DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen itt a tárgyhoz nem tartozó problémákat vetettek föl, s hallgatva főként a kormánypárti képviselők elmondását, úgy tűnik, hogy minden rendben van, igaz, mondják, hogy még dolgoznak rajta.

De én feltenném önöknek a kérdést, mert bizonyosan önök is ugyanazzal a helyzettel szembesülnek országgyűlési képviselőként, akikről az embereknek az az elképzelése, hogy ha mások nem, akkor ők majd tudnak segíteni a problémáikban: valóban ilyen egészségügyet akartunke teremteni, mint ami most van. Mert amikor innen kimennek, képviselőtársaim, és esetleg visszahívják az elmulasztott hívásaikat, akkor folyamatosan azzal szembesülnek önök is, hogy felhívják önöket úgy, hogy te, Lőrinc, hogy tudsze nekem segíteni abban, hogy az egyik családtagom nagyon beteg, valahogy el kellene jutnia egy jó onkológushoz, mert, mondjuk, a kistarcsai vagy a kecskeméti kórházban nem bízik, illetve nem tud ott valamilyen jó ellátást kapni. S akkor az ember vad telefonálgatásba kezd. Magyarországon mindenki azon dolgozik, hogy a személyes kapcsolatait felhasználja arra, hogy ide menjen orvoshoz, oda menjen orvoshoz. Önök azt mondják, hogy egyenszilárdságú rendszert akartak teremteni, de ez közel sem az. Sőt, egyáltalán nem alkalmas most már az állami ellátás arra  és ezt sajnos így kell látni , hogy jól lássa el a betegeket.

(14.30)

És önök is nap mint nap találkoznak ezekkel az esetekkel, hogy kétségbeesetten keresi mindenki a különböző kapcsolatokat, hogy jó ellátáshoz jusson, ki a magán irányába, ki a klinikák irányába. Ilyen egészségügyet akartunk teremteni?

Államtitkár Úr! Ezen dolgoztak önök is 13 éven át?! Ez volt a rendszerváltás után a célunk, hogy mindenki kétségbeesetten a hozzátartozójának és magának azt keresgesse, hogy hogy tud egy-egy befolyásos orvoshoz odajutni, mert fél tőle, hogy a hozzátartozója elhalálozik abban a kórházban vagy azon az ellátási helyen, ahova tartozna?

Nekünk, döntéshozóknak a személyes felelőssége az, hogy idejutott ez a rendszer! Az, hogy Magyarországon mindenki fejét vesztve keresi azt a helyet, hogy hol kaphatja a legjobb ellátást, holott nekünk az lett volna a felelősségünk, hogy a beszedett forrásokból a társadalombiztosítási és most már leginkább adóból egy olyan rendszert hozzunk létre, ami egységesen tudja nyújtani az ellátást a karcagi kórházban, a zalaegerszegi kórházban, a mátészalkai kórházban vagy a bajai kórházban.

Tisztelt Képviselőtársaim! De ez nem így van! Ezért mindent, amit itt elmondanak, hogy milyen átalakítások vannak, amit most már n+1-edik alkalommal én 2014 óta végighallgattam, és minden egyes alkalommal elmondták, hogy micsoda fejlesztések, változások vannak…  egyre mélyebbre mentünk ebben a spirálban. Egyre rosszabb a helyzet a magyar állami ellátásban! És én a Jobbik-Konzervatívok képviselőjeként még mindig elkötelezett vagyok, és hiszek abban, hogy egy erős, robusztus állami ellátásra lenne szükség. Magyarországon nem a magánellátásban kell keresni a megoldást, hanem a tisztességesen finanszírozott, erős állami ellátásban. Mert ez a piac  egy tízmillió fős vagy most már kevesebb mint tízmillió fős piac  nem is tudna rentábilisan magánegészségügyet, magánbiztosítást meg egyéb magánt eltartani.

Ezért mindannyiunk felelőssége az erős állami ellátás. Én 2014 óta erről beszélek egyébként azoknak a liberális vagy baloldali gondolkodóknak is, akik ezt másként látják, önöknek is, akiknek a köreiben egyre szaporodnak azok a milliárdosok, akik magánegészségügyi ellátást vesznek; legutoljára a miniszterelnök veje szállt be ilyen bizniszbe. Ne felejtsük el, Wáberer úrtól nemcsak egy fuvarozó-szállítmányozó céget, hanem magánklinikát is lehetett vásárolni; azt a magánklinikát, aminek a szolgáltatásait a Mészáros Lőrinc kezében lévő MVM reklámozza, hogy menjenek oda magánegészségügyi biztosítás keretében.

