DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen. Én is köszöntöm elnök urat. Tisztelt Országgyűlés! Röviden még szeretném folytatni úgymond a vezérszónoki felszólalásomat. Van néhány gondolat, amit mindenképpen szeretnék még önök elé tárni. Egy kis polémia kialakult képviselőtársaim között, hogy az imént elhangzott gondolatok hozzátartoznake a törvényjavaslathoz, vagy nem. Én úgy látom, hogy maximálisan hozzátartoznak. Ez a törvényjavaslat nagyon sok intézkedést tartalmaz, és bizony foglalkozik azzal, hogy itt valamiféle bizottság jön létre a víziközművekért felelős miniszter, a vízgazdálkodásért felelős miniszter és a közműhivatal bevonásával, hogy meginduljon ennek a közműrendszernek, ennek az infrastruktúrának valamiféle feltérképezése. Úgy szerepel a törvényjavaslatban, hogy erre a fizikai problémákból levezethető hálózati veszteségre valamiféle magyarázatot próbál keresni ez a bizottság vagy a kormány.

Na most, ugye, itt hívtam fel a figyelmet arra, hogy ezt a vizsgálatot nyilván nem most kellett volna elvégezni, és nem 2010-ben, hanem évtizedekkel korábban kellett volna elvégezni ezt a vizsgálatot, de ha eddig nem történt meg, akkor legalább most történjen meg. Tehát nyilván rendkívül fontos, hogy feltérképezzék azt, hogy valójában milyen állapotban van a víziközműrendszer, mert amíg ilyet láthatunk, a problémákat, amelyeket látunk, részben statisztikákból fakadnak, részben pedig a Víziközmű Szövetség által kiadott különböző becslésekből, szakmai állásfoglalásokból levezethető ez a bizonyos 3000 milliárd forintos forráshiány is, ami egyébként mai áron 5000 milliárd körülire tehető. Tehát fontos, hogy ez megtörténjen.

Az valóban egy fontos probléma, hogy a víz kérdése, a vízgazdálkodás kérdése és általában a vizekkel kapcsolatos döntéshozatal elkülönül több minisztériumra. Alapvetően az Energiaügyi Minisztérium felel egyébként a víziközművek kérdéséért, felel a környezetvédelemért, az agrártárca felel a természetvédelemért egyébként, és nyilván az agrártárcának a vizekkel kapcsolatos felelőssége és kompetenciája nem kérdőjelezhető meg, de a Belügyminisztérium felel a vízgazdálkodás kérdéséért, nyilván ezért is van ez a fajta bizottsági kezdeményezés. De az valóban kijelenthető és elmondható, hogy rendkívül káros, hogyha nincs egy egységes gondolkodás a kormányzati politika mögött, ami a víz kérdését ilyen holisztikusan, egységes rendszerben kezelné.

(13.00)

Ezért én egy óriási hibának és hiányosságnak tartom, hogy ma már Magyarországon nincs vízügyi kutatóintézet, ami volt valaha, de megszüntették, és nincs is, mondhatjuk így, egységes tudományos háttere a vízről való gondolkodásnak, annak ellenére, hogy egy stratégiai erőforrásról beszélünk. Tehát szerintem ez irányban nagyon-nagyon fontos lenne lépéseket tenni, hogy legyen ilyen jellegű tudományos bázis Magyarországon, és ez sokkal fontosabb, mint hogy egyébként hogyan hívnak egy-egy minisztériumot. Tehát szerintem, ha a konkrétumokat nézzük, akkor ez a legfontosabb lépés. Nagyon fontosnak tartom azt, amit már hangsúlyoztam az iménti felszólalásomban is, hogy nem lehet halogatni a forrásbevonást, hiszen újabb és újabb, amúgy menthető vízrendszerek fognak tönkremenni.

Államtitkár Úr! Én tegnap is utaltam rá, próbáltam a miniszterelnök urat meggyőzni, csak nagyon ennek a politikai pengeváltásnak a hangulatába került a miniszterelnök úr, hogy az nem járja, hogy 3 milliárd forintot költenek egy év alatt a víziközműrendszer karbantartásának a fejlesztésére, és ha megnézzük, hogy az ipari szereplők vízigényének a kielégítésére mennyi közpénz jut, akkor láthatjuk, hogy az iváncsai gyár esetében 30 milliárdot, a gödi gyár bővítése esetében is 30 milliárdot költenek. Tehát nem állja meg a helyét az az állítás, hogy önök érzékelik a problémát, de hogy ez nem szándék, hanem pénz kérdése. Úgy látjuk, hogy azért nincs pénz a víziközmű-hálózat érdemi karbantartási, pótlási és javítási munkáinak a felpörgetésére, mert másra költik el. Egyébként vízrendszert építenek, csak nem a magyar emberek ivóvízellátását biztosító kritikus infrastruktúra feljavítására vagy életben tartására, hanem az ipari szereplők vízigényének a kiszolgálására.

Az nem releváns, amit miniszterelnök úr mondott, hogy de majd megvárjuk, amíg ezek a gyárak elkezdenek termelni, majd rengeteg profitot itt hagynak  hát, nem hagynak , és majd abból lehet a közműrendszert helyreállítani. Nem! Tehát ha 2026-ig vagy éveken keresztül nem kívánnak érdemben, a jelenlegihez képest két nagyságrenddel több forrást biztosítani a víziközműrendszer karbantartására, akkor össze fog omlani rengeteg régióban Magyarországon az ivóvízellátás. Ez nem tartható irány egy nemzeti kormánynak és egyáltalán egyetlen kormánynak sem, alapvető nemzeti érdek, hogy megtartsuk, megvédjük a víziközműrendszer működőképességét és a vízbázisainkat.

És egy utolsó gondolat a privatizáció, a kiszervezés kérdése. Elképesztő felelőtlennek tartom a korábbi kormányoknak, a balliberális kormányoknak azokat az intézkedéseit, vagy beszélhetünk itt egyébként bármilyen színezetű városvezetőkről is, akik áruba bocsátják, kiszervezik, privatizálják a víziközműrendszereket, ez elfogadhatatlan. Mi azt gondoljuk, nemzetbiztonsági kérdés az, hogy a vízkincsünk feletti rendelkezés, a felügyelet joga mindig nemzeti kézben maradjon, mi úgy gondoljuk, hogy alapvetően önkormányzati kézben, de nemzeti kézben, tehát az állam nem adhatja ki a kezéből magánszereplőknek, piaci szereplőknek sem a közműrendszereket, sem a vízbázisaink feletti rendelkezés jogát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Elhangzott már valóban, hogy Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a TÖOSZ elnöke megfogalmazta aggodalomként, hogy nehogy a víziközműrendszer is a gyorsforgalmi úthálózat sorsára jusson. Én azt kérdezem önöktől, hogy találkoztake ilyen jellegű kormányzati szándékkal, hogy valamiféle kiszervezéssel kívánja megoldani a kormány ezt a problémát. És ha találkoznak ezzel, önökben megszólale az a fajta csengő vagy nem tudom, mi, hogy ezt nem támogathatják a szavazatukkal? Tehát nem lehet engedni, hogy privatizálják Magyarországon a víziközmű infrastruktúráját és a vízbázisok feletti rendelkezést. Ezt nem lehet megengedni, ezt nemzet soha nem engedheti ki a saját irányítása alól. Én nagyon-nagyon súlyosnak tartom egyébként a korábbi kormányoknak az ilyen irányú intézkedéseit vagy éppen az önkormányzatoknak az ilyen irányú intézkedéseit, mert ez felelőtlen, ezt soha nem lehet jó példaként hozni akár a magyar Országgyűlés elé, akár bármilyen fórumon a politikai vitákban. Tehát én azt gondolom, hogy nemzeti kézben kell tartani a vízbázisaink feletti rendelkezést.

Azt tudom mondani államtitkár úrnak, hogy nem kis feladatot kapott. Azt gondolom, mindannyian érezzük, hogy ez talán a legátfogóbb és legszerteágazóbb, Magyarország jövőjét talán a legnagyobb mértékben meghatározó, infrastruktúrákkal kapcsolatos feladat, és egy egészen elképesztő, sok évtizedes mulasztás eredményét kell tudni először is nyilván szintetizálni, valamilyen módon áttekinteni államtitkár úrnak. Azt tudom felajánlani, nemcsak az LMP-frakció tagjaként, de az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának az elnökeként is, hogy minden-minden segítséget én magam megpróbálok megadni államtitkár úrnak, amennyiben igényli, amennyiben van a kormány részéről ilyen jellegű konstruktivitás.

Azt gondolom, azt tapasztalják képviselőtársaim is, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságának ülésein próbáljuk száműzni a pártpolitikai szólamokat, és maximálisan egyetértek minden képviselőtársammal, aki úgy gondolja, hogy a víz kérdése soha nem lehet pártpolitikai viták tárgya. Én magam ebben a kérdésben partner leszek, és kitartást kívánok államtitkár úrnak ehhez a nem mindennapi feladathoz. Köszönöm, elnök úr. (V. Németh Zsolt: Köszönöm szépen.)