KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajtóhírek szerint nem sikerült új befektetőt találni a Tungsram számára, ezért a vállalat telephelyein sajnos újabb gyárbezárásra és elbocsátásokra került sor. A kormány stratégiai partnerének számító Tungsram már tavaly bejelentette, hogy anyagi nehézségek miatt el fogja bocsátani dolgozóinak többségét, így aztán a korábbi 3 ezer alkalmazott helyett ma már kevesebb mint négyszázan dolgoznak a vállalatnál.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A vidéki telephelyek munkavállalói nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A zalaegerszegi, a hajdúböszörményi, a nagykanizsai és a kisvárdai üzemek alkalmazottainak jelentős része azóta sem talált állást, még úgy sem, hogy többen 100-200 kilométeres ingázást is vállaltak volna egy új munkahely érdekében. A kormány pedig közben tétlenül nézte, hogy a Tungsram mint stratégiai partnere felmondja a kollektív szerződés több pontját, ezért az elbocsátott dolgozók sokkal rosszabbul jártak, mert a munka törvénykönyve alapján fizetik ki őket. Így a minimálbérért dolgozók akár egymillió forinttal is kevesebb végkielégítést kapnak. Nem sokat segít ezen a kormányzati ígéret, mely szerint a munkájukat elvesztők 250 ezer forint támogatást kaphatnak, az ígért ingyenes átképzést ugyanis a hírek szerint ebből a pénzből kell kifizetniük.

Az ilyen problémák ellen csak az jelenthet orvoslást, amit mi már korábban is javasoltunk, nevezetesen az, hogy a kormány által kötött stratégiai megállapodásokban szerepeljen a dolgozók védelme. Garantálni kell a munkavállalók munkajogi és munkavédelmi biztonságát! Ne lehessen a magyar állam stratégiai partnere és ne kaphasson állami támogatást, aki ezt nem tartja tiszteletben.

A Tungsram gondjai kapcsán többször kezdeményeztem, hogy a magyar kormány forduljon segítségért az Európai Globalizációs Alaphoz. Ez akár több millió eurós segítséget is jelenthetne, a magyar államnak pedig csak a projekt 15 százalékát kellene finanszírozni. Az innen lehívott összeget kell a munkavállalók átképzésére, bérkiegészítésére vagy vállalkozások támogatására fordítani. Erre legutóbb azt a választ kaptam Koncz Zsófia miniszterhelyettes asszonytól, hogy a kormány rendelkezik forrásokkal az esetleges leépítések kezelésére, sőt jelenleg is vannak olyan uniós programok, amelyekből segíteni tudják az érintettek elhelyezkedését.

Hát akkor itt az ideje, hogy ne csak mellébeszéljenek! Éppen ezért választ várok arra, mit tettek azért, hogy a Tungsram ne bontsa fel egyoldalúan a kollektív szerződés több pontját. Mi értelme a stratégiai partnerségnek, ha a kormánynak nincs ráhatása egy olyan vállalatra, amely milliós kárt okoz az elbocsátott dolgozóknak? Miért támogatnak az adófizetők pénzéből egy ilyen céget, miért kell fizetni az állítólag ingyenes átképzésért, ha a kormány ráadásul rendelkezik forrásokkal a leépítések kezelésére? Végezetül: mikor fordulnak az Európai Globalizációs Alaphoz az állásukat elvesztők támogatása érdekében? Várom válaszát, államtitkár úr.