GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos eleme olyan, amely ellenzéki képviselők számára is támogatható lenne, van azonban néhány olyan része a javaslatnak, amelyre érdemes külön is kitérni, és utána még néhány szót szánnék arra is, hogy valóban családbaráte az Orbán-kormány.

A törvényjavaslat 2. §-ában a módszertani központok kijelölése, amelyet egyébiránt az alapