CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Miniszter Úr! Az akkumulátorgyártásról tudjuk, hogy óriási környezetszennyezéssel, környezeti terheléssel jár. Elképesztően hangosak, hőt árasztanak, tudjuk, hogy komoly környezetszennyezés tapasztalható a már hazánkban működő akkumulátorgyárak környékén, működésükhöz pedig egy közepes méretű magyar város teljes vízfogyasztására van szükség, miközben azt gondolom, hogy ugyanennyi szennyvizet is produkálnak.
A debreceni akkumulátorgyár esetében, ha csak a tervezett beruházás első üteme valósul meg, akkor a gyár napi vízfogyasztása napi 3300 köbméter, csúcsidőszakban akár 6 ezer köbméter lenne. Havi szinten a gyár annyit fogyasztana alapjáraton, mint 30 ezer, illetve csúcsidőben, mint 60 ezer család. Ráadásul az energiaigényük elképesztő. A nemzeti akkumulátorstratégia szerint 30 százalékkal növekszik az épülő akkumulátorgyárak miatt Magyarország energiaszükséglete, egy olyan országban, ahol a gáz 90 százalékát, a villamos energia 30 százalékát importálnunk kell. Egy nagyobb akkumulátorgyár energiaigénye akár 800 megawatt lehet, ami másfél paksi blokk termelésének felel meg. Ezeket tudjuk, ezekre többször felhívtuk a figyelmet; kérdéseinkre, észrevételeinkre érdemi választ nem kaptunk.
A magam részéről most az akkumulátorgyarmatosítás egy másik nagy problémájára szeretném felhívni a figyelmet. Szakértői megállapítások szerint minden akkumulátorból annyi hulladék keletkezik, amennyi a saját tömege. Az Európai Unió hatályos szabályozása szerint az akkumulátorok visszagyűjtése és feldolgozása az első európai uniós forgalomba hozóé, tehát a gyáré, a magyarországi akkumulátorgyáraké. Kiterjesztett gyártói garancia ez a kulcskifejezés erre, és ez az, amiről önök láthatóan vagy nem akarnak vagy nem tudnak tudomást venni, vagy erről nem akarják tájékoztatni a nyilvánosságot. Pontosabban: erről sem akarják tájékoztatni a nyilvánosságot.
Ez a kiterjesztett gyártói garancia azt jelenti, hogy a gyártónak kell gondoskodnia az akkumulátor visszagyűjtéséről és újrahasznosításáról. Ez az újrafeldolgozás a lítium-akkumulátorok miatt nagyon nehezen járható, az Unióban jelenleg mindössze az elhasznált akkumulátorok 5 százalékát dolgozzák föl, miközben 2025-re a becslések szerint több mint 10 millió tonna elhasznált akkumulátor lesz a Közösség területén. A nem újrahasznosított mennyiség veszélyes hulladéknak minősül, gondolom, ez önöknek sem kérdés. Ez a kiterjesztett gyártói felelősség az Európai Unió szabályozása szerint tulajdonképpen annyit jelent, hogy ezt a hulladékfeldolgozást is itthon fogják elvégezni, miközben a veszélyes hulladék kezeléséhez nincs meg a megfelelő munkaerő.
Kérdésem a fentiek alapján egyszerű (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): miért nem akadályozzák meg, hogy akkumulátorgyarmatosítás keretében Európa hulladéklerakója legyünk? Köszönöm, várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)