Az MVM állami cég akar rám sózni biztosítást telefonhívás keretében, hogy fizessek elő a Wáberer Klinikára! Amikor először engem felhívtak ezzel, majdnem elküldtem őket, nem mondom, hova  csúnyát is lehetne mondani , hogy álljunk már meg egy szóra! Állami cégnek a telefonhívásából ugyan ne reklámozzák már nekem a magánellátást és a magánbiztosítást, mert én hiszek abban, hogy állami primátus van, és az állam meg tudja erősen teremteni.

Ezzel szemben minden, ami ebben a törvényjavaslatban van, még hogyha jó szándékúnak is tekintenénk az irányvonalat, ezzel ellentéteset tesz. Ugyanis az, hogy a szakrendelők államosítása megtörténik, azt jelenti  és ezt az itt ülő képviselők talán jobban is tudják , hiszen a volt mezőtúri polgármester vagy Bajáról képviselőtársam, vagy azok a vidéki képviselőtársak, akik láttak, ott voltak az önkormányzatok vezető pozícióiban, és látták, hogy miként alakult ki a járóbeteg-ellátás, a szakrendelés, azok az ékkövei az önkormányzatoknak.

Hát, minden önkormányzat azon dolgozott, hogy a helyi kórház és a járóbeteg-szakrendelője olyan legyen, amiben a lakosság a lehető legnagyobb kényelmet és biztonságot találja. Olyan ellátásokat telepítettek oda erőn felül, a helyi lakossággal összefogva, hogy azok voltak a legszínvonalasabb ellátóhelyek.

Életemben nem voltam olyan jó szakrendelőben  vendégként jártam ott , mint a tiszaújvárosi szakrendelőben. Ez a szakrendelő komolyabb volt, mint egy kórház, mert a helyi lakosság, a helyi önkormányzat vette a fáradságot, hogy olyan ellátásokat telepítsen oda, amelyek oda kellettek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor önök elkezdték az államosítást, és az önkormányzatoktól átvették a kórházaknak a fenntartói szerepét, először mindenki bízott abban, hogy tényleg jó, egységes, központilag jól vezényelt lesz, és mondjuk úgy, hogy méretgazdaságos lesz a kórházi ellátás. De ehhez képest azt láttuk, hogy a kórházi ellátásban folyamatos színvonalesés volt, osztályok megszűnése volt, és egyszerűen nem tudta a lépést tartani a technológiai fejlődéssel, hiába próbálták önök önteni a pénzt.

Az önkormányzatok meg tudták teremteni a jó gazdálkodás feltételeit, ha át volt adva nekik az összeg. 2010-14 között én Karcagon önkormányzati képviselő voltam. Ebben az időszakban a karcagi kórház igazgatója havonta kétszer jött be a bizottság elé beszámolni, hogy hogy halad a helyi gazdasági és humánerőforrás-helyzet. Az önkormányzat mindenre rálátott és mindenről tudott, és tudott szólni, tudott segíteni, ha épp valami elakadt; ha esetleg valamelyik készülék szervizelésével gond volt, ha valami pluszpénz kellett, hogy tudta, hogy az alapítványnak kell először átadni pénzeket, hogy a kórháznak az alapítványa segítse az ellátást. Mert így működött jól. Az önkormányzat jó gazdája volt, ki kell mondani , jó gazdája volt a kórházaknak. És az önkormányzat jó gazdája a járóbeteg-szakellátásnak.

Én hibának tartom, hogy ezt önök államosítani akarják. Ez megint egy olyan lépés, ami az erős és jól működő és nem azt mondom, hogy akkor állami, hanem közösségi ellátást biztosítja. Éppen ezért ez a része számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy ilyen irányba mennek el, és a törvényjavaslatnak ezt a részét csak kritikával lehet illetni.

De valamennyi rendelkezés abba az irányba mutat, tisztelt államtitkár úr, hogy ennek a rendszerét önök kialakítsák, tehát azért a napnál is világosabban látszik, hogy egy-egy jogi szabályozást úgy alakítanak, hogy a következő időszakban  egy-másfél éven belül  ennek a lehetősége zökkenőmentesen, amikor fennáll, akkor átmenjen. Nem véletlenül keresik meg az önkormányzatokat, nem véletlenül megy ennek egy próba-, mondjuk úgy: tesztelő szúrogatása, hogy nézzék, hogy hol van kisebb vagy nagyobb ellenállás, és miként lehet ezt a rendszert megteremteni.

