OROSZ ANNA (Momentum): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Múlt hét hétfőn diákok, szülők és tanárok tüntettek a Belügyminisztérium épülete előtt. Ők azok, akik bátran és egyenes gerinccel adnak hangot igazuknak az önök romboló intézkedéseivel szemben. A diákok ezúttal a státusztörvénynek becézett intézkedés ellen álltak ki, ami leginkább egy bosszútörvény a pedagógusok, ezáltal a gyerekek ellen. Nevezhetnénk leszámolásnak is, azért, mert a pedagógusok mertek kiállni az iskolák ügyéért.

Este a tüntetők a minisztérium épületétől a Karmelita kolostorhoz vonultak. És hogy miért oda? Mert valójában minden fontos kérdésről egyetlenegy ember dönt: aki a Karmelitában trónol. A státusztörvényről ugyanúgy ott születik döntés, mint a Fidesz-propaganda aktuális, válogatott hazugságairól, sőt még Budaházy György amnesztiájáról is. És hogy még véletlenül se kelljen szembesülniük döntéseik következményeivel, önök kordonokkal veszik körbe magukat, kordonnal választják el magukat az emberektől, akiket képviselniük kellene.

Az önök válasza a minden elemében jogos tüntetésre a következő: rendőrsorfal és könnygáz, bármilyen előzetes figyelmeztetés nélkül a tüntető gyerekek és fiatalok arcába, és persze négy képviselővel szembeni brutális fizikai fellépés.

A Fidesz-propagandában a „gyermekvédelem” kifejezés gyakoribb, mint a kötőszavak használata. Érdeklődve kérdezem tehát, tisztelt Orbán Balázs úr: mostantól ezt kell a gyermekek védelme alatt érteni? Így védik meg a magyar gyermekeket? Ha ők kiállnak a jövőjükért, az oktatásért, a demokráciáért, az iskolák ügyéért, akkor önök rendőrsorfallal várják őket, majd mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül könnygázt fújnak az arcukba? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Csak a miheztartás végett gondoltam, tisztázzuk, mire számítsunk a jövőben.