GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Abban mindannyian egyetértünk, hogy mindazoknak, akik mindenféle közhivatalokban szolgálják a hazát, szükségük van a pihenésre, a feltöltődésre, és ezt a fajta jogukat és szabadságukat törvényben is biztosítani kell. Éppen ezért ez a törvény  meg azért, mert különleges és furcsa körülmények között született  különös érzékenységet is igényel a képviselőktől.

Az igazgatási szünetet kihirdető kormányrendeletet a szomszédos országban zajló fegyveres konfliktusra hivatkozva jelentették be, holott egy humanitárius katasztrófa és egy kibontakozó szociális válság közepette van a leginkább szükség a kormányzati szervek munkájára. Ennek ellenére pont a háborúra hivatkozva küldték el a dolgozókat kényszerpihenőre, s ne felejtsük el azt sem, hogy az igazgatási szünet elrendelését leginkább az elszálló energiaárak, rezsiköltségek indokolták, melyek az Orbán-kormány felelőtlen gazdaságpolitikája miatt szabadultak el.

Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke akkor azt mondta, hogy a bejelentés komoly felháborodást okozott a hivatalokban, a kormány ugyanis előzetesen nem egyeztetett az érdekvédelmi csoportokkal. Akinek nem maradt szabadsága az év második felére, az az ideiből kénytelen elhasználni, miközben a többség a pihenést csak nyárra időzítette volna. A kollégák sajnos évek óta nincsenek megbecsülve  tette hozzá a szakszervezeti vezető  sem gazdasági, sem erkölcsi értelemben, és most már azt is szabályozzák, hogy mikor mehetnek szabadságra. Ez egy újabb és talán utolsó csepp volt a pohárban, nem lepődnék meg, ha ezután még többen vándorolnának át a versenyszférába  tette hozzá a szakszervezeti vezető. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a leterheltség miatt a pihenés ráfér a dolgozókra, egy több hetet felölelő időszakban a feladatok oly mértékben feltorlódnak, hogy az igazgatási szünet után sokan eleve gyomorgörccsel térnek majd vissza a munkába.

Az igazgatási szünet egyébként nem jelent teljes leállást, az ügyintézések egy része ebben az időszakban is megoldható, országszerte több hivatal is bizonyos időszakokban nyitva volt, hogy a legfontosabb ügyeket el lehessen végezni. A hivatalnokok esetében az igazgatási szünet azzal jár, hogy az erre az időszakra eső munkanapokra szabadságot kell kiadni. Ha valakinek már nincs elég szabadsága, például a téli igazgatási szünet idején, akkor a foglalkoztatott azt a következő évi szabadságkerete terhére lesz köteles igénybe venni.

Azt is meg kell jegyezni ebben a történetben, hogy amikor az iskolákban eltörölték az őszi szünetet és meghosszabbították a téli szünetet, az például a szegény családok esetében jelentős rezsinövekedést jelentett, hiszen ha egy gyermek az iskolában van, a szülei pedig a munkahelyükön dolgoznak, akkor nagyon sokan letekerik a fűtést, mondván, hogy ha majd hazajövünk, akkor visszatekerjük. De ha a gyerek nem az iskolában van, mert kényszerszünet van, meg a pedagógus is kénytelen hazamenni, mert nincs tanítás, akkor az állam valóban spórolt azon, hogy az iskolákban lekapcsolta a fűtést, de azoknál a családoknál, ahol a felnőttek kénytelenek voltak igénybe venni a kényszerszabadságot, vagy ahol a diákok a meghosszabbított téli szünetben otthon maradtak, ez jelentős rezsiszámla-emelkedést jelenthetett.

L. Ritók Nóra, a gyermekszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője is úgy látja, hogy a szegény családoknak pluszteher volt a meghosszabbított téli szünet. Hangsúlyozta, hogy a generációs szegénységben élő családok számára minden iskolai szünet kihívást jelent, ezekben a napokban ugyanis otthon kell ellátni a gyerekeket, sokak számára pedig az alapszükségletek biztosítása is fejtörést okoz. S azoknál a szegény családoknál a gyermek, aki az ingyenes iskolai étkezést vette igénybe azért, hogy megkapja a napi táplálékot, ha hazakényszerült, mert nem volt iskolai tanítás, és otthon nem kapott enni, akkor üres gyomorral lehetett akár napokig, vagy éhesen feküdt le. Azt gondolom, hogy ez szintén egy komoly szociális probléma, és mindenki számára, akinek egy kicsit is van lelke, mindenképpen egy megrázó mozzanat. Ezekre az aprónak tűnő, de rendkívül fontos részletekre is mindenkinek oda kell figyelni.

Az biztos, hogy szükség van a pihenésre, de az is biztos, hogy azok számára, akik közmunkabérből élnek, ez az időszak szintén pluszterhet jelent. Ráadásul az ország legszegényebb térségeiben nincs lehetőség online munkára, így egyes helyeken a gyerekek felügyelete is kérdéses lehet. Tapasztalatok szerint a kisfalvakban a már szinte tavaszias idő ellenére sincs mozgás, a családok többsége nem mozdul ki, nem töltődik fel, a négy fal közé való beszorulás pedig számos egészségügyi, szociális és egyéb kockázatot rejt.

Éppen ezért a Demokratikus Koalíció felkért szakszervezeteket, hogy véleményezzék a törvényjavaslatot. Ezek a konzultációk megkezdődtek a DK és a szakszervezetek között, s ezek tapasztalatai alapján döntünk majd a végleges álláspontunkról. Köszönöm a figyelmet.