Amúgy jó lenne tudni az önök terveit, csak ahhoz a titkosított tervet, amit a Boston Consultingtól megvettek 277 millióért, hozzák nyilvánosságra. Hát, folytassunk róla vitát! Én nem bánom, hogy egyébként a guruló dolláros amerikai cég készít önöknek  önök azt mondják minden amerikai cégre, hogy guruló dolláros , egy amerikai cég készített a magyar egészségügyről egy tanulmányt. Nincs ezzel egyébként gond, de ha titkosítják, lelkük rajta, oldják fel a titkosítását, vitassuk már meg! Egyébként voltak helyek, ahova kiszivárogtak belőle adatok, vagy voltak, akik  bocsánat  kibeszéltek erről elég sok mindent. Hát, nem tartogatott sok jót, és nem feltétlenül rózsás helyzetet festett fel ez a terv, de jó lenne, hogyha a nagyobb nyilvánosság megtudná. Én kértem Pintér miniszter urat, hogy hozzák nyilvánosságra ezt. Csináljunk róla nyílt vitát!

Nézzék, nem velem kell megvitatni, én egy ellenzéki képviselő vagyok, még nem is orvos, még nem is  nem tudom  háziorvos, akivel ezt meg kell vitatni. És nem is engem érdekel, hogy mi van benne, hanem a szakmát érdekli, a Magyar Orvosi Kamarát, az ápolókat, a MESZK-et például, vagy érdekelné például a mentésben dolgozó embereket, hogy miként fog átalakulni az ő szakterületük.

Úgyhogy ez a másik, ami nagyon fontos, ami egy hiányosság, hogy önök behoznak különböző jogszabály-módosításokat, nagy részük rendben van, a digitális átállással, amit mindig üdvözöltünk, azzal kapcsolatos, ezeket el lehet fogadni, hozzáteszem, 2015-ben szerintem egyike voltam azon kevés ellenzéki képviselőnek, aki üdvözölte, hogy az EESZT-t fejlesztjük. Akkor még nem is EESZT-nek hívták. Üdvözöltük azt, hogy lesz egy olyan digitális tér, és lesz egy olyan, XXI. századi valós szolgáltatás, amely segíti egyébként az állam működését.

De amit én látok, államtitkár úr  és ezt hadd fogalmazzam meg , én még mindig nem látom ennek a digitális rendszernek a hasznosítható oldalát, és nyugtasson meg, hogy ebbe az irányba legalább elmozdultak, hogy tisztességesen tudjanak benne adatot elemezni. Mert hogy amikor én egészségügyiközgazdász-képzésen gyakorlaton a NEAK jogelődjénél voltam, akkor azt kellett csinálni, hogy a meglévő, papíralapú meg pdf-dokumentumokat kellett adatbázisba rendezni manuálisan, mert a rendszer arra sem volt kész, hogy a meglévő beolvasott dokumentumokból behúzza az adatsorokat. Nem lehetett elemezni tisztességesen az egészségügyi adatokat, amelyek arra tettek volna jó szolgálatot, hogy az egészségügyi finanszírozásban segítsenek minket. Ott álltunk 2015-16-ban, és semmit nem lehetett vele kezdeni.

Remélem, most már ezeken sikerült valamit módosítani, mert hogyha van valahol lehetőség és előrelépés, ami hasznos lehet, ahogy egyébként nagyon sok helyen használják ezt a fajta big data adatmennyiséget, tisztességesen elemezni és javítani vele az állami ellátást. És ehhez képest mit látunk? Ebben nem látunk előrelépést, de önök átvették a kórházakat, az állami adósság pedig ugyanúgy növekedett.

Egyszerűen azt veszem észre, hogy hiába beszéltünk arról, hogy XXI. századi egészségügy és tisztességes magyar egészségügy, minden évben szinte egyre messzebbre kerülünk ettől az egésztől, és nem segíti a helyzetet az sem  és ezt is le kell szögezni, túl azon, hogy, mondjuk úgy, nem egyenletes a viszonyuk a szakmai képviseletekkel , hogy megint egy monstrum minisztériumban van az egészségügyi ágazat irányítása.

Hát, én nem tudok nagyobb púpot elképzelni egy miniszter hátán, mint hogy egyszerre legyen a szociális igazgatás, az oktatás, az egészségügy, a rendvédelem meg minden más az ő vállán. Arra kellett volna igazán megoldást találni  és tudom, hogy a kormányzati struktúra kialakítása a miniszterelnöktől meg a nyertes kormánypártoktól függ, ezt tiszteletben is tartom, de arra kellett volna megoldást találni , hogy ha van egy krízisterület, van egy nehezen fejlődő terület, egy költségigényes, egy technológiaigényes terület, annak legyen már egy önálló ágazati irányítója, legyen már egy önálló minisztere.

