SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem először és attól tartok, hogy sajnos nem utoljára hallják tőlem egy ilyen törvénycsomag tárgyalásának egyfajta nulladik pontjaként, hogy mi a bajunk az olyan, úgynevezett salátatörvényekkel vagy salátatörvény-csomagokkal, mint amilyen itt előttünk fekszik.

(15.50)

Ugye, ezeknek az a sajátossága, hogy az előterjesztő, a kormány egybepakol mindenféle, egyébként egymással össze nem függő ügyeket, törvénymódosításokat egy csomagba, és így tárja elénk itt a vitán is, tehát egymással össze nem függő ügyekről is kell és fogunk véleményt mondani, majd a szavazásnál is természetesen. Egybe vannak drótozva ezek az ügyek, közösen kezelődnek. Értjük ennek a politikai megfontolását, hiszen így el lehet játszani azt a trükköt, és ezzel a kormány rendszeresen él is, hogy száz ügyet egybedrótoz, és ebből lehet, hogy van 99 előremutató, jó, az ellenzék által is támogatandó, mert az állampolgárok életét jobbá teszi az a javaslat, de belerak a kormány, a Fidesz egy olyat századikként, ami viszont semmiképpen nem támogatható, és semmiképpen nem élvezheti az ellenzék támogatását. És akkor ezt a politikai feladatot odateszi az ellenzéki pártok elé a kormány, hogy na, akkor döntsétek el, támogatjátoke a 99 jót, és azzal együtt az egy rosszat is, vagy meghasonlotok, és akkor egyiket sem.

Ez azért fontos, mert  mondhatják, hogy hát, igen, ilyen az élet, és valóban ilyen az élet  pont Répássy államtitkár úr egypár hete egy azonnali kérdésemre, amelyben azt tudakoltam, hogy Bencsik András elhíresült, ugandai melegek kivégzéséről szóló mondatára miért nem gondolják, hogy a polgári törvénykönyvet kellene módosítani, azzal válaszolt, de hát, hat-hét-nyolc éve a Btk. módosításába beletették a gyűlöletbeszéd definícióját, illetve a büntetési passzusát, és azt akkor az ellenzék nem szavazta meg. Persze, mert akkor is az egy salátatörvénybe volt belerakva, egy komplex csomagba, és abban a csomagban bizonyára voltak jó és előremutató intézkedések is  megnéztük , és volt egy csomó olyan, amit semmilyen szín alatt nem lehetett támogatni; sem akkor, sem ma nem támogatnánk mint ellenzéki párt.

Tehát ezért fontos az, amikor arról beszélünk, hogy jobb, helyesebb, az ügy szempontjából előremutatóbb, ha az ilyen témákat különveszi az előterjesztő, külön törvényekben tárgyaljuk itt és fogadjuk el, mert növeli az esélyét annak, hogy találunk olyan pontokat, amelyekben egyetértünk, és amelyekben közösen tudunk fellépni. Ez most nem ilyen, jelentem államtitkár úrnak.

Itt most ebben a csomagban  én csak 20-ig számoltam, de itt a képviselőtársam, ha jól emlékszem, 34-et említett  több tucat törvénynek a módosítása van. Ismételten ugyanazt játssza el a kormány, mint amit az előbb felvázoltam: tehát van köztük olyan, amit lehetne támogatni vagy módosítót beadni legalább rá, mert az alapelv nem ördöngösség, és aztán vannak benne olyanok természetesen, amelyekkel pedig semmilyen szín alatt nem tudunk egyetérteni.

A tartalmi dolgokba menjünk bele! Ugye, ez a törvénycsomag, noha 20-34 törvény módosítását tartalmazza, azért mégiscsak a kormány definíciója, és ha jól látom, a sajtóban is úgy jelenik meg, hogy ez bizony ám egyfajta börtönreformtörvény. Valójában ennek a törvénycsomagnak a hangsúlyos eleme az, hogy újraszabályozza a szándékok szerint a törvény azt, hogy hogyan és milyen jutalmakat kaphatnak az elítéltek, illetve milyen módon érheti őket valamilyen hátrányretorzió. Ehhez egy kreditrendszert találtak ki, és ezzel próbálják egységesíteni azt az eddig alkalmazott rendszert, amit mindannyian ismerünk.

