FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy picit most úgy érzem magam, mint valamikor az első parlamenti ciklusomban, amely 1998-2002 között volt  nem akarok ezzel kérkedni , akkor óriási viták és harcok folytak ezekben a padsorokban, főleg amikor agrárkérdésről volt szó, vérre menő csaták voltak. Na, most ahhoz képest azért ez a mai nap csendesebb lett jóval. Természetesen a 33 törvénymódosítással kapcsolatban, amelyről Dócs Dávid  elnézést, hogy az utolsó gondolatával próbálok a feltett kérdésekre válaszolni  azt mondja, hogy nyomokban található szakmai kérdés… Én nem tudom, hogy önnek a 33 törvény mit jelent, amely szakmai törvény, úgy gondolom, hogy önmagáért beszél, és nem hiszem, hogy nyomokban található. Ez a több mint száz paragrafus, úgy gondolom, hogy önmagáért beszél. De nem akarom ezzel elütni a kérdéskört, szeretnék sorba menni.

Köszönöm szépen Horváth István kollégámnak, képviselőtársamnak a részletes kiegészítését. Külön hangsúlyozta a termőföld védelmére vonatkozó gondolatokat, amelyeket mások is felvetettek.

Ráczné Földi Judit képviselő asszonynak: azért, ne haragudjon, én negyven-egynéhány évig aktív mezőgazdász voltam. Én végigéltem, most mondhatnám így, hogy a rendszerváltozás utáni időszakot; utána Torgyán miniszter urat, az önök minisztereit, a mieinket. Egy dolgot azért szeretnék tisztázni. Önök mit tettek 2004 előtt az EU-s csatlakozással kapcsolatban a magyar mezőgazdaságért? Elárulták az utolsó percig! Az EU-csatlakozás legnagyobb vesztese a magyar vidék és a magyar mezőgazdaság volt. Ezt szeretném határozottan megjegyezni, és ennek utána lehet nézni, az akkori csatlakozási tárgyalások során a magyar mezőgazdaságot önök leírták.

Most ne kérje ezt rajtam számon, mert ha most visszanézünk, 2010 óta mi történt? Számokkal tudom bizonyítani nemcsak a támogatást. Most nem akarok a részletekben elveszni, hogy mennyi agrártámogatás volt, melyik évben mennyi földalapú és mennyi élelmiszeripari vagy bármi támogatás volt, de ég és föld. Ilyen támogatási rendszerrel még sosem bírtunk. Magyarország egyetlenegy kormánya sem vette komolyan a main kívül az agrárágazatot; és nem véletlen, most stratégiai ágazatként szerepel a kormányzatban is a magyar mezőgazdaság. Az, hogy stratégiai ágazat, elfogadtuk a brüsszeli, vagyis az együttműködés során a 80 százalék kiegészítő támogatást, amit szintén a magyar kormány ad hozzá. Ennyi pénz nemcsak a mezőgazdaságba, a magyar vidékre soha nem ment, az önök korában meg végképp nem ment.

Most nem akarom önt bántani, mert ön is megkapta ezt az anyagot, hogy elmondhassa itt a nagy nyilvánosság előtt. Megértem, mert amikor ellenzéki képviselő voltam, én is hasonlóan próbáltam a kormányzatot…, képviselő úrral régóta ismerjük egymást itt a parlamentben, ismerjük ezt a műfajt tökéletesen; csak azért jó lenne a realitások talaján maradni, mert az, amit ön itt nekünk a fejünkre olvasott, azért az jelentős részben nemhogy némi kifogást, elég sok kifogást támaszt.

Az, hogy az árak emelkednek, ön is ugyanolyan jól tudja, mint én: ezek az árak mikor szabadultak el? Most, két évvel, másfél évvel ezelőtt. Előtte nem volt infláció. Ha megnézzük, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménye az elmúlt években hogyan alakult, hogyan fejlődött, biztos, hogy jobban szerettük volna mi is, hogyha ez magasabb értékeket ér el, de azt azért szeretném hozzátenni, hogy azoknak a fejlesztéseknek, beruházásoknak, amelyeket elkezdtünk 2016-2017-ben, azoknak az eredményei most fognak jönni. De ez nemcsak a mezőgazdaságra vonatkozik, hanem vonatkozik az iparfejlesztésre, a vidékfejlesztésre és más fejlesztésekre is. A magyar nemzetgazdaság tekintetében jelen pillanatban, ebben a krízises világban, ebben az összekuszálódott világban még mindig nem recesszióról beszélünk, hanem gazdasági stabilitásról és növekedésről. Ez ennek az eredménye. És ezt kétségbe vonni, ne haragudjon, de én ezt nem tudom elfogadni. Természetesen önnek joga ezt elmondani, egyértelműen.

