KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét a magyar dolgozó emberek érdekében szólalok fel a tisztelt Házban. Elhangzott az a szó, hogy „empátia”, ezért én empátiát kérek most önöktől a magyar dolgozóknak.
Amikor önök a vasárnapi ebéd után megisznak egy pohár bort, és leülnek kicsit szunyókálni a tévé előtt, akkor a magyar dolgozó megpuszilja a szeretteit, fogja a táskáját, és elmegy gürizni a gyárba. Amikor önök karácsonykor díszítik a fát szeretteikkel, akkor az én egykori kollégáim ugyanúgy tisztességgel végzik a munkájukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! és itt főleg a kormánypártiakra gondolok. Önök nincsenek vele tisztában, vagy nem akarják tudni, hogy önök egyetlenegy gombnyomással dolgozó magyar emberek tízezreit, százezreit ítélték életfogytiglani munkára, amikor eltörölték a korengedményes és korkedvezményes nyugdíjat. Jó néhány volt kollégám már 57 éves korában, 40 év munka után elmehetett volna nyugdíjba, és élvezhette volna a jól megérdemelt pihenést, de önök ezt a lehetőséget elvették tőlük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valódi biztonságra van szüksége a magyar dolgozóknak a születés pillanatától egészen addig, amíg a Jóisten el nem szólít minket, hogy ne arról kelljen egy dolgozó életének szólnia, hogy betegre túlórázza magát, hogy aztán 40 évesen feldobja a bakancsot, ott hagyja a családot egy szakajtónyi adóssággal, és lehet, hogy még a temetését is hitelből kell majd intéznie. Merthogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök és a liberális önszabályzó piacban hívő politikustársaim tudják azt, hogy nem létezik emberarcú kapitalizmus. A tőke a nagyobb haszon érdekében megpróbálja csökkenteni a kiadásait, és legkevésbé a saját hasznán akar spórolni, saját hasznának terhére, és leginkább a munkavállalókon akar spórolni. A mindenkori kormányoknak ezért kötelessége és feladata, hogy a munkavállalókat megvédje attól, hogy a tőke az ő kárukra spóroljon. Fékekre és ellensúlyokra van szükség a munka világában is. Inkább a dolgozó emberek létbiztonsága legyen nagyobb, mint a tőke haszna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek kétségeim afelől, hogy petíciók ide, aláírásgyűjtések oda, sajnos az akkumulátorgyárakat meg fogják építeni. Éppen ezért itt a remek alkalom, hogy önök bebizonyítsák, hogy valóban a magyar dolgozók érdekeit többre tartják a hazai és nemzetközi nagytőke érdekeinél. Garanciákat akarunk a dolgozó magyar embereknek. A kormány tekintse stratégiai partnernek a magyar dolgozó embereket.
Éppen ezért azt kérem Szijjártó Péter miniszter úrtól, hogy mielőbb üljön tárgyalóasztalhoz a szakszervezetekkel, és kössenek stratégiai megállapodást végre velük is, ne csak a munkáltatókkal. Ebben legyenek munkavédelmi és munkaügyi garanciák, garantálják, hogy a heti munkaidőkeret semmilyen körülmények között ne haladhassa meg a 48 órát. A túlórák száma az évi 250 óránál csak akkor lehessen több, ha azt kollektív szerződés engedi meg. Rögzítsék, hogy csak kollektív szerződéssel rendelkező munkahelyeken lehessen engedélyt adni a kormánynak harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatására. Rögzítsék, hogy csak az a munkáltató jellemezhető rendezett munkaügyi kapcsolatokkal, amely biztosítja a munkavállalók szakszervezet-alapításához és ahhoz való csatlakozásához fűződő jogát. A megállapodásban szerepeljen, hogy két évig ne részesülhessenek hazai vagy európai uniós költségvetési támogatásból azon munkáltatók, akik szándékosan és súlyosan megszegik a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeit.
Erősítsék meg és bővítsék az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség hatósági ellenőreinek számát! Védjék meg a magyar dolgozók érdekeit, a hazai és a nemzetközi nagytőke érdekei helyett! Biztonságot minden magyar dolgozónak, közös jövőnkért, Magyarországért! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)