Erre általánosságban azt tudnám mondani, hogy van helye ennek a gondolkodásmódnak, van helye, azt gondolom, annak, hogy újragondoljuk azt, hogy miután az elítéltek bekerülnek az intézményekbe, tehát a fogház-börtön-fegyház hármas valamelyikébe, akkor azon belül milyen rendszerben milyen típusú előnyök érhetik őket, és milyen típusú hátrányok érhetik őket. Jelenleg ez egy borzasztóan szubjektív működésben történik. Gyakorlatilag, noha vannak bizonyos szabályozók, tulajdonképpen azon múlik ezeknek az elítélteknek a jutalmazása és a hátrányba hozása is, hogy milyen szubjektív kapcsolatuk van esetleg a börtönőrökkel vagy a börtönvezetéssel, tehát melegágya ez az egész helyzet a különböző visszaéléseknek; ezek rendszerszinten megjelenő visszaélések, hiszen a rendszer maga így működik. Tehát valóban van helye annak, hogy ezt újragondoljuk, újraszabályozzuk, mert ezt máshogy kéne tenni.

Ha ki lehet találni erre egy olyan rendszert, amelyben valamilyen módon objektív elvek alapján történik meg a jutalmak kiosztása és a retorzió odaítélése is, akkor ez egy üdvözlendő dolog. A probléma ezzel a konkrét javaslattal, a konkrét törvénycsomaggal az, hogy ez meghatároz egy bizonyos fajta keretet, ez beszél, mondjuk, a kreditrendszerről, de semmilyen részletet nem árul el, hogy ez egyébként a gyakorlatban hogyan néz ki, hogyan fog működni. Most bizonyára azt fogja mondani államtitkár úr, hogy persze, mert majd a kormányrendelet részleteiben szabályozza ezt, miután elfogadta a parlament ezt a törvényt, csakhogy ezeknek a részleteknek a megismerése nélkül nem dönthető el biztosan, hogy ez a javaslat egyébként előremutatóe és jóe, és orvosoljae azokat a problémákat, amelyeket az előbb mondtam, hogy a jelenlegi rendszer mennyire szubjektív és mennyire rendszerszintű visszaélésekre ad lehetőséget. Tehát nincsenek a mostani törvényjavaslatban garanciák arra, hogy ez működni fog, és abba az irányba fog hatni, ami a törvény szándéka lenne.

Fontos megérteni ennek a problémának a hangsúlyozásánál azt, és ezt biztos, ismerik képviselőtársaim is, hogy miközben csökken a lakosságszám az országban, és miközben csökken összességében a bejelentett, regisztrált bűncselekmények száma is egy idő óta, a börtönpopuláció soha nem látott méreteket öltött, azt hiszem, 1990 óta most van a legtöbb ember börtönben Magyarországon, és most ideértem a fogházat és a fegyházat is. Tehát a korábbi évekhez képest extra sok ember tölti a börtönbüntetését, ami természetesen azt a helyzetet teremti meg  de ezt tudjuk, mert öt éve, tíz éve is ez volt a helyzet , hogy a börtönökben túl sok ember van ahhoz képest, mint ahány férőhellyel ezeket létrehozták, megépítették. Volt is a kormánynak hat éve, hét éve, nyolc éve egy börtönépítési programja, emlékszem, még az Igazságügyi Bizottságon is egy másik előterjesztéshez kapcsolódva, talán Varga Judit miniszter asszony éves beszámolóján szót is ejtettünk róla két éve.

Az történt ezzel a jelek szerint, hogy a kormány fokozatosan kivonult ebből a börtönépítési és börtönlétrehozási projektből; nem világos, hogy miért, nincs erről egyértelmű döntés, hogy erről le is tett a kormány, vagy pedig csak elodázták ezeknek a problémáknak a megoldását. De ebből az fakad, azért fontos ez most itt, merthogy a problémák egy jó részét az okozza, hogy túl sok ember van börtönben a börtönök méretéhez képest, tehát egész egyszerűen a túlzsúfolt börtönökből nem lehet azokat a helyzeteket rendezni, amelyeket ez a törvény megpróbál rendezni.

Én problémásnak tartom azt, hogy a jutalmazási részét ennek a javaslatnak krediteknek hívjuk. Tudom, hogy ez egy apró, ha úgy tetszik, nyelvpolitikai megjegyzés, de a kreditek a jelen korban inkább az egyetemi tanulmányokkal, az egyetemeken szerzett pontokkal függnek össze, és ha bárkit megkérdeznek erről, akkor tíz emberből tíz ezt fogja mondani. Egy ilyen pozitív, előremutató és jó dologról elnevezni a börtönben kapható jutalmakat szerintem tévedés, szerintem ez rossz felé visz, de nyilván ez a legkisebb baja ennek a javaslatnak.