Az árak emelkedése: látjuk, tapasztaljuk. Egy mezőgazdasági termelő, ha olyan áron jut energiához, mint ahogy jutott, olyan áron jut növényvédő szerhez, mint jutott, olyan áron tud mezőgazdasági kemikáliákat, különböző hatóanyagokat beszerezni, műtrágyákat, mint ahogy be tudta szerezni; vetőmagok árai, amelyek jelentős részben külföldi vetőmagok  sajnos, hozzáteszem, ezt én is kritikaként mondom önmagunk felé, hogy erre majd nagyobb gondot kell fordítanunk , ezek mind olyan áremelő tényezők voltak, amelyek önmagában az alapanyag árát emelték meg.

(18.50)

De a múltkoriban elmondtam  nem emlékszem, pontosan ki, de valamelyik képviselőtársam itt most kérdezte , hogy azt azért ne felejtsük el az alapanyagárak kapcsán, hogy a feldolgozóipar és a kereskedelem is huncut volt ebben, mert nem egyértelműen a mezőgazdasági termelők okozták az inflációt, hanem pont azok a feldolgozók és kereskedelmi láncok, amelyek már a polcon érzékelhető árakat mondják és mutatják számunkra. Tehát ez megint jelentős részben nem mezőgazdasági kérdés volt, hanem kereskedelempolitikai szerintem.

Az öntözésről mindenki beszélt. Én öntözési és meliorációs mérnök vagyok, ezért köszönöm szépen, hogy ezt a kérdést feltették, mert erről nagyon sokat tudnék beszélni. Szerintem nyissunk egy külön vitát vagy beszéljünk róla, én nagyon szívesen állok az önök rendelkezésére. Gyakorló öntözéses szakembernek tartom magam és több száz vagy több ezer hektáron lineár berendezéseket építettem, amikor a mezőhegyesi ménesbirtoknak voltam a kormánybiztosa, akkor kezdtük el azt az öntözésfejlesztést, hogy az azonnal öntözhető területeket megduplázzuk. Tehát most ennek a szakmai vitájában nem szeretnék visszaélni a jogommal, ha szabad ezt mondani, de egyet legyenek szívesek elfogadni: öntözéses gazdálkodás nélkül, nagyon jól tudjuk, nincs jövő mezőgazdasága, illetve nem is a jövő mezőgazdasága, hanem azok az intenzív kultúrák nincsenek, amelyek akár a vetőmagtermesztésben, akár a szántóföldi konzervipari növények termesztésében megkerülhetetlenek. Ha most a gyakorlatra visszanézünk, nevet nem mondok a reklám kedvéért sem, egy feldolgozó- vagy egy konzervipari cég a szerződésben kiköti, hogy csak öntözött körülmények között hajlandó szerződést kötni. Ez önmagáért beszél, ez így van a gyakorlatban.

A tekintetben, hogy miért nincs nagyobb területen öntözés, megint visszamehetünk elég messzire, a rendszerváltás idejére, akár a nyolcvanas évek közepéig, amikor mintegy 360-370 ezer hektár öntözött terület volt Magyarországon, mert akkor megvoltak a kiskörei öntözőrendszerek, a cibakháziak, a tiszaföldváriak, egészen le Békés megyéig, Csongrádig, részben egy kevés Bács-Kiskun is, Dunántúl is. Sajnos, a kárpótlási törvény által okozott birtokrendezéssel  ha szabad ezt mondanom, most lehet engem bántani azért, hogy ennek vagyok a híve, de vállalom szívesen bármikor  ezeket a nagy rendszereket akkor tönkretettük. Én személy szerint éltem meg az akkori saját gazdaságban, hogy hogyan mentek tönkre ezek a rendszerek. Mondjuk, nekem volt annyi eszem, ha szabad, ezt is megint privátra fordítom, hogy azokat az öntöző telepeket nem jelöltük ki kárpótlási alapba, mert négyfajta földterületet lehetett kijelölni kárpótlási alapba, de azokat visszahagytuk pont arra, hogy hátha meg tudjuk menteni. Érdekes módon úgy maradt vissza, hogy egyetlenegy peres eljárásunk nem volt, és minden délután 1 órakor vége volt a kárpótlási árverésnek. Tisztességesen, becsületesen meg lehetett csinálni. Nagyon jó lett volna, ha ezt mások is megcsinálják. Most nem megint magamra hivatkozom, de tudom bizonyítani, hogy ezt így is lehetett volna.

