DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány különböző oktatáspolitikai döntéseit évek óta heves tiltakozások kísérik, ezen tiltakozásoknak az elsődleges oka az az alacsony bér, amelyért a pedagógusok nap mint nap dolgoznak Magyarországon. Emlékezetes, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor önök bevezették a pedagóguséletpálya-modellt, akkor azt ígérték, hogy majd a minimálbérrel együtt emelkedik a tanárok fizetése is, így biztosítják annak értékállóságát, majd ezt az ígéretüket is megszegték. Emellett a magas munkaterhek is nagyon nagy problémát jelentenek, és alig észlelhető sajnos a tanárok szakmai szabadsága és megbecsülése a kormány részéről.

Ilyen helyzetben az önöktől elvárható magatartás az lenne, hogy elgondolkodnak, és érdemi tárgyalásokat folytatnak, megfogadják a tanárok javaslatait  ehelyett a státusztörvény tervezetével olajat öntenek a tűzre.

(17.00)

A munkaterhek növekedni fognak, ennek megfelelően az időbeosztás kiszámíthatatlanabb lesz, a szabadságuk is csökken a pedagógusoknak, és a tanárok béremelése lassan olyan lesz, mint Columbo felesége: senki sem látta soha.

Miért gondolják azt, államtitkár úr, hogy vonzóbb lesz egy pálya, ha többet kell dolgozni? Miért gondolják, hogy vonzóbb lesz az, ha akár 90 kilométerre is áthelyezhetők lesznek a pedagógusok? Miért gondolják, hogy vonzóbb, ha csökkentik a helyettesítési óradíjat vagy tovább csökkentik a pedagógusok szakmai szabadságát? A tanárok fele 50 évesnél idősebb, a 30 évesnél fiatalabbak aránya pedig mindössze 5 százalék a rendszerben. Nem zavarja önöket, hogy akár újabb tanárok, pedagógusok ezres nagyságrendben hagyhatják el a pályát? Várom érdemi válaszát, államtitkár úr. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)