Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy elég furcsa helyzetből indultunk a fogyasztóvédelmet illetően. Ugye, a Fidesz egy óriási mélyrepülést hajtott végre, mert 2010-14 között még volt olyan, hogy Fogyasztóvédelmi Bizottság itt a parlamentben. Önálló bizottságként működött, és nagyon fajsúlyos témákat tudtunk én is akkor a tagjaként vizsgálni, így a devizahitelezést, vagy éppen a későbbiekben a Quaestor-botrányt. És államtitkár úrnak is mondom, hogy a mai napig értetlenül állok azelőtt, hogy önök megszüntették a Fogyasztóvédelmi Bizottságot. Tehát arra kapacitálom önöket, ha legközelebb átgondolják a bizottsági struktúrát, és tudom, hogy ezt nem szokás ciklus közepén, de az önálló Fogyasztóvédelmi Bizottság, pontosan ezen javaslat által alátámasztott módon, egy valós igényre reagálna, óriási szükség lenne rá. Most, ugye, albizottsági szinten vannak próbálkozások ezt illetően, de azért egészen más a súlya egy Gazdasági Bizottságba beolvasztott részterületnek, mint egy önálló bizottságnak, amelynek egyébként a vezetősége tárgyalóképes és politikai aktorként is működhetne. Tehát elég mélyről indultunk.
Én örülök, hogy most hosszú évek után, amíg a pusztaságban kerestük, hogy ki a gazdája a fogyasztóvédelemnek, végre van egy minisztérium, amelyik ezt felkarolta és ezt most cinizmus nélkül mondom , ez egy jó dolog szerintem, és fontos témákkal kell foglalkoznunk. Azt is látom ugyanakkor az online árfigyelő rendszer ügyében, ahol üdvözlöm azt, hogy 5 évvel a javaslatunk megtétele után most valami megvalósul, emlékeim szerint a GVH dolgozik ezen, de talán a Gazdaságfejlesztési Minisztériummal együttműködve. Tehát megint azt látjuk, hogy bár itt ebben a vitában is említettük az online árfigyelő rendszert, mintha egy másik minisztérium is foglalkozna vele, vagy ő foglalkozna vele.
Tehát államtitkár urat kérem, hogy tegyük ezt rendbe, hogy valóban önöke a kizárólagos gazdái ennek a területnek. Ez nemcsak az ellenzéki képviselő számára fontos, hogy hova nyújtsa be a kérdését, de még egyszer mondom, a panaszok beérkezése tekintetében is.
Azt látjuk, hogy a fogyasztóvédelmi elmozdulás terén az online vitarendezési platform bár nem új találmány, és évtizedek óta létező jelenségről van szó ha Magyarországon teret nyer, én ezt üdvözlöm, tehát ezt a részét a javaslatnak én mindenképpen támogatom. Ha csökken a személyesen igénybe vehető pontok száma, azt nyilván nehezebben tudnám támogatni. Én azt látom, hogy önök egy ilyen pilot projektet végrehajtottak az orvosi ügyeleti rendszer tekintetében. Ott emlékeim szerint egy megyével kezdték a próbálkozást, egy próbafolyamatot végeztek; olyan amilyen, nyilván az üléspont meghatározza az álláspontot, sokszor a politikai vélemények eltérőek. De itt is az lett volna talán a szerencsésebb, ha összevonás helyett megpróbálják ezt mondjuk egy részterületen, egy kisebb területen, és annak a tapasztalatai alapján indulnak tovább. Tehát én a legjobban azt tudnám támogatni, ha nem csökkenne a személyesen igénybe vehető pontok száma, de mellette még az online is kiterjesztésre kerülne, és az online vitarendezési fórumok elérhetővé válnának. Talán ez lenne a legegészségesebb mixtúra.
És itt valamit a társadalom szintjén is kezdeni kell, mert azt érzékelem, hogy nagyon sokan azért nem fordulnak a vitarendezés ilyen pénzügyi békéltető módjához, mert eleve érzik azt, hogy nincsen elég erőforrásuk ahhoz, hogy ügyvédet, szakértőt, egyebeket fizessenek és felvegyék a harcot, mondjuk, egy céges világgal vagy éppen egy multinacionális hálózattal. Ennek az érzete, tudata eleve visszarettent nagyon sok mindenkit attól, hogy a békéltetőhöz forduljon, pedig fordulhatna, és egyébként jó eséllyel, eredménnyel végezhetne.
