KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlamentben szolgálni a hazát: nemes feladat. Itt, ebben a gyönyörű Országházban, amely a magyarság egyik szimbóluma, felemelő érzés dolgozni, még akkor is, ha néha nem a megfelelő stílusban zajlik a vita. Ugyanakkor fontos azt tisztázni, hogy nem önmagáért való sem ez az épület, sem az intézmény. A legfőbb népképviseleti szerv feladata, hogy az emberek és a dolgozók érdekét képviselje.

Éppen ezért országgyűlési képviselőként nagyon szomorúan látom, amikor közöny, meg nem értés és érdektelenség ül ki kormánypárti képviselőitársaim arcára, amikor a dolgozó emberek problémáiról beszélek; olyan emberek sorsáról, akik keményen dolgoznak, de a fizetésük mégis kevés ahhoz, hogy a családjuk számára tisztességes életkörülményeket teremtsenek, mert a megkeresett javaik inkább csak a túléléshez elegendőek. A munkavállalóként tanúsított tisztesség, a szorgalom és az odaadás a mai Magyarországon már nem elég ahhoz, hogy egy dolgozó boldoguljon az életben. Egy család fenntartásához ma már nem elég egy fizetés. Ezeknek a családoknak a sorsát és ezen élethelyzetek kilátástalanságát önök közönnyel nézik, és ezek után mégis pironkodás nélkül merik magukat családbarát kormánynak nevezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrég egy beszédemben azt mondtam, hogy olyan országot akarunk, ahol a munkavállalót nem lehet kizsigerelni. Én őszintén hiszek abban, hogy sok tekintetben csak akarat kérdése lenne a változás, aminek következtében Magyarország egy sokkal élhetőbb hely lenne, olyan ország, ahol a gyermekek minőségi oktatásban részesülhetnek, és sikeresen befuthatják azt az életpályát, amire elhívta őket a sors vagy a Jóisten; olyan ország, ahol a szülő a tisztességgel ledolgozott munkanap után hazamehet a családjához, és nem a megélhetési szorongás gyötri, hanem önfeledten, tisztes jólétben élvezheti a szeretteivel a szabadidőt; olyan ország, ahol a nagyszülő élvezheti egy élet munkájának gyümölcsét, és örömét lelheti abban, hogy látja az unokáit felnőni.

Tisztelt Országgyűlés! A munkások, a dolgozó emberek termelik meg a GDP-t, az ő munkájuk az, ami előbbre viszi ezt az országot. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök fizetését is és a miénket is ők termelik meg, mégsem kapnak önöktől elég tiszteletet és megbecsülést, mert nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy élhessenek, hogy jobban élhessenek.

Néhány nappal ezelőtt a volt munkahelyemen beszéltem arról  akkor volt a munkahelyi balesetben elhunytak és megsérültek ünnepe , hogy mit is ünneplünk május 1-jén. És itt van az alkalom, hogy megtárgyaljuk azt, hogy önök mit tehetnek a közösségért, mit tehetnek a munkavállalókért. Egyetlen szóban össze tudom foglalni a válaszom: biztonság. A dolgozóknak fizikai biztonságra, anyagi biztonságra és szociális védőhálóra van szükségük, de azt látjuk, hogy a NER és a kapitalizmus pompásan egymásra talált a kizsákmányolásban. A profit jelentős részét ma a dolgozók közvetlen fizikai biztonságán próbálják megspórolni, pedig ha van munka, akkor az a kérdés, hogy annak vane ára, és hogy mire elég a munkabér.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolog biztos: az emberek vállát Magyarországon súlyos terhek nyomják. Éppen ezért az MSZP meghirdette a háztartási mentőcsomagot és annak öt pontját. Először is: adóstopot, töröljük el az élelmiszerekre kivetett extra áfát és az alapvető élelmiszerek áfáját. Másodszor: árstopot, maradjon meg a nyolc élelmiszer kedvezményes ára mindaddig, amíg az élelmiszeráfa és a különadó megmarad. Harmadszor: ehessen mindenki! Adjunk élelmiszer-bankkártyát a leginkább rászoruló 300 ezer családnak havi 20 ezer forint értékben, hogy senki ne éhezzen hazánkban. Negyedszer: tisztességes nyugdíjakat! Ezért azt javasoljuk, hogy 5 százalékkal emeljék a nyugdíjakat már júniustól. És végül: támogatást a kisboltoknak! Adjunk célzott támogatást a hazai tulajdonú kisboltoknak, hogy az árstop alá elő termékek mindenhol elérhetők legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt az országot a dolgozók és a munkavállalók viszik előre, mégis sokszor ők vannak kiszolgáltatott helyzetben. Egy régi klasszikust idézek: nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát, vagy a gomb nyomja meg a képviselőt! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, ezúttal végre értő fülekre találnak az általam elmondottak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)