Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor elfoglaltam a helyem, tettem egy megjegyzést, hogy nem sikerült aktuálpolitizálás nélkül megúszni ezt az első két, amúgy szakmainak induló napirendet. Talán szerencsésebb lett volna, de ha már kinyílt az általános vita dimenziója, akkor államtitkár úr felé szeretnék egy nagyon szigorú tisztázást eszközölni.

Itt az előző napirendi pontnál hálájukat fejezték ki, hogy a Jobbik-Konzervatívok közössége támogatja azt az egyébként jó irányú javaslatot, ami elénk került, azzal a megjegyzéssel, hogy mennyire örülnek, hogy végre támogatjuk az ilyen irányúakat. Szeretném leszögezni az ön számára, mi az utóbbi hónapokban minden egyes olyan törvényjavaslatot támogató szavazattal illettünk, amely ahhoz kellett, hogy az érintett befagyasztott uniós források megérkezhessenek hazánkba.

Annyira szigorúan kitartottunk ezen alapelvünk mellett, hogy még a neccesnek tűnő vagy esetleg aknákat rejtő jogszabályok esetében is úgy voltunk vele, hogy inkább az uniós források hazahozatala érdekében némi kockázatot vállalunk, és a támogatásunkról biztosítottuk ezeket a javaslatokat egy olyan helyzetben is, amikor ennek azért éreztük néminemű politikai kockázatát. De a nemzeti érdek az első, ebben legyen egyetértés, és ha ez a befagyott forrástömeg ily módon hamarabb érkezhet meg, akkor nekünk támogatnunk kell ezeket az érintett javaslatokat. Tehát ennyit az uniós pénzekről.

Szeretnék akkor én is egy lábjegyzetes megjegyzést tenni ehhez. Látjuk, hogy hiányzik akár 3000 vagy 4000 milliárd forint nagyságrendű forrás is, de azt is látjuk a másik oldalon, hogy a Fidesz-KDNP gőzerővel dolgozik ennek a hazai polgároktól való kipótlásán. Itt az áfabevételi sor vizsgálata során arra döbbenünk rá, hogy a hiányzó uniós forrástömeg majdnem felét kitermelték abból a pótlólagos áfabevételből, amire nem feltétlen számítottak, amit egy inflációs extraprofitként realizáltak a magasabb árakban rejlő magasabb áfatartalom polgárok általi befizetése okán. Tehát itt is lenne azért mozgástér, mondjuk, az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésére és más tárgykörökre.

Nagyon örülök egyébként, hogy a közbeszerzési rendszerről tudunk egy kicsit beszélni. Aki szakmailag közelít ehhez a kérdéshez, sokszor érezte magát kellemetlenül az utóbbi években, mert már ilyen alapfogalmak tisztázása során sem tudtunk dűlőre jutni, mint amilyen az egyajánlatos közbeszerzéseké. Általában ott hasal el a dolog, hogy van egy nemzeti eljárásrend, és bizonyos összeghatár fölött van egy uniós eljárásrend, és nagyjából kétharmad-egyharmad arányban oszlanak meg a különböző közbeszerzési típusok, szerződésfajták ezek között, és amikor kijön egy uniós statisztika, ez jellemzően ezt az egyharmadot szokta vizsgálni, tehát a nagyobb összegű, ugyanakkor talán kisebb szerződésállományt és kevesebb megrendelőt takaró rendszert.

Azt látjuk, hogy az egyajánlatos közbeszerzések aránya mindenki szerint magas. Én nem nagyon ismerek olyat, aki meg tudta volna indokolni azt, hogy ez így rendben van. Szóba kerültek a kvázi egyajánlatosok is az utóbbi évek vitái során, amikor van látszólag két vagy két-három jelentkező, de azért fellelhető bizonyos szervezettség vagy annak a gyanúja a háttérben  ezekkel is lehetne mit kezdeni , és talán a 2021-es közbeszerzési hatósági megfogalmazás volt az, ami a leginkább kijózanító. Itt 25 ezer ügyből két esetben szólalt meg a vészcsengő, hogy ott valami probléma van. Tehát fogalmilag kizárt, hogy 25 ezer hasonló ügy tekintetében csak kétszer legyen legalább a gyanú megfogalmazhatósága kimondható. Éppen ezért azt látjuk, hogy rengeteg teendőnk van ezen a területen.

Nem véletlen, hogy a javaslat érinti az építési közbeszerzési eljárások területét. Itt az eljárások 40 százalékáról beszélünk egy átlagban, de ha megvizsgáljuk a közbeszerzési értékeket, akkor azt látjuk, hogy az értékösszesség 55-60 százaléka nagyjából az építési közbeszerzésekre korlátozódik, tehát egy nagyon komoly piacról van szó. Ebben egyébként én a lehetőséget is látom. Ha ezt sikerül megtisztítanunk, akkor annál nagyobb az előrelépés és a közös források megspórolásának a lehetősége.

A javaslat tekintetében, nem titok, hogy ilyenkor minden pártnál, frakciónál összeülnek a jogászok, és nálunk a jogászok kétszer is megnyomták azt a bizonyos piros gombot, legalábbis eloszlatandó kérdések tekintetében. Az egyik a javaslat által megfogalmazott új eredménytelenségi ok. Azt látjuk, hogy ez lehetővé teszi a már nyertes ajánlat visszautasítását. Én egyáltalán nem vitatkozom azzal, ha mondjuk, egy túlárazás kiderül, akkor ott bizonyosfajta fellépésre kerüljön sor, annyira nem tiltakozom, hogy a GVH a Gazdaságfejlesztési Minisztériummal együtt éppen most az öt éve elmondott ötletünket, ötletemet igyekszik megvalósítani egy online árfigyelő alkalmazás tekintetében, ami fogyasztóvédelmi területen teljesen jó módszer lehet arra, hogy a különböző visszaéléseket visszaszorítsa.

(10.20)

Itt viszont azt látom, hogy ez a különböző kontrollmechanizmusok nélküli lehetőség, tehát a győztes pályázatnak gyakorlatilag a nullázása, a legkedvezőbb elfogadása, az alapjait rengetheti meg a közbeszerzési rendszernek. Nem tudom, hogy a hatékony és felelős gazdálkodás követelménye így hogyan lesz szavatolható. Éppen az a közbeszerzési eljárás lényege, hogy kötelező legyen elfogadni a legkedvezőbb ajánlatot. Nyilván, ha valaki jogsértésre talál, vagy másfajta visszaélésre talál, úgy gondoljuk, hogy megvannak az egyéb utak, módok ennek az orvoslására, de alapelvként bevezetni azt, hogy az amúgy legkedvezőbb ajánlat elfogadása mégse legyen kötelező, véleményünk szerint az egész rendszert megrengetheti. Államtitkár úrhoz fordulok: oszlassa el a kételyeinket e tekintetben!

A másik megfogalmazott javaslat arról szól, hogy ha az eredmény kihirdetését vagy megküldését követően észleli az ajánlatkérő, hogy a jogszerűséget helyre kell állítani, akkor ezt utólag sokkal kevesebb következménnyel vagy lényegileg következmények nélkül megteheti. Itt megint csak alapelvi kérdésekről van szó, ennek egyenes következménye lehet az, hogy egyre több jogszabálysértő eredmény kerül majd kihirdetésre, hiszen úgyis lehet ezt később korrigálni, államtitkár úr, hiszen úgyis hozzá lehet nyúlni utólag a rendszerhez. Nem gondolják azt, hogy az egész közbeszerzési rendszer alappilléreit képes ez megrengetni, és a hatékonyság erőteljesen képes romolni egy olyan esetben, hogyha nagyon egyszerűen vagy túl egyszerűen helyre lehet állítani olyan helyzeteket, amelyekről egyébként kiderül, hogy azok jogszabálysértők? Nem önmagában a helyreállítás vagy a rugalmasság ellen vagyunk ebben az esetben, csak tisztázásra szorul, hogy mi tartja vissza a jogszabálysértő eredmények könnyebb elfogadásától a döntéshozót abban az esetben, ha utólag minden helyreállítható jogkövetkezmények nélkül.

Azt látjuk, ha államtitkár úr itt most a mai vita zárszavában, ami nincs is olyan messze, képes ezt a két kételyünket eloszlatni, akkor abszolút vitaképes lehet a javaslat, hiszen én magam nagyon sok mindent megtennék azért, hogy az említett uniós források hazakerüljenek. Mint említettem, a másik oldalon nagyon sokat megtennék azért is, hogy ne a magyar családoktól, polgároktól próbálja kipótolni a kormány ezeket a kieső vagy befagyott bevételeket, mondjuk, extra áfabevételek formájában. Ha a kettőt egyszerre tudnánk kezelni, az kiváló lenne a nemzetgazdaság számára, hiszen a befagyott források megérkezése és a magyar családokat érő sarcok együttes csökkentése egy dupla pozitív hatás lenne a családok költségvetésére nézve. Szerintem ez lehet az ideális cél, amit megfogalmazhatunk ebben a vitában. De mivel most az általános vita csak a közbeszerzési keretekről szól és talán kevésbé az uniós pénzekről, ezért ha államtitkár úr ebben a két kérdésben a kételyeinket el tudja oszlatni, akkor, úgy gondolom, hogy vitaképes lehet az egész javaslat, még abban az esetben is, ha a közbeszerzési rendszerrel egyáltalán nem vagyunk elégedettek, nagyon sok ponton tudunk mi is szakmailag belekötni abba, ami a közpénzek ügyében és a nemzetgazdaságban folyik.

Viszont az uniós források hazahozatala érdekében, mint említettem, mi magunk is rugalmasak vagyunk, nem rugalmasabbak a kelleténél, de abban az esetben mindenképpen vitaképesnek látjuk a hasonló javaslatokat, ha az említett kételyeinket el tudják oszlatni. Köszönöm a figyelmet.