DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. A háború ügyében sajnos változatlanul az a helyzet, hogy sokkal több az állásfoglalás arra, hogy fokozzák a haditevékenységet, és jóval kevesebb arra, hogy meginduljanak a béketárgyalások. Egyre több ország, zömében európai ország egyre több fegyvert küld, összhangban az Európai Parlament állásfoglalásával. Tényleg nem túlzás azt mondani, hogy egyáltalán nem kizárható, hogy ez a konfliktus világháborúvá szélesedik.

Aki kicsit is figyeli a közélet történéseit, azt láthatja, hogy mintha szintet lépne a Magyarországra nehezedő nyomásgyakorlás, és ez a nyomásgyakorlás egyes esetekben már a szövetségeseinktől is érezhető. A szövetségesi viszony a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy az alapvető célokban, értékekben egyetértünk, de lehetnek ügyek időről időre, ahol bizony véleménykülönbség alakulhat ki közöttünk, és sajnos a háború és a fegyverküldések ügye ilyen lehet. Nem túlzó az a kérésünk, hogy amikor a háborús konfliktusban való fokozottabb szerepvállalásra vagy éppen további szankciókra kérnek minket, akkor vegyék figyelembe Magyarország speciális helyzetét és történelmi tapasztalatait.

Mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen a történelem fenyegetettségében élni. A történelmünkből azt is jól tudjuk, hogy mit jelent a szabadságért és a függetlenségért harcolni. Azt is jól tudjuk, hogy milyen az orosz, illetve a szovjet elnyomás. A pesti utcákon is megtapasztaltuk, és azt is tudjuk, hogy milyen az, amikor a fejünk fölött hozott döntésekkel sorolnak minket szovjet érdekszférába. Azt is jól tudjuk, hogy milyen adottságaink vannak, többek között egy jelentős energetikai kiszolgáltatottságunk, egy több mint 80 százalékos orosz gáztól való függőségünk, amelyet a XX. századból örököltünk, és amelyet nem lehet egyik napról a másikra leépíteni.

Tudunk még valamit, amit mintha sokan nem tudnának a határainkon kívül, vagy legalábbis nem akarnák figyelembe venni, azt, hogy Ukrajnában több százezer magyar él. Ők már részei a háborúnak. Nem ők akarták, hogy így legyen, de már részei. Közülük sokan elhagyták a szülőföldjüket, sokakat besoroztak, és a fronton vannak, és sajnos nem kevesen már az életüket is adták. Magyarok már adták életüket ebben a háborúban. Ez az, amit sok fegyverküldést szorgalmazó ország nem mondhat el magáról. Ők a szerencsések. Más dolog több ezer kilométerről szemlélni a háborút és követelni bizonyos dolgokat, más pár száz kilométerről, és megint más a légiriadó fenyegetettségében.

Tisztelt Ház! Az elmúlt 13 évben megszokhattuk a kioktatásokat, a minősítéseket és a nyomásgyakorlást is. Sohasem engedtünk ennek, és helyesen tettük azért, mert a legfontosabb kérdésekben mindig az ország érdekei és a választók akarata az irányadó, márpedig ők azt üzenik, és ezt üzenték tavaly áprilisban is, hogy nem akarnak háborút. Jöjjenek ellenünk akármilyen eszközökkel, akármilyen nyomásgyakorlással, mi ezután is ezt tekintjük irányadónak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)