DR. DÁVID FERENC, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Talán azzal kezdeném, amivel Kósa Lajos képviselőtársam is kezdte, hogy ő elég régóta foglalkozik a szövetkezeti rendszerrel. Én még nála is régebb óta foglalkozom: 25 évig dolgoztam az ÁFÉSZ- és az ipari szövetkezeti rendszerben. És ha képviselő úr emlékszik, még közösen próbáltuk gründolni a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeteket. Ez azért fontos szerintem mindkettőnk esetében, nem azért, hogy ez bármiféle mentséget vagy dicsőséget jelentsen, hanem azért, mert olyan dologról beszélünk, amiről azért mind a ketten tudjuk, hogy mi a történet lényege.

Az elején azzal kezdeném, talán ez a legegyszerűbb, hogy itt valóban nem egy nagyon-nagyon jelentős módosításról van szó, és ahogy képviselőtársam sem használta ki a rendelkezésre álló időt, valószínűleg én se fogom hosszan elnyújtani a történetet. Abban semmiféle vita nincs közöttünk, hogy a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség alapelveit önök beépítik a szövetkezeti törvénybe, ez szerintem egy teljesen normális törekvés, illetve az is pozitívnak tűnik, elolvastam a törvényjavaslatot és az indoklást, hogy az adminisztratív terheket csökkenteni kívánják, és egyszerűsíteni akarják a szövetkezetek életét.

Ami viszont nekem problémát okoz, és a magyar viszonyokra alkalmazva nem biztos, hogy célszerű, és bennem félelmet kelt, hogy három személy elég a szövetkezés létesítéséhez. Képviselőtársam pontosan tudja, hogy az ipari szövetkezetek esetében, a mezőgazdasági szövetkezetek esetében, az ÁFÉSZ-ek esetében  és ő említette a lakásszövetkezeteket is, én nem mondtam volna  értelmezhetetlen a háromfős szövetkezet alakulása. Nyilvánvaló, hogy ez akkor a diákszövetkezetekre és az ifjúsági szövetkezetekre vonatkozó rész lehet. Ez önmagában még nem verte volna ki nálam a biztosítékot, de az, hogy a szövetkezet nem természetes személy tagjainak a száma elérheti a taglétszám harmadát, ez már nem igazán tetszik. És utána ez még meg van spékelve azzal, hogy a vagyoni hozzájárulás elérheti a tőke 35 százalékát, a korábbi 15 százalék helyett.

Én nem örülnék annak  és még egyszer mondom, feltételezem, továbbra is feltételezem, hogy a szövetkezetek nagy barátai vagyunk, nem nagyon örülnék annak , hogyha a gazdasági társaságok ilyen módon, hogy mondjam, befészkelnék magukat az általunk védett szövetkezeti rendszerben. Fordítva sokkal jobban szerettem, amikor szövetkezetek vásároltak föl gazdasági társaságokat, mert ez a többlábasságot erősítette. Amikor a gazdasági társaságok megjelennek a szövetkezeti tulajdonon belül, és ez párosul majd egy tőke- és szavazati koncentrációval, annak bizony általában rossz vége van.

Én azt gondolom, hogy ezek a lazítások nem tesznek jót a szövetkezeti rendszernek, mert itt a nem természetes személyek előbb-utóbb el fogják foglalni a szövetkezetet, és ez az új szabályozási elem azt jelentheti, hogy csorbulhat az, amiről képviselőtársam is beszélt, hogy a szövetkezet egy demokratikus intézmény. Ebben a demokratikus intézményben az ellenőrzés és a szövetkezeti autonómia, ami az angol szövetkezeti elveknek, a rochdale-i elveknek szinte az egyik legfontosabb eleme volt, ezek sérülni fognak.

Én azt gondolom, hogy hogy ha tenni akarunk a szövetkezetek ügyében, akkor például szerencsés lenne, képviselőtársam, ha arról is szó esne, hogy Magyarország Alaptörvénye a szövetkezeti formát miért nem ismeri el, miért nem nevesíti. Tehát én nem a szövetkezeti törvénnyel babrálnék, mind a ketten tudjuk, hogy a szövetkezet egy speciális gazdasági vállalkozás. Én úgy is szoktam hívni magamban, hogy ez az igazi egycentes részvénytársaság, ahol mindenki egyenlő és mindenki egyformán szavaz. Én is azt mondom, hogy rendkívül nagy érték, hogy van  én azt hiszem, hogy hála istennek, még vannak olyan területek, ahol működnek, meg sajnos szólnék olyanról is, ahol nem működnek , és hogy a magyarországi Alaptörvény ezt ismerje el.