Sajnos, ez az eset ott csúszott el. Utána már most kapkodnánk vagy próbálnánk utolérni magunkat, éppen ezért az öntözésfejlesztési lehetőségek nyitva vannak. Tudom, hogy ez kevés. Most azonban a jogi személyek vagy gazdasági vállalkozások is belekerülhetnek az öntözési közösségekbe, ami nagyon fontos, mert megvan még egypár helyen akár egy vízgazdálkodási társulat, akár egy kft., amely bizonyos helyeken vizet szolgáltat. Éppen ezért fontos, hogy ez a módosítás bekerüljön. Tehát azt, hogy ki tette tönkre a mezőgazdaságot, határozottan szeretném visszautasítani. Engedje meg, hogy nem a Fidesz és nem a polgári kormányzat.

A földadót tette fel kérdésként. Az nincs a salátatörvényben, de még ebben a félévben be fog jönni a parlament elé ez a törvény, szeretném megnyugtatni. Csak egy példát, egy számot mondok az állattenyésztés kapcsán, mivel holnap van a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napok megnyitója, így ennél aktuálisabbat nem is mondhatnék. 2500 támogatás volt és 490 milliárd forint jutott csak tavaly az állattenyésztők támogatására. A részleteket nem akarom tovább sorolni, bár a többi ágazatot is el tudnám mondani.

Bencze képviselőtársam részéről szintén öntözési gazdálkodás, vízmegtakarítás kérdése merült fel, s a többi. Készítettünk egy szakmai anyagot, ebben ezek mind szerepelnek. Sőt, mondhatnám azt, hogy ha nem jön ez a gazdasági és háborús krízis, szerintem túl lennénk ennek a megtárgyalásán, de felelőtlenség lenne most egy ilyen több ezer milliárdos fejlesztésbe beleugrani, elkezdeni azt, és pont én mondom, aki pedig részese voltam ennek, hogy én is óvatosabb lennék ezzel per pillanat.

Az, hogy bizonyos területeken el lehet kezdeni öntözésfejlesztésben gondolkodni, ez nem kérdés. De ehhez kell egy másik fél, ez pedig a gazdatársadalom. Miért van nyitva az öntözésfejlesztési pályázat? Mert nem pályáztak. Miért nem pályáztak? Azért, mert aszály volt? Nem igaz. Azért nem igaz, mert 2022-ben a gépkereskedelmi cégek a legnagyobb forgalmukat bonyolították. Ennyi mezőgazdasági gépet soha az életben, az elmúlt évtizedekben nem értékesítettek, mint a 2022-es évben. Tehát itt valami más dolog van, éppen az, amit előbb mondtam, a szakmai munka, a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás, ezeket mind el kell sajátítani, és az öntözés sem olyan, hogy csak kinyitom a csapot és locsolok, mert locsolni a kertben, öntözni meg a szántóföldön kell. Ezek is fogalmi kérdések számomra, komoly szakmai fogalmi kérdések. Ebben én hiszek.

Azért mondom ezt, mert ezek mind benne vannak ebben a koncepcióban, csak szeretném megnyugtatni önt, amit a kormány még sajnos nem tárgyalt meg. De szívesen állok a rendelkezésére és beszélhetünk erről.

A takarmányok minőségbiztosítása elengedhetetlen, ez számomra nem kérdés, azt hiszem, ezt is elmondtam önök előtt a parlamentben már. Szakmai gyakorlat nálunk tizenévvel ezelőtt: a tehenészeti telepen lefejt tejmennyiség után egypár héttel jött egy levél, hogy baj van a minőséggel. Azt sem tudtuk, hogy miről van szó, nem volt fogalmunk az aflatoxinos tejről. Kiderült, hogy a silókukoricában a csővégeken megjelent. Senki nem figyelte, előtte évtizedekig sosem volt probléma, vagyis nem tudtunk róla, nem biztos, hogy nem volt, de nem tudtunk róla. Vizsgálat kimutatta, irgalmatlan pénzt fektettünk a toxinmegkötő pluszalkalmazásával, azzal le tudtuk csökkenteni, hogy élelmiszer-biztonság szempontjából megfelelő legyen, de jóval drágább lett. Van azonban egy nagyon egyszerű megoldása ennek az egésznek: kétszer gombaölőzni kell a kukoricát és meg van oldva. Ezt csak szakmailag mondom, hogy megvan a megoldás rá. Természetesen a minőségbiztosítás elengedhetetlen.

Dócs Dávid képviselőtársam is kifejtette az ágazattal kapcsolatos gondolatmenetét sorban, ami, mondom, emlékeztet a korábbi évtizedek agrárvitáira. Sok mindenben hasonlóan gondolkodhatunk, ez egyértelmű.

A kutak engedélyezésével kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy a mezőgazdasági hasznosítású kutak eddig is mindig engedélyhez voltak kötve. Ezt most fogadjuk már el! Csak volt, aki betartotta, volt, aki nem. De aki komolyan öntözésben gondolkodott, az mindig szépen elment az adott vízügyi igazgatósághoz, bejelentette az igényét, megvizsgálták, kiadták. Nagyon kevés eset van, ahol nem adtak vízjogi engedélyt erre. Tehát szerintem ezek a vízadó rétegek ugyanúgy a jövőnkről, meg a jövő generációiról szólnak, ezért a védelmüket fenn kell tartani.

