BENCZE JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy hatalmas anyagot látunk magunk előtt; titulálhatnánk salátatörvénynek is, mint mezőgazdasági gyakorlati szakember ezt így közelítettem meg. Én azt látom benne, hogy nagyon sok olyan gyakorlati anyagot tartalmaz, olyan gyakorlati és technikai módosítást, ami meg fogja könnyíteni a munkánkat. Látok benne én is problémás dolgokat, és van hiányérzetem is, át is néztük több ponton. Gyakorlati szempontból közelíteném meg az egészet.

Tehát van egy fontos dolog: én nagyon örülök neki, hogy az öntözési társulásoknál módosulnak a dolgok, kiterjednek, és úgy néz ki, meghallották a gazdák szavát, a gyakorlati gazdálkodók szavát. Hiányoljuk belőle magát a vízmegtartásnak a fogalmát. Remélem, hosszú távon beleíródik, és kapunk erre egy komolyabb törvényt, egy komolyabb javaslatot, hogy Magyarország hogyan tartsa meg az átfolyó vizeket mind nagyban, mind helyben; ez egy kiemelten fontos dolog lesz a jövő számára a talajok vízmegtartó képessége miatt. Számos technológia létezik rá, és számos olyan társulás, számos olyan egyesület van, amelyik ezzel foglalkozik. Nagyon remélem, hogy jövőre egy olyan anyagot is olvashatunk, ahol Magyarország az aszálykárok miatt rá fog hajtani a vízmegtartásra helyben, a talajokban. Ez azért nagyon fontos, mert a helyben megtartott vizet nem kell kiemelnünk, nem öntözzük el, nem erősítjük vele a szikesedést, és erre mindenképp szükségünk lesz.

Az egy különösen szerencsés dolog, hogy a tavalyi évhez képest az idén a Jóisten megsegített minket, gazdálkodókat, és csapadék formájában segíti a termelést, de ez nem lesz mindig így, tehát ezt kiemelt problémaként szeretném kezelni. Szoktam volt mondani itt bent a tisztelt Házban, hogy szeretnék látni egyszer egy évben egy aszályköltségvetést, amely a jövőbeli aszályokat fogja megelőzni, és a pénzösszegek nagy része, ami szabadon felhasználható akár az Unióból, akár a hazai költségvetésből, erre fog koncentrálódni, legyenek azok vízmegtartó művek nagyobb folyókon vagy helybeni csatornákon. Itt utalnék jelen időszak egy-két olyan eseményére, ami sajnos előrevetíti, hogy egyes haszonélvező emberek ebből hogyan húznak hasznot: ezek a bizonyos záportározók. Olyanok épüljenek, amelyek a gazdák hasznát és nem bizonyos gazdasági körök, maffiózók hasznát növelik. Ez lenne az egyik.

A másik az, hogy az erdőtörvénynél nagyon jó technikai módosítások vannak benne, az erdőgazdálkodók üdvözlik, tehát jónak tartják. Hosszú-hosszú évek óta küzdöttek azért, hogy ezek bekerüljenek, viszont felhívták a gazdálkodók egy másik problémára a figyelmet, főleg itt talán a csereterületek kapcsán. Ugyanis Magyarországon az egy nagyon jó dolog, hogy erdősítünk, nagy területeket erdősítünk, hiszen ez növeli a talajok vízmegtartó képességét, de van neki egy olyan része is, ami káros a mezőgazdasági termelésre két szempontból. A meggondolatlanul elhelyezett erdőterületek, erdőfoltok mezőgazdasági területeken a vadkár esélyét növelik. Tehát az egyik oldalon küzdünk a vadkár ellen, a másik oldalon egy gazdálkodó, nevezzük úgy, szerintem a rosszul átgondolt törvények miatt telepíthet erdőt, és az, hogy az adott mezőgazdasági területeken haszonnövényeket termelünk mintegy vadbázist biztosítva, többszörösére növelheti a vadkárt.

Van egy másik probléma, ami főleg a gyenge vízmegtartású talajokon jelentkezik, de ilyen van nálunk, a Dunántúli-dombságban is. Azt tudni kell, hogy a legtöbb haszonnövénynek a gyökérzete mélyre nyúlik, mélyebb rétegből is vesz fel vizet, és a termőterületek mellé telepített erdőknél ezek a növények vízhiányt fognak szenvedni, ugyanis az erdő gyökérzete mélyebbre nyúlik. Itt átgondoltságot kérnének, egyfajta központi tervezési koncepciót, meghallgatva a helyieket is. Itt ez lenne a javaslat.

És akkor van még egy, aminek szomorú aktualitása van, ennek viszont kimondottan örülünk, és azt szoktuk mondani, hogy a puding próbája az evés: ez a takarmányok minőségbiztosítása. Most nem tudom pontosan idézni a paragrafust, de nekünk most úgy tűnik  és ha beválik, akkor ez működni is fog , hogy szigorúan el fognak járni azokkal a takarmánykereskedőkkel, takarmánykeverőkkel kapcsolatban, akik nem megfelelő, rossz minőségű takarmányt hoznak forgalomba. Szigorúan szankcionálni kell őket, ez egy kérés volt, és úgy láttuk, hogy meghallgatták, ugyanis az ügyeskedő kereskedők által Ukrajnából behozott rossz minőségű takarmány-alapanyagoknál ez megjelent.

Hogy egy gyakorlati problémával illusztráljam: aki vidéken járt, a gazdálkodóknál járt, az a tejelőtehén-állománynál szembesült egy olyan problémával, hogy ha a jószágok ilyen gyanús eredetű takarmányt, tápkeveréket kaptak, a mesterséges megtermékenyítésnél alacsonyabb lett a megtermékenyülési ráta. Néhány gazda maszekban bevizsgáltatta úgymond ezeket a takarmányokat, és rossz minőségűnek találták. Tehát ha működni fog ez a jogszabály-módosítás, és ezekre az emberekre, a terménykereskedőktől a forgalmazókig kíméletlenül lesújtanak, akkor ez jó hatással lesz, ha viszont nem tartják be bármilyen oknál fogva, akkor ez nagyon áldatlan állapotokkal fog járni a magyar mezőgazdaságban, mert úgy néz ki, hogy az ukrán gabona beáramlása az Európai Unió szándékai szerint hosszú távon nem fog megszűnni. Erre mindenképp fel kell készülnünk, és hasonló szigorú jogszabályokkal kell felkészülnünk mind a kereskedelemben, mind a behozatalban, mind a forgalmazásban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)