GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány dolgot akkor tegyünk rendbe már egy kicsit a múltunkkal, mert most kiderül, hogy a jelenlegi amerikai elnök a hibás az 1956-os amerikai magatartásért. Amikor önök ölelkeznek Erdoğan török elnökkel, akkor nyilván II. Szulejmánt támogatják, aki leigázta Magyarországot, és bejött ide 150 évre? Egy kicsit vegyük már komolyabban a magyar diplomáciát és a magyar külügyi viszonyokat!
1956-ért aggódni úgy fideszes és KDNP-s politikusként, hogy közben a mártír miniszterelnök szobrát elviszik a Kossuth térről, és felszámolják a Kossuth téri öröklángot, az ötvenhatos öröklángot, mert azt is eltüntették, hogy még semmi se emlékeztessen, mondjuk, a Kossuth téri sortűzre vagy Nagy Imre híres október 23-ai beszédére, azt gondolom, az egészen elkeserítő, hozzátéve, hogy az 56-os Intézetet is önök szántották be, amely egyébként a rendszerváltás idején rendkívül fontos dokumentumbázist hozott létre többek között azokkal a még élő tanúkkal készített hosszú életműinterjúkkal, amelyek a magyar nemzeti emlékezet fontos részét képezik.
Azt mondani, hogy az ellenzéki padsorokban ülnek azok, akiknek az ősei bezzeg a forradalmat leverő szovjetekkel értettek egyet vagy az akkori kommunistákkal, hát, hosszasan tudnám sorolni azokat a fideszes képviselőket, akik egyébként ugyanannak az állampártnak voltak a tagjai kisebb-nagyobb sarzsikkal, és egyébként a felmenőik között is bőven akad vörös kommunista, úgyhogy én ezt a kérdést Vejkey képviselő úr helyében semmiképpen nem nyitnám ki.
Az is elhangzott itt, hogy nem Oroszországot, és nem Ukrajnát támogatják, hanem Magyarországot.
(12.20)
Szijjártó Péter a háború kitörése óta négyszer volt Moszkvában, Kijevben egyszer sem. Önök szerint ez egyenlő elbírálás a két esetben? Szerintem nem.
Aztán az is elhangzott itt, hogy háborúpárti az ellenzék. Hogy lehet háborúpárti az az ellenzék, amikor az Orbán-kormány megveszi a világ legdrágább gázát az oroszoktól, és ezzel extra hozzájárulást tesz a magyar adófizetők pénzén ahhoz, hogy Oroszország fegyvereket vásárolhasson, és lakóépületeket bombázzon le, kórházakat bombázzon le, szociális intézményeket bombázzon le, és egyébként ebből a pénzből akár tömegsírokat is ásasson a katonáival?! Ha tehát itt valaki háborúpárti, az ellenzék semmiképpen nem lehet háborúpárti, mert minden olyan döntés, ami háború vagy béke ügyében döntés, csak a kormányon múlik, amelyik itt teljhatalommal irányítja ezt az országot.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar diplomáciának kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ezt a kiegyensúlyozottságot 2010-ig a rendszerváltás óta megőrizte minden kormány. Olyan külügyminiszterei voltak az országnak, akik erre nagyon-nagyon ügyeltek: Jeszenszky Gézától Martonyi Jánoson át, Horn Gyulától Kovács Lászlóig vagy akár Göncz Kingáig bezárólag olyan külügyminiszterei voltak az országnak, akik ezt a fajta kiegyensúlyozottságot fontosnak tartották.
Ez a kiegyensúlyozottság egyszerűen ki kell mondani – elveszett, ez nincs meg, olyan mélyre ásta a válságok gödrét az Orbán-kormány a személyes viszonyokban. Tehát úgy beszélünk holland miniszterelnökről, úgy beszélünk svéd, finn vezetőkről, francia elnökről, ahogy az utcán nem beszélünk egymással kulturált viszonyok között. Olyan minősítő kifejezések hangzanak el velünk egyébként szövetséges és az uniós forrásainkról döntő országok vezetői kapcsán, amelyek egyszerűen a diplomácia minden írott és íratlan szabályával ellentétesek, és súlyosan aláássák a magyar nemzeti érdeket.
Magyarországnak az lenne a nemzeti érdeke, hogy ezekkel az országokkal jóban legyünk, normálisan; nem alá-fölérendeltségi viszonyban, nem hajbókolva, mindig pontosan tudva, hogy mi a nemzeti érdek. De a nemzeti érdek sosem lehet az, hogy Oroszországnak elköteleződünk, és a világsajtó Putyin pincsijeként írja le a magyar kormányt. Ez nem lehet érdeke Magyarországnak.
A mai vitát is meg fogják kapni külszolgálatban itt teljesítő diplomaták, és azt fogják látni, hogy a Fidesz és a KDNP képviselői gyalázzák páros lábbal az Európai Bizottságot, az Egyesült Államokat, amelyek a mi szövetségeseink. Ez egész egyszerűen nem éri meg Magyarországnak sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem politikailag, sem sehogy; és ez az Orbán-kormány bűne. Köszönöm szépen.