Az a fontos, hogy a jelenlegi háromszor három, vagyis kilenc kategóriából, hívjuk így, tehát a fogház-börtön-fegyház és azon belül a jelenleg elérhető különböző szintekből alakulna át öt szint, de az nem világos a javaslatból, hogy ez az öt szint hogyan viszonyul a fegyház-börtön-fogház hármashoz.

(16.00)

Mire gondolok? Előállhate az a helyzet, hogy egy súlyosabb bűncselekmény miatt egy szigorúbb feltételek közé kerülő elítélt, mondjuk, egy börtönbe kerülő elítélt olyan sok kreditet  ha már így hívja a kormány  olyan sok kreditet kap a jó magaviselete és egyéb pozitívumok miatt, hogy az az élet, amit a börtön biztosít számára, valójában enyhébb lesz  tehát átcsúszik vagy lejjebb csúszik , mint ha csak egy fogházban lenne. Lehet, hogy államtitkár úr azt mondja, a részletszabályokból kiderül, hogy ilyen helyzetek nem állhatnak elő, tehát a pozitívumok, a kreditek, meg a negatívumok, a büntetések, ha úgy tetszik, nem érhetik el azt a mértéket, hogy úgy mondjam, kategóriaugrás történjen, de ez a törvényjavaslatból nem derül ki. Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a törvényjavaslatban szereplő és a börtönreformként értelmezhető javaslatrész nem tartalmaz részleteket, ezért annak a megítélése is kettős. Nehezen lehet eldönteni vagy nem lehet eldönteni, hogy hogyan fog ez hatni a gyakorlatban. Hadd éljek azzal a gyanúperrel, hogy problémák lesznek itt.

Végül egy teljesen más ügyet is hadd említsek. Azért kell egészen más ügyeket is említeni az előbbihez képest, mert egy salátatörvénynél, harmincvalahány törvény összedrótozásánál óhatatlanul sok-sok ügy van, de fontos megjegyezni. A jogi személyek nyilvántartásáról szóló javaslat valójában akár egy technikai vagy kisebb jelentőségű javaslat lenne. Azonban bizonyára elérte a kormánypárti képviselőket is az a jelzés, hogy ez a bizonyos módosítás  tehát az, hogy a társasházak felkerülnek ebbe a bizonyos nyilvántartásba, tehát a jogi személyek nyilvántartásába bekerülnek a társasházak  sokakból riadalmat vált ki. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy ez a jogi megalapozása annak, hogy később majd esetleg a jogi személyekké minősített társasházakból lakókat lehessen kiköltöztetni, lakásokat lehessen kisajátítani, elvenni a lakóktól.

Ebben az országban élünk, 13 év alatt sok mindent láttunk már és el tudunk képzelni a Fideszről, én magam is, ugyanakkor én kétkedve fogadom az ilyen típusú pletykákat és híreket. De az baj, ha egy olyan javaslat van előttünk, a kormány egy olyan javaslatot terjesztett be, amely egyesekben félelmet kelt. S ez nem egy-két ember, hanem számos; ha járják az országot, mint ahogy mi tesszük, akkor bizonyára találkoztak már ezzel a pletykával, ezzel a félelemmel. Ez azt jelenti, hogy valami itt el van rontva, valamiért rossz módon nyúl hozzá a kormány ehhez a kérdéskörhöz. Ezért én mindenképpen szeretném, ha a törvényjavaslatnak ezt a részét külön indokolnák, külön elmondanák, hogy miért van erre szükség, és milyen előnyei származnak az embereknek ebből, mert a jelen állás szerint ez sokakban inkább megütközést és veszélyt kelt, nem pedig technikai módosítás, ahogy az egyébként valószínűleg a kormányzat szándéka volt.

Egy szó, mint száz, a törvényjavaslat tartalmaz egy csomó olyan lépést és módosítást, ami szakmailag akár megfontolandó és akár jó irányba tett jó lépésként is értelmezhető. De az értékeléshez hiányoznak azok a javaslatok, azok a részletek, azok a szabályok, amelyek eldönthetnék azt, hogy ezek jók vagy nem jók, eldönthető lenne az, hogy pusztán csak egy szándékot fejez itt ki a kormány, de ennek a gyakorlati megvalósulása nem fog működni, vagy pedig ez ténylegesen a rendszer javítása felé tett lépés. Kérem a kormányt és a kormány képviselőit, hogy ezeket a kételyeinket oszlassák el ahhoz, hogy a támogatásunkat megszerezzék. Köszönöm szépen.