Itt megtévesztő a pénzügyi békéltetés számainak a vizsgálata is, hiszen nagyon sok esetben már a békéltetéshez való fordulást megelőzően vagy az elején megegyeznek a felek és azért kerülnek ki az ügyek a statisztikából, vagy pedig éppen a békéltető tárgyalás eredményeképpen születik megegyezés. Szerintem ez egy jó módszer. Vannak fenntartásaim, hogy online módon hogy működhetne. Van itt egy dilemma, államtitkár úr. Tehát erőltetjük a digitalizációt, de van egy olyan fogyasztói társadalmi réteg, amelynek a digitális kompetenciái most még kevésbé fejlettek, és életkori és egyéb sajátosságok okán statisztikailag az várható, hogy a következő évtizedekben nem is fog mindenki fejlődni ezen a téren; van, akiből az ezt irányzó szándék is egyenesen hiányzik, mégis igényt tartana arra, hogy a békéltetést vagy a fogyasztóvédelmi segítséget megkaphassa. Tehát erre nyilván megoldást kell találni. A 20-ból 8 fizikai pont megtartása nem biztos, hogy a megoldás felé mutat ebben a tekintetben, de ahol egyébként van ilyen kompetencia és képesség, ott az online vitarendezést abszolút üdvözlöm és egy járható útnak tartom a jövőben, ha nem is kizárólagosan.
Segítettek nekem kormánypárti képviselőtársaim, mert az expozéindoklás során számos olyan egyéb témát behoztak, amit én magamtól talán az általános vitába nem hoztam volna be, de államtitkár úr a felvezetőjében, számomra szimpatikus módon, családbarát szemléletről beszélt a fogyasztóvédelem tekintetében. Én ezt hallottam a GVH-tól is akkor, amikor különböző, családokat védő megfontolásokat hozott be az ottani javaslatába, és itt az online árfigyelő rendszer kapcsán tette meg mindezt. Én viszont nem értem azt, hogy másfajta fogyasztóvédelmi témák miért nem kerülnek elénk. Van egy korábbi javaslatunk az ingyenes bankolásra vonatkozóan, az átlagbérig és az alapműveleteket illetően. Megvizsgáltuk azt a banki statisztikát, amely a banki költségeket összesíti, és azt látjuk, hogy mondjuk, Nagy-Britanniában szó szerint nullás bankszámlát is lehet találni, Magyarországon viszont kirívóan, extrém magasak a banki költségek. Van, ahol 0,35 százalék, van, ahol fél százalék körüli; Magyarországon 1 százalék fölötti ennek a tipikus, fizetéshez mért terhelése, még egyszer mondom, Nagy-Britanniában van, ahol nulla.
(17.00)
Ha védeni akarjuk a családokat, gondoljuk végig, hogy egy kétgyermekes család esetében bárcsak ott tartanánk, bárcsak úgy lenne, hogy a négy- vagy ötfős család lenne az átlag és az idealizált, de sajnos a demográfiai helyzetünk már nem erre enged következtetni, számoljunk tehát egy kétgyermekes családdal , ha a gyermekek az egyetemista kor közelébe kerülnek, akkor négy bankszámlával számolhatnak. Ez azt jelenti, hogy az MNB-statisztika szerint havonta és családonként négyezer forinttal rövidíti meg a bankjuk őket csak azért, hogy a saját, már leadózott pénzüket használják, kivegyék, átutalják, máshova tegyék. Tehát a javaslatom lényege az, hogy átlagbérig és legalább az alapműveletekig, tehát átutalja a pénzt, csoportos beszedési megbízást ad, kifizeti a rezsit, legyen ingegyenes bankszámla-konstrukció. Ha családokat is akarunk védeni és fogyasztóvédelmi megfontolást is akarunk keresztülvinni, akkor az ingyenes bankszámla konstrukciója mind a kettőnek eleget tesz és havi szinten több ezer forinttal segít az érintett családoknak.
Ezt nem a költségvetésből veszi ki, ezt nem az egyéb családpolitikai intézkedésekhez kell hozzáadni, ezt az érintett bankok extraprofitjából mínuszoljuk. Békebeli korokban a bankokat miért alakították meg, miért jöttek létre a bankok? Azért, hogy betegyük oda a pénzünket és annak a forgatásából realizálják a profitjukat, nem pedig abból, hogy az amúgy is náluk lévő és amúgy is forgatott pénzünkből extrasarcokat, extrasápokat húzzanak le, amellett, hogy a rájuk kivetett banki ágazati különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket is gyakorta áthárítják. Államtitkár úr, ha valóban a családokra koncentráló fogyasztóvédelmet szeretnének, ezt a javaslatot gondolják végig!
Ugyanezt gondolom az online árfigyelő rendszerről is. Most, amikor beindultak a célzott GVH-vizsgálatok, érdekes módon a tejtermékeknél és más piacokon is kiderült, hogy tudnak ezek a multicégek egymásra ígérni az akciók tekintetében, ha akarnak, és hirtelen van olyan termék, amelynek 30-40 százalékkal csökken az ára. Mert mi történt? Az ársapkák elhibázott rendszerével 6-7 áruféleséget befagyasztottak, a multicégek pedig 6-7 ezer áruféleség árát kezdték felfelé tolni, hogy az ő vélt vagy éppen valós veszteségüket kompenzálják. Csak túltolták ezt egy kicsit. Nem volt kontrollmechanizmus, nem volt a fogyasztókat védő mechanizmus. Most, amikor van célzott GVH-vizsgálat, hirtelen kiderül, hogy mégsem volt indokolt ez az árazás. Tehát ha valóban a családokra koncentráló fogyasztóvédelmet szeretnének, erre is figyeljenek, kérem!
Tényleg rendet kellene ebben tenni, hogy ki a felelős ezért, a GVH, az önök minisztériumának a fogyasztóvédelemmel foglalkozó, amúgy kiváló szakemberei én nagyon tisztelem a munkásságukat , mert a következő heteknek kiemelt témája lesz mindez. Támogatom a célzott vizsgálatokat, támogatom azt, hogy drákói, elrettentő mértékű bírságok szülessenek. Nagyon kevés korábbi jobbikos módosító javaslatunk van, amely keresztülment az önök rendszerén, de emlékeim szerint még az első ciklusunkban az egyik az pontosan a multikra kivethető adók plafonját emelte meg ily módon. Most is arra kapacitálom önöket, hogy bátran éljenek ezzel az eszközzel, de az áthárításokkal szemben is lépjenek fel. Mert valóban helyesen hangzott el, hogy semmi értelme kivetni egy több száz milliós fogyasztóvédelmi bírságot, ha aztán az érintett cég akadálytalanul tudja ezt mögöttes piaci folyamatok nélkül beépíteni az árakba és leverni ugyanazokon a fogyasztókon, akiket egyébként meg akarunk védeni a hasonló túlfutásoktól.
Tehát itt rengeteg feladatuk lenne. És bár nem akarok mindenáron és mindenbe belekötni, tehát önmagában a fogyasztóvédelmi hatóság megszüntetése után is lehet életképes rendszert csinálni, csak az a tiszteletteljes kérésem, hogy ne fetisizálják az online vitarendezési fórumot, mert nagyon sokan úgy gondolják, egyébként így van ez az üzleti világban vagy a társadalmi életben is, hogy a személyes találkozások, tárgyalások során sokkal több információ derül ki, többletadatokat hordoznak ezek a dolgok az online-hoz képest. Attól tartok, hogy nagyon sokan, már eleve a vitarendezés online formátuma miatt be sem fognak nevezni ebbe a meccsbe. Tehát igenis kell az, hogy minden megyében, minden vármegyében elérhető közelségben legyen személyes vitarendezési lehetőség. Ha ezt kiegészítik online megoldásokkal, én csak üdvözölni fogom, tehát abszolút örülök neki, de kérem, hogy ne tekintsék kizárólagosnak az online jövőbeni terjedését, mert egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon hosszú évtizedekig sok honfitársunk még mindig a személyes vitarendezési lehetőséget fogja preferálni, azt fogja szívesebben igénybe venni.
Lássuk be, hogy van egy olyan feladatunk, az egész parlamentnek, hogy rávegyük a honfitársainkat arra nem akarom ezt edukálásnak nevezni, mert ez nagyon csúnya kifejezés lenne , hogy bátran éljenek ezekkel a vitarendezési eszközökkel, mert nagyon sokan úgy vannak vele, hogy eleve gyengébb pozícióban vannak, mint a nagyvállalat, eleve kevésbé tőkeerősek, tehát van egy felbillent egyensúly ebben az egészben. Nem véletlen, hogy a Ptk. egymást követő módosításai is igyekeztek ezt az egyensúlyt helyrebillenteni és egy irányba ható módon próbálták a fogyasztókat védeni a mindenkori vállalati vagy nagyvállalati erőfölénnyel és túlsúllyal szemben.
Én tehát arra kapacitálom önöket, hogy az ilyen javaslatokban is ennek szerezzenek érvényt és védjék a fogyasztókat, vásárlókat, ügyfeleket, honfitársainkat minden körülmények között! Köszönöm a figyelmet.