HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elgondolkodtam azon, hogy hogy kerül ide ez a napirendi pont, aztán meghallgattam államtitkár urat, és rádöbbentem, hogy csupa féligazságot mondott, ezért megpróbálom kiegészíteni őt, és akkor így talán teljessé válik az igazság.

A képviselőtársam, Tóth Bertalan írásbeli kérdést intézett már korábban az igazságügyi miniszterhez, amelyben azt jelezte, hogy a köztársasági elnök a Sándor-palota megnevezést használja hivatalos dokumentumokon. Megítélésünk szerint, és ezt jeleztük az igazságügyi miniszternek, ez jogszabályellenes. Azt a választ kaptuk erre az igazságügyi minisztertől, hogy nem, minden rendben van, ez így teljesen szabályos.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az, ami most történik, hogy önök ezt idehozták, nyilvánvalóvá teszi, hogy súlyos jogszabálysértés történt, hiszen különben nem kellett volna ezt napirendi pontként idehozniuk. Tehát azt gondolom, hogy ez elég kényelmetlen, ha a köztársaság elnöke törvénysértő módon jár el, és az igazságügyi miniszter, aki a jogszabályok előkészítésének a csúcsszervét vezeti, azt megerősíti, hogy ez így teljesen rendben van.

(22.00)

Ha mégis teljesen rendben lenne ez jogilag, akkor viszont nem értem, hogy miért kellett idehozniuk ezt a kérdéskört. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy államtitkár úr elég furcsa, nem mindennapi helyzetben van. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem a saját véleményét és elképzelését kell most önnek megvédenie, hiszen jól látható, jól érzékelhető az, hogy ami ide törvényjavaslatként előkerült, az nem az ön ötlete volt, ön megpróbálja ezt valamilyen módon jogszabályokkal körbebástyázni és ezt valamilyen módon megvédeni. Ezért nyilvánvaló, hogy az, amit én mondani fogok, az elsősorban nem önnek szól.

Volt módomban találkozni, hiszen úgy alakult az élet, hogy fórumon találkoztam a lakosság számtalan tagjával, és megpróbáltuk értelmezni ezt a kérdéskört. Ha önök azt hiszik, hogy ez érthető az egyszerű emberek számára, akkor tévednek. Nagy az értetlenség, zavarosnak ítélik meg ezt az intézkedést, ezt a helyzetet, és nem értik; őszintén szólva, én sem. Nemcsak, hogy nem értem, hanem ráadásul véleményem is van erről, de az embereknek is volt.

A kérdés az: mi a baj azzal, hogy Köztársasági Elnöki Hivatal? Valami probléma van ezzel, hiszen ezen mindenáron változtatni akartak vagy akarnak. Én egy dolgot értek, hogy ha önök meghallják azt a kifejezést, hogy „köztársaság”, akkor kiütéseket kapnak, és ideggörcsös rángatódzás vesz önökön erőt. Na, de ez odáig kell hogy vezessen, hogy egy ilyen elnevezést ilyen módon próbáljanak meg rendezni?

De nem jó az irány az én megítélésem szerint. Egy épület elnevezése egy hivatal megnevezése legyen? Gondoljuk már át egy kicsit, csak úgy, együtt! Analógia  mondok egy analógiát erre. A miniszterelnök, az karmelita? A Miniszterelnökség, az pedig kolostor vagy rendház? Egyik sem, ebben egészen biztos vagyok. De mi van akkor, ha egy kormányzati szerv vagy intézmény jelenlegi székhelye korábban nyilvánosház volt? Akkor az ma kupleráj? Ez két olyan analógia volt, ami gyakorlatilag ugyanarra vezethető vissza, mint amit önök elmondtak.

Az én megítélésem szerint a palota elnevezés, a Sándor-palota elnevezés érzéketlen és rendkívül szerencsétlen. Ön példaként azt mondta, hogy a nemzetközi világban is van ilyen, a Buckingham-palota meg egyebek. Igen, ott van király meg királynő. Nálunk nincs, és remélem, hogy nem is lesz. Azért gondolom, hogy ez borzasztó érzéketlen és szerencsétlen elnevezés, és nem hiszem, hogy jó az irány e tekintetben.

Végezetül komolyra fordítva a szót: a köztársasági elnök nemcsak egy személy, az egy intézmény, akinek a tisztességét, a becsületét óvnunk, vigyáznunk kell. Ő az, aki a nemzet egységét megjeleníti. Azt gondolom, hogy működési elvként jó lenne a több alázat és a kevesebb celebkedés. Köszönöm a figyelmüket. (Gréczy Zsolt tapsol.)