ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Mindig bájos, amikor a politikai viták kulturált lefolytatásáról beszélnek önök, akik egyébként minden alkalommal jóváhagyják, amikor a házelnök néhány havi bér elvonásával bünteti az ellenzéki képviselőket az itt a Parlamentben, az Alaptörvény által védett módon elmondott véleményük miatt.

Ugyanakkor azért kértem szót, mert elfeledkezett Kósa Lajos képviselőtársunk a TASZ közleményének a második feléről. Mert mit mond még a TASZ ezenkívül? Azt mondja, hogy a sajtószabadság érdekében szükség lenne „A közmédia közmédiajellegének helyreállítására. Propaganda helyett közszolgálatot az állami csatornákon!” „A KESMA felszámolása. A Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány, a hozzá tartozó több száz médiatermék a központi dezinformáció és gyűlöletkeltés eszköze, nem sajtó. A szabad sajtó a mindenkori kormány kritikusa, nem pedig annak kiszolgálója.” „Bár nem a kormány feladata, üdvözlendő lenne, ha a bírói gyakorlat is érdemben reagálna, például magasabb összegű sérelemdíjak megítélésével, arra a jelenségre, amikor egy-egy közéleti szereplőt visszatérően a sajtó útján akar a hatalom morálisan megsemmisíteni  a bíróság ugyanis ezzel elismerhetné a közéleti szereplők közötti aszimmetrikus helyzetet.” Magyarán szólva azt, hogy önöknek van egy olyan revolversajtója, amellyel karaktergyilkosságokat tudnak végrehajtani.

Azt gondolom, és ezért kértem szót, hogy elmondjam, nem lehet kiragadni összefüggéseiből ezt a módosítást. Lehet arról álmodozni egy ideális világban, ahol szabad sajtó van, ahol egyenlő vitafeltételek vannak kormányoldal és ellenzéki oldal között, ahol érvényesül nemcsak a szólásszabadság, hanem a szólás utáni szabadság is, egy ilyen világban milyen módon kell egyébként szabályozni ezeket a fajta jogi viszonyokat. Mert elmondhatja itt államtitkár úr, hogy van helyreigazítási per. A helyreigazítási perek jelentős részében a bíróság úgy dönt, hogy a nyilvánvalóan hazug tényállítást sem kell helyreigazítani, mert az újságíró gondolhatta azt, hogy ez egyébként mégiscsak így van. Saját gyakorlatunkból számos ilyen esetet ismerünk.

És mondhatja azt államtitkár úr, hogy akkor majd megállapítják a kiadó felelősségét. De ez az, amiről én beszéltem: megállapítják egy személyiségi jogi perben a TV2 felelősségét, vagy megállapítják a KESMA felelősségét, akkor, ha teljesíti a kártérítési kötelezettségét, mert hol teljesíti, hol nem, hol végrehajtja a bírósági ítéletet, hol nem. De ha végre is hajtja, akkor majd legközelebb egy kicsit több kormánypénzt nyomnak oda hirdetés formájában vagy más formában, és az adófizetők fizetik ki a számlát utána.

A rágalmazási pereknek egy fontos eleme van, az, hogy ezek személyi felelősség megállapítására irányulnak. Itt nem lehet a kiadó, a sajtótermék mögé bújni. De maga Kósa Lajos képviselőtársunk is elmondta  szerintem ebben egyetértünk-, hogy ez nem egy jó gyakorlat, amikor nincs személyi felelőse egy-egy valótlan állításnak akár vagy egy rosszindulatú, rágalmazó állításnak.

Csakhogy önök ezt nem kezelik. Ezért van az, ami miatt mi azt mondjuk, hogy így önmagában ez nem elfogadható. Egyébként egy komplex csomagról, ha azt normális viszonyok között megvitatjuk a parlamentben, akár érdemes is lenne beszélni. Nézzük meg akkor a másik részét, hogy ha a rágalmazási ágat, a büntető szakot kivesszük, akkor a polgári oldalon milyen eszközökkel lehet… Egyébként nem arról beszélünk, hogy Pista bácsi a kocsmában csúnyákat mond Juli néniről, mert, ugye, ez is lehet egy rágalmazás, de ez más viszony, hanem arról beszélünk, hogy tudatosan, szándékosan, karaktergyilkossági szándékkal, sok pénzből  általában közpénzből  törekeszenek arra, hogy egyes politikusokat és politikai erőket hazug módon ellehetetlenítsenek. Ez ellen szükség van jogi védelemre, és ma más lehetőség erre nincsen.

Ezért nem lehet támogatni önmagában ezt a javaslatot, és ezért lehetne támogatni egyébként egy jól átgondolt és tisztességesen megvitatott általános reformot ezen a területen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)