A felszín alatti kis Norton-kutak esetében, amelyek vannak, várhatóan csak egy bejelentési kötelezettség minden teher nélkül; de csak 50 méterig, ezt szeretném tisztázni.

Energiaárak emelkedéséről, élelmiszer-inflációról, sok mindenről volt szó az ön részéről. Akkumulátorgyártásról is, ami nem az én pályám, ezért nem is akarok belemenni, de abban viszont biztos vagyok mint egyéni országgyűlési képviselő, hogy önmagában a mezőgazdaság nem fogja megoldani a vidék megtartó képességét; nem fogja önmagában megtartani.

(19.00)

Az a fejlesztés, az az iparfejlesztési politika, ha szabad így mondani  ezt lehet akkumulátornak, lehet járműiparnak, lehet bárminek mondani , biztos vagyok benne, hogy a kettő ki fogja egészíteni egymást, azért, mert a mezőgazdaság intenzitásának egyértelműen meg kell emelkednie. A magasabb hozzáadott érték alapján meg kell hogy emelkedjen, az egységnyi  most itt megint lehet bennünket bántani  területre jutó hozamok minőségét emelni kell. Erre meglesznek a lehetőségek. A kettőt párhuzamosan kell nézni, mert ha megnézzük, hogy kik dolgoznak ma, nem növekszik a mezőgazdaságban lévő dolgozók száma, sajnos nem növekszik. És ha körbenézünk a vidéken, a kistelepüléseken, a kisvárosokban, azt is látjuk, hogy azok a fejlesztések, amelyek a mezőgazdaságban vannak, jelentős részben nem munkaerőre, pluszmunkaerőre támaszkodnak, hanem a hatékonyságra, az automatizációra, a robotikára.

Múlt hét csütörtök  bocsánat, hogy hazabeszélek , Szentes, az új kertészeti, logisztikai központot az ország legnagyobb tésze építette fel. Miért gondolkodnak benne? Azért, mert jelen pillanatban ebben az új logisztikai központban tíz targoncással kevesebb kell, a csomagolóanyagba robotok fogják a paprikát becsomagolni és a paradicsom egy részét, amit lehet. Ez a jövő, ezt tudomásul kell venni, de ugyanúgy meg tudjuk teremteni azt a biztonságos élelmiszert ugyanannak a 20 vagy 25 millió embernek, amire ön is utalt. Ehhez megfelelő szakmaiság kell, itt a szakképzés, szakoktatás elkerülhetetlen.

Tehát ez egy nagyon összetett folyamat, és a vidék megtartó képessége számunkra a legfontosabb, nem politikailag, hozzáteszem  úgy is , hanem azért, mert ez felelősség kérdése, hogy a vidéken élő emberek legalább olyan színvonalon éljenek, mint bárhol másutt a közép- vagy a felsővárosokban. Az, hogy megfelelő infrastruktúra legyen egy kistelepülésen, elengedhetetlen, ez a XXI. századhoz hozzátartozik.

A külföldiek földszerzéséről csak annyit szeretnék mondani, hogy ez azért ma már nem megy. Korábban volt egy csomó zsebszerződés, ezt szerencsére sikerült felszámolni. Lehet, hogy van még egy-két példa, erről nem tudok, de ha ön ilyet tud, akkor legyen szíves, szóljon, és meg fogjuk oldani ezt a kérdést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, még egyszer mondom, hogy kicsit eltértünk a tárgytól…  Itt még Bencze képviselő úr az erdőtörvényről, a talaj vízmegtartó képességéről, a vadkárok növekedéséről beszélt. Sok igazság van benne, de én úgy gondolom, hogy ezek a törvények, amelyeket most mi itt módosítunk, jelentős részben technikaiak, illetve olyan egyszerűsítések, amivel a gazdálkodóknak, a gazdáknak egyszerűbb körülményeket, jogi körülményeket tudunk teremteni. Ezt én a gyakorlatban látom jelentős részben. Biztos, hogy van olyan törvény, amit még bele kellene tenni, vagy majd később megfelelő módon módosítanunk kell.

Akkor, amikor a családi gazdaságokról szóló törvénynek az expozéját tartottam, akkor is elmondtam, és most is elmondom, akkor is tudtuk előre, hogy az élet  nem tudtuk, hogy mit, de  fog olyan szituációt teremteni, ami miatt annak a törvénynek a módosítására szükség lesz. Tudtuk, csak nem tudtuk a konkrét esetet. Ma már tudjuk, éppen ezért ez a módosítás is most bekerült. Ezt csak példaként említettem.

Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényt. Köszönöm szépen.