A másik, amit képviselőtársam mondott, és egy picit elbizonytalanított, hogy tényleg figyelmesen elolvastam az indoklást és a jogszabályt, mert nekem is a szívem csücske, ahogy képviselőtársamnak, a szövetkezés. Említette az Országos Szövetkezeti Tanács intézményét. Mind a ketten tudjuk, hogy ez hogy épül föl. Ugye, ön az elnöke ennek a tanácsnak, ami nem kis felelősséggel jár. Na most, ön azt mondja, hogy az Országos Szövetkezeti Tanács ezt az előterjesztést és annak azt a részét, hogy három főre lecsökkenjen a hétfős alapítási, illetve szövetkezeti formáció…  ezt furcsállom, mert amint az előbb említettem, háromfős mezőgazdasági szövetkezetek, háromfős ÁFÉSZ-ek, háromfős ipari szövetkezetek nem léteznek az országban. Nem léteznek, ezt mind a ketten tudjuk. Én egyébként azért is merem önnek mondani, mert én most, a mai napig is ÁFÉSZ-nél tag vagyok, szövetkezeti küldött is vagyok. Nem háromszemélyes ÁFÉSZ-ek működnek Magyarországon. Nem olyan sok van már belőlük, a tagság nagyon megkopott, mint tudjuk, de ennek ellenére a három fő teljes irrealitás például egy fogyasztási típusú szövetkezetnél, és úgy gondolom, az ipariaknál is.

Ezért én azt mondanám, és a félelem beszél belőlem, hogy itt a szövetkezeti rendszernek inkább egy picit az atomizálásáról van szó, egy picit felszaporítjuk a számát azzal, hogy a másodlagos szövetkezetek lehetőségét is kinyitjuk; felszaporítjuk a számát azzal, hogy három fő is alakíthat szövetkezetet; becsempésszük a gazdasági társaságokat. Ha összefoglalóan fogalmaznám meg, azért nem fogadom jó szívvel, és a Demokratikus Koalíció azért is fogja elutasítani ezt a javaslatot, mert én úgy érzem és úgy érezzük, hogy gyengíti a kisegzisztenciák szövetkezési erejét, atomizálja a szövetkezeti rendszert, és teret biztosít a szövetkezeti vagyon mind szűkebb körű tulajdonlásához, holott mind a ketten tudjuk, hogy nem erről szól a történet.

(14.00)

A rossz tapasztalataimat még egy dologgal erősíteném meg. Önnek, hogy mondjam, képviselőként és szövetkezeti emberként is emlékeznie kell, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt indult meg Magyarországon egy nagyon klassz és nagyon belevaló szövetkezeti ág felszámolása, a takarékszövetkezeti rendszeré.

Ma a takarékszövetkezeti vagyon  ön is említette a hozzászólásában, hogy a szövetkezeti törvénynek sok-sok módosítása volt, ebből az egyik legjelentősebb volt a takarékszövetkezetekről szóló szövetkezeti rész módosítása, én akkor az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek voltam szóvivője is ebben a kérdésben, másodállásban már csak a VOSZ főtitkáraként, és láttuk ezt a folyamatot, hogy hogy lehet Magyarországon a vidéki szövetkezeti rendszert tönkretenni, a vidék bankját tönkretenni -; a vagyon nem veszett el, a vagyon átalakult. De ön is tudja, én is tudom, hogy mi történt. Az történt, hogy a szövetkezeti tagság, a takarékszövetkezeti tagság gyakorlatilag elveszett, gyakorlatilag a sok jogi változtatással és tulajdonváltoztatásokkal létrejött belőle egy monstrum bank. Egyébként az akkori értéken számított, a magánnyugdíjvagyonnal egyenértékű nagyságrend volt, 3000 milliárd forint, mondom, nem tűnt el, csak átalakult.

Ma azt látjuk  és ez bármelyik, még kormánypárti sajtóban is olvasható, de ellenzéki sajtóorgánumban is nézhető és olvasható , hogy most ez a monstre bank, amely felzabálta, elnézést a kifejezésért, a takarékszövetkezeti vagyont, intézményi vagyonra is gondolok és pénzvagyonra, sorban szereli le például a kistelepüléseken a pénzkiadó automatákat, százasával szűnnek meg a kistelepülésen a fiókok, most már nem mondhatom takarékszövetkezetnek. Ez azt jelenti  mondom, a mostani nem ilyen jelentős átalakítás, tehát szeretnék tényleg objektíven beszélni erről a kérdésről, mert tényleg a szívem csücske , a takarékszövetkezeti elmúlt tíz év tökéletesen mutatja, hogy ha egy ilyen rendszerbe belenyúlnak, akkor a takarékszövetkezeti rendszer Magyarországon megsemmisült, a tagság elveszett, és ha viccesen mondanám, még a pénzkiadó automata is elveszett.

Tehát amikor így belenyúlunk egy törvénybe, és hogy mondjam, ezt a rendszert azzal, hogy a gazdasági társaságok arányát, tőke- és szavazati arányát hozzáigazítjuk, ön így fogalmazott, de mégiscsak megemelkedett a nem természetes személyek száma, ez azt a veszélyt rejti magában  és próbálok jóindulatú lenni, de azt a nagy veszélyt rejti magában , hogy itt is megindul a szövetkezeti rendszernek valamiféle erodációja. Ezt viszont, bizonyára megérti képviselőtársam, semmiképpen nem támogathatjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, figyelmét.