És tudom, államtitkár úr, ön is jobban örülne annak, hogyha lenne egy önálló egészségügyi minisztérium. Sokkal komolyabb munkát tudnának végezni, szimplán azért, mert nem százhúsz téma mellé kellene beférni még plusz egy témaként az egészségügy átalakításával, hanem önök csak a saját dolgukra fókuszálhatnának.

(14.40)

És akkor nem egy huzavona lenne például az OKFŐ-nél, hogy most a BM-esek vannake jó vonalon, vagy nem a BM-esek vannak jó vonalon, hogy a közbeszerzéseket az informatikára a BM-esek viszik el, vagy nem, és nekik mi a viszonyuk Pintér Sándorhoz meg mi a viszonyuk az államtitkársághoz, mert ez nem normális. Az a normális, hogy ha hagyják a szakmát tisztességesen dolgozni. Ezért is mondtuk, és ez is következetes álláspontunk, hogy lennie kellene az egészségügynek a pártpolitikán átívelő olyan magjának, amelyben konszenzus van. Ebben egyébként meg is lehetne találni még a fideszesekkel is a konszenzust, és tisztességesen lehetne az egészségügyet fejleszteni.

Összességében a törvényjavaslatban szereplő dolgokban, hogy miként alakítják át a halottvizsgálat feltételeit, illetve annak a feltételrendszerét  én egyébként nemcsak azt látom, amit Pesti képviselőtársunk mondott, hogy amikor közterületen történő elhalálozás történik, és a mentők kiérkeznek, miért kell plusz orvost hívni, hanem azt is, hogy valahogy kezelni kell azt a helyzetet, és mondja államtitkár úr, hogy ha rosszul látom, az átadott sürgősségi ügyeleti ellátás, alapellátás sürgősségi vonalán elindulva, nagyon sokszor az otthonukban elhalálozott honfitársainknak az elsődleges halálmegállapítást jellemzően háziorvosok végezték a háziorvosi ügyeleti ellátásban. Most nagy valószínűséggel mentő és mentődolgozók helyettesítik őket, így a nagyon gyakori és sajnálatos hajnali halálozások  ugye 3-4 óra körül szokott rendszerint egy kiugrás lenni az ilyen hívásokban az otthonukban elhalálozottak esetében , hogy ebben segítsenek. Ha ez segítség, akkor legyen segítség a mentődolgozók számára.

Ezzel nem fogunk vitatkozni, mint ahogy nem vitatkozunk azzal sem, hogy szerintem nem a nemdohányzók védelméről szól a javaslat, hanem pontosan a dohányzók védelméről, mert a dohányzónál kell elérni azt, hogy egyébként szokjon le és tegye le ezt a nagyon káros szokását, hiszen a nemdohányzók védelmét teljesen máshogy, például edukációval, egészséges életmódra neveléssel lehet megtenni. Önmagában az, hogy önök elzárták egy üzletben a fiatalok elől a dohánytermékeket, ez nem oldotta meg a helyzetet. Tehát nem a nemdohányzók védelme érdekében kell elsődlegesen ezt hozni, hanem a dohányzók további egészségkárosodásának a megakadályozása szempontjából.

Itt is hozzá szeretném tenni, és ez már elhangzott kritikaként, hogy ahogy megindult a dohányzásellenes és a dohányzásról leszoktató szabályozások alakulása a nemzeti dohányboltokkal kapcsolatosan, mindenki azt várta, hogy folyamatosan és stabilan fog esni a dohányzás prevalenciája hazánkban, de azt látjuk, hogy ez megtorpant. Ezt most 32 százalékra, 31,8 százalékra teszik. Ebből 28 százalék a rendszeres dohányzó, és talán az ilyen habituális, tehát alkalmi dohányzó a maradék, akik nagyon ritkán dohányoznak. De érdemi, nagyon komoly csökkenést most már az elmúlt években nem tudott elérni a kormányzat. Tehát szerintem azon kellene gondolkozni  túl azon, hogy a folyékony dohánytermékeket, a vaporizáló termékeket is beszorították a dohányboltokba , hogy hogyan tudjuk érdemben csökkenteni a meglévő dohányzók arányát. Hozzáteszem, nálunk ilyen 32 százalékra tesszük ennek a prevalenciáját, ez máshol 5 százalékos, és nagyon sok ország előre tudott ebben lépni.

Összességében tehát elnézést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy egy ilyen off topic kritikát megfogalmaztam  köszönöm a türelmet, elnök úr , de én úgy gondoltam, hogy ez hozzátartozik a mostani témához. A salátatörvényben támogatható, kevésbé támogathatók vannak, álláspontunkról később adunk tájékoztatást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)