolgáltatók számára, hogy azok a források megjelenjenek, amelyek a karbantartáshoz és a pótlásos javítási munkákhoz kellenek. Illetve bevezették a közműadót, ami megint csak egy óriási teher a teljes ágazatnak. Tehát mondhatjuk, amellett, hogy nem tettek érdemi lépéseket az ágazat súlyos problémáinak a kezeléséért, olyan intézkedéseket hoztak, amelyek tovább rontottak a 2010-ben amúgy is nehéz örökséggel terhelt helyzeten.
Én örülök annak, hogy ez a kérdés elkezdett megjelenni a közbeszédben. Engem egyébként 2018-ban ért az a megtiszteltetés, hogy az Országgyűlés képviselőjeként dolgozhatok, és a második felszólalásom a víziközművek ágazatával volt kapcsolatos. Az első egy nemzetpolitikai felszólalás volt, nyilván ennek is üzenetértéke volt, de a második felszólalásomban már erről a kérdésről beszéltem, és azóta is törekszem arra, hogy erről végre beszéljünk ilyen szinten is. Orbán Viktor miniszterelnök urat már háromszor kérdeztem a közműrendszerrel kapcsolatban az azonnali kérdések órájában, és éppen tegnap volt az utolsó alkalom. Őszintén remélem, hogy nem az a fajta s most nem akarok cinikus lenni úgymond szakpolitikai mélység hatja át a kormány jelenlegi törvénykezését és szándékait, amivel válaszolt nekem a miniszterelnök úr. Most nem is idézném, hogy mivel próbálta elkenni a problémát a miniszterelnök úr. Nagyon remélem, hogy ennél azért megfontoltabb ebben a helyzetben a kormány.
A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy most van egy akut helyzet, az, hogy az elszabadult rezsiárak miatt a gazdasági ellehetetlenülés szélére kerültek a szolgáltató cégek. Itt egy azonnali intézkedést kell tenni, ezt a forrást biztosítani kell. Ez részben elindult, de ezt a forrást biztosítani kell a cégeknek, hogy a felszínen tudjanak maradni. Novemberben is kérdeztem a miniszterelnök urat, s akkor úgy fogalmazott, reméli, hogy az idei költségvetés a felszínen maradáshoz elegendő lesz. Nem elegendő! És ezt nem én állítom, hanem a szolgáltatók állítják, de egyébként az önkormányzati szövetségek is állítják. Tehát itt egy azonnali forrásbevonásra van szükség, a szolgáltatóknak kompenzálni kell az energiaárak elszabadulása miatti elképesztő költségeket.
A következő a karbantartási és pótlási munka. Arról már sokat beszéltünk, hogy mennyire borzalmas állapotban van ez a csőhálózat. De azt már pedzegette a Mi Hazánk képviselője, hogy ha elmaradnak az előzetes karbantartások, akkor olyan vízrendszerek is tönkre tudnak menni, amelyek amúgy még akár évtizedekig szolgálhatnák az ott élő közösségeket. Tehát a megelőző karbantartásokat, a javításokat, a pótlásokat is meg kell tudni finanszírozni.
Államtitkár úr is beszélt róla, és talán Nacsa képviselő úr is, hogy milyen összeg szerepelt az elmúlt évek költségvetéseiben és szerepel az idei évi költségvetésben is a karbantartási munkák támogatására; az idei költségvetésben 3 milliárd forint. Nacsa képviselő úr is emlékeztetett arra, hogy ilyen összegekkel gazdálkodhatott az egész ország közműrendszere, tehát 3 milliárd, 4 milliárd, 5 milliárd forintból. Az teljesen világos, hogy ha érdemi munkáról beszélünk, akkor alsó hangon csak az idei költségvetésben 200 milliárd forintnak kellene megjelennie, ami a karbantartási, pótlási és javítási munkák támogatásáról szól. S nagyon fontos erről már beszéltek képviselőtársaim is , hogy nemcsak az állami tulajdonú cégeket és szolgáltatókat kell támogatni, hanem az önkormányzatiakat is.
Itt van egy különösen súlyos veszélyhelyzet. Valóban megjelent az a bizonyos fenyegetés, hogy át lehet adni ingyenesen a közművagyont az önkormányzatoknak, mert csak az kaphat támogatást, aki ezt megteszi. Hál’ istennek, ezt cáfolta egyébként még novemberben a miniszterelnök úr, hogy ez nem így lesz, mások is kapnak támogatást. Tudjuk azt, hogy Pécs, Budapest, Szeged, Baja, Nagykanizsa, Szombathely és még rengeteg város döntött úgy, hogy nem adják át a közművagyont.
A legfontosabb példa talán Debrecen városa, amely kormánypárti város. Debrecen fideszes polgármestere úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan fontos stratégiai infrastruktúra, hogy ezt az önkormányzat nem adhatja ki a kezéből. Így fogalmazott Debrecen fideszes polgármestere, nagyon helyesen. Talán egyöntetűen döntött a közgyűlés, hogy nem adja át a közművagyont Debrecenben. S a közgyűlési előterjesztésben szerepelt, hogy nincs garancia, hogy a kormány, miután majd átveszi az önkormányzatoktól, akik átadják, a közművagyont, akkor ezt a problémát, a karbantartási és fenntartási problémát tudja kezelni.
Hát, nagyon igaza volt a polgármester úrnak, ugyanis ha megnézik a költségvetést, láthatják, hogy a kormány nem tervezte be az államosított közművek fenntartására a forrásokat. Magyarul, azt mondta, hogy tegye fel a kezét az, aki át akarja adni, ezt a problémát le akarja tenni, majd mi megoldjuk. De nem oldják meg, nem rakták be a költségvetésbe a forrásokat. Tehát azok az önkormányzatok, amelyek ingyen átadták a közművagyont Miskolc néhány napja vagy egy-két hete sajnos így döntött; szerintem nem volt megalapozott a döntés, az LMP ellene szavazott , azok olyan hamis biztonságérzetbe kerülhettek, hogy majd a kormány megoldja. Nem oldja meg! Az önkormányzatnak felelőssége, kötelessége az egészséges ivóvíz biztosítása, és úgy adta le a saját döntési kompetenciáit, lehetőségeit, jogköreit, hogy a másik oldalon a kormány nem oldja meg ezt a problémát. No, ezt meg kell oldani! Én azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban is azonnali költségvetési módosítást kell végrehajtani.
Hasonlóan javasoljuk, tisztelt államtitkár úr, hogy a közműadót töröljék el. Ez a közműadó a jelen formájában egy teljesen fölösleges teher, és több tíz milliárdos mértékben nehezíti az ágazat működését.
Továbbá, mi is támogatjuk azokat a már félig-meddig kiszivárgott szándékokat, hogy ezzel a helyzettel, azzal, hogy maximalizálták az árakat, valamit kezdeni kell. Ugye, ez az az ágazat, ahol nemcsak a lakossági felhasználók kapnak árcsökkentett tételeket, hanem maximalizált áron működnek a különböző közületek, cégek, s a többi. Ez fenntarthatatlan helyzet!
(12.50)
Tehát nyilván a lakosság számára nem szabad engedni, hogy megemelkedjenek a vízdíjak. De az meg nem járja, hogy gyakorlatilag a teljes rendszer tönkremegy azért, mert mindenki csökkentett áron, vagy nem tudom, ki milyen módon szereti ezeket a fogalmakat használni, ilyen módon érhető el az ivóvíz, úgyhogy most már egy évtizede befagyasztott árakon. Köszönőviszonyban sincs az ilyen módon kiszámlázott ivóvíz azokkal a költségekkel, amelyek a karbantartáshoz, fenntartáshoz szükségesek.
Itt a probléma nem a rezsicsökkentéssel van, hanem azzal, hogy önök ezt nem kompenzálták a szolgáltatásért felelős felé. Valóban, ezt a kérdést rendszerszinten kell kezelni, és én azt tudom ígérni, hogy ebben a kérdésben mi nem fogunk populista szólamokat használni, pengetni, hanem mi próbálunk majd olyan módon részt venni ebben a vitában, konstruktívan, javaslatokat letéve az asztalra, hogy bizony ezzel a kérdéssel most szembesülni kell. Nyilván egy hatalomtechnikai lépés volt az önök részéről ennek a rendszernek a kialakítása.
De én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy sikeres tudjon lenni a kormány, tehát ezt az elképesztő és ismétlem, nemcsak 13 éves, hanem több évtizedes mulasztást megpróbálja ledolgozni az ország, amely kormányzati ciklusokon átívelő feladat lesz, elképesztő forrásbevonást igényelve, én azt gondolom, nagyon felelősségteljes magatartásra van szükség és azonnali cselekvésre. Tehát hogy majd évek múltán ilyen-olyan cselekvési terveket elkészítenek, amelyeket évek óta hallunk még Schanda államtitkár úrtól, most Koncz Zsófia államtitkár asszonytól, hogy fontos a kormánynak nem! Tehát ez a rendszer össze fog omlani, az ivóvíz-szolgáltatás.
Tisztelt Államtitkár Úr! Egy dolgot muszáj még megemlítenem. Említette valamelyik képviselőtársam, hogy milyen elképesztő a szakemberhiány. Azt gondolom, értjük mindannyian, hogy ez önmagában mit jelent: ha a csőd szélén táncol egy szolgáltató, nem tud tisztességes bért adni a munkavállalóknak, elmennek a cégtől a szakemberek, elmegy a tudás, eltűnik a tudás, nagyon sok helyen láttuk már. Talán Érd esetében volt olyan, hogy napokig nem tudtak kivonulni vízművesek, hogy elhárítsák a csőtörést, mert már nem volt szakember. Ez önmagában lehetetlenné teszi, hogy ezzel a problémával felvegyük a versenyt.
Tehát a szakembereket meg kell becsülni. Meg kell adni a forrásokat, hogy a szakemberek tisztességes munka után tisztességes bért kapjanak. Ez nem történhet meg, ami most megtörtént szégyenszemre, amiről tegnap próbáltam kérdezni miniszterelnök urat is, hogy kirúgnak egy vízügyi vezetőt. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóját kirúgták, azt az embert, aki leírta egyébként, hogy a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyár vízellátásának milyen következményei lesznek, úgy általában leírta, hogy milyen kockázatok vannak, de leírta, hogy tökéletesen újra kell gondolni Debrecen teljes ivóvíz-, szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetési rendszerét is, ami nyilván sok tíz milliárd forintba fog kerülni, hogy ezt az ipari parki megjelenő igényt kiszolgálják. Ezt az embert kirúgták.
Én rákérdeztem egyébként a Belügyminisztériumnál, hogy mi az oka. Éppen talán tegnap jött meg Rétvári államtitkár úr válasza; annyi, hogy leírja a dátumot, hogy mikor szűnt meg a munkaviszonya ennek az embernek. A miniszterelnök úr azt mondta egy kicsit cinikusan, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Na, ez az ember a munkáját végezte el, vízügyi vezető volt. Felelősen aláírt egy szakvéleményt, amelyben felhívta a figyelmet, hogy óriási kockázatokat vállal egyébként a vízfelhasználás szempontjából is az, aki egy ilyen döntést hoz meg, és ezt az embert kirúgták. Na, ez egy olyan irány, tisztelt államtitkár úr, amit el kell felejteni akkor, hogy ha önök egy percig is komolyan gondolják azt, hogy a víz maga az élet. Köszönöm elnök asszony türelmét.