DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! 2022. február 24e óta tart ez a szomorú testvérháború a szomszédságunkban. A sajtóhírek gyakorlatilag mindennap sajnos ugyanazzal a felütéssel kezdődnek: folytatódnak a harcok Ukrajnában: légicsapások, rakétabecsapódások, tüzérségi támadások, harci drónok, halálos áldozatok, növekvő erőszak. És napjainkban arról is hallunk, hogy újabb, nagy tömegű fegyverszállítmány, több száz harckocsi, lőszer, páncélozott harci járművek érkeznek a frontra.
Egy dologról azonban sajnos nem hallunk: nem hallunk arról, hogy az Egyesült Államok vezetése vagy az Európai Unió azt mondaná, hogy végre elég volt a háborúból, végre elég volt az öldöklésből, a pusztításból, elég volt a visszafelé elsült szankciókból, a gazdaságilag kivéreztetés szélére sodródott Európából.
(14.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány adatot hadd említsek itt e körben! Az Egyesült Államok eddig közel 50 milliárd, az Egyesült Királyság 6 milliárd, Lengyelország 3 milliárd, Németország 6 milliárd euró névértéken biztosított haditechnikai eszközöket, hadfelszerelést és gazdasági-pénzügyi támogatást Ukrajnának. Ez mindösszesen ha minden támogatót beleszámolunk durván 130 000 milliárd forintnyi összeget tesz ki, egy év alatt. Ez gyakorlatilag kétszerese a magyar GDP-nek.
A jelenlegi helyzetben, amikor az Európai Unió, idegen nagyhatalmi érdekeket kiszolgálva, saját tagállamait fegyverszállításra buzdítja, majd közös lőszerbeszerzés révén maga is Ukrajna felfegyverzésére összpontosít, valószínűleg keveseknek jut eszébe, hogy ez az Európai Unió az a közösség, amelyet 11 évvel ezelőtt, 2012-ben béke-Nobel-díjjal tüntettek ki és jutalmaztak. Eddig mindösszesen 110 személy és 27 szervezet kapott béke-Nobel-díjat, Teréz anyától Simón Pereszig, Albert Schweitzertől Henry Dunant-ig. Az európai vezetők akkoriban mindezt úgy vélték és olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, többek között Jagland úrtól, az Európa Tanács akkori főtitkárától, hogy „az Európai Unió stabilizációs szerepe hozzájárult ahhoz, hogy az egykor háborúk szabdalta kontinens a béke kontinensévé alakuljon át”. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akkoriban: „A Nobel-díj a lehető legerősebb elismerés, hogy (…) felülemelkedjenek a háborún és a megosztottságon, és közösen alakítsák a béke és a jólét kontinensét.” Martin Schulz, az Európai Parlament akkori elnöke a következőket mondta: „Az Európai Unió a Balkántól a Kaukázusig a demokrácia és a megbékélés fénysugara.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Hová lett ez az Európai Unió? Mivé lett 11 év alatt? Hová jutottunk? Ma, amikor háborús héják lepik el Brüsszelt, és háborús forgatókönyveket írnak, és nem beszélnek a békéről? Vajon mit szólnának az Európai Unió alapító atyái, Konrad Adenauer, De Gasperi, Robert Schuman?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mai Európai Unió méltatlanná vált a Nobel-békedíjra. Nem tudta megelőzni a háború kialakulását; háborús forgatókönyvet írnak, mint ahogy említettem. Ezért nagy tisztelettel arra kérem az Európai Uniót, sőt felszólítom az Európai Uniót: adja vissza a Nobel-békedíjat! Mert nem érdemli meg, mert méltatlanná vált erre! Még egy lehetőséget látok: esetleg adja át a Vatikánnak vagy pedig Magyarországnak, a magyaroknak, hiszen mi mondjuk egyedül az azonnali tűzszünetet, és mi állunk a béke mellett.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)