MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönjük a történelmi kitekintést. Talán érdemes még néhány motívum erejéig elidőzni emellett. Magyarország és Oroszország, Magyarország és a Szovjetunió múltjának minden terhes pontjával tisztában van mindenki, aki magyar iskolában végzett és magyar történelmet tanult.
(12.00)
Pontosan tudjuk azt, hogy Oroszország Közép-Európára az évszázadok során mifajta hatalmi fenyegetést jelentett. Magyarország csak az elmúlt 200 évben négyszer szembesült orosz megszállással, illetve orosz megszállási kísérletekkel. A ’49-es szabadságharc eltiprásában a cári orosz csapatok jeleskedtek ’49 nyarától. Az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia és benne a magyar csapatok élet-halál harcot vívtak a cári orosz csapatokkal Galíciában, amelyek több ízben is betörtek Magyarország területére. Nagyon sokan emlékezhetnek ma még Magyarországon személyesen is az 1944-45-ös szovjet megszállás brutalitására, és ahogyan említette képviselő úr, 1956 pedig egyenesen sokunk számára egy politikai- és nemzetiidentitás-képző alapkő.
Ugyanakkor, tisztelt képviselő úr, elsikkadt azon, talán nem mellékes momentum mellett, hogy a XX. század második felében a ma élő generációnak egy jelentős része fizikailag is elszenvedte a szovjet imperializmusnak minden brutalitását és következményét. Ez azért volt lehetséges, mert volt Magyarországon egy, ezt az imperialista szovjet jelenlétet feltétel nélkül, készségesen és előzékenyen kiszolgáló magyar kollaboráns osztály, amit egy kommunista, majd MSZMP-nek nevezett párt fémjelzett, egy olyan rezsim révén, amelyik készséggel közbenjárt magyarok millióinak az elnyomásában. És ön, tisztelt képviselő úr, ennek a hatalomnak a politikai örököseivel indult a legutóbbi országgyűlési választásokon. (Taps a kormánypártok padsoraiból. Nacsa Lőrinc: A plakátokon ott volt. Szabó Szabolcs: 11 éves voltam, te szerencsétlen!) Maga politikai szövetségben ül azokkal az emberekkel, akik részben, tevőlegesen irányító hatalmi pozícióból kiszolgálták ezt, a magyarok millióinak szenvedését hozó bűnös rezsimet. Ön miről beszél? (Szabó Szabolcs: Hatéves voltam.) Ön miről beszél? Ön miről beszél? Ön közösséget vállal, személyes közösséget vállal azokkal az emberekkel, akik ennek az orosz-szovjet imperializmusnak a kiszolgálásában élen jártak, képviselő úr. Azt gondolom, hogy ez végtelenül álságos. (Vitályos Eszter: Így van! Szabó Szabolcs: Szánalmas!)
Ami a jelenlegi viszonyokat illeti, képviselő úr, ha abból indulunk ki, hogy 50 éve, 70 éve, 100 éve, 200 éve Magyarország ki ellen kellett hogy megvédje a függetlenségét, hogy a magyarság kikkel került konfliktusba az utóbbi évszázadokban, és ez alapján hozzuk meg a napi döntéseinket, és alakítjuk a diplomáciánkat, Magyarország nagyon kevés országgal legalábbis ebben a zavaros múltú közép-európai régióban fog tudni kialakítani egy konstruktív és jövőbe mutató viszonyt. Hiszen alig van olyan ország, olyan nép, amellyel a magyarságnak történelme során ne lett volna kisebb-nagyobb konfliktusa. Kétségkívül az orosz nép azok közé tartozik, amelynek az aktuális, a mindig aktuális államhatalma veszélyt jelentett a magyar szuverenitásra. Ez egy terhes múlt, de egy történelmi múlt. Mi pedig abból indulunk ki, hogy nekünk ma van felelősségünk aziránt, hogy Magyarország egy prosperáló energiabiztonsággal, fizikai biztonsággal, katonai biztonsággal maximálisan védett hely legyen. Magyarországnak az ön retorikájával szemben nincsenek ellenségei, Magyarországnak nem ellensége jelenleg egyetlen ország sem, mindenkivel a legjobb viszony kialakítására törekszünk.
Képviselő úr, én azt kérem, hogy figyelje azt, amit a magyar kormány a béke érdekében tett az utóbbi hónapokban, az utóbbi több mint egy évben, figyelje azokat a programokat, amiket a béke érdekében teszünk, és ezek, ha alaposan megvizsgálja, maximális összhangban vannak azzal a retorikánkkal és azokkal a lépésekkel, amelyekkel Magyarország biztonságát még egyszer: fizikai, energiabiztonságát védjük, és amelynek jegyében minden körülöttünk lévő nagyhatalommal, köztük Oroszországgal is egy konstruktív, pragmatikus, korrekt viszonyra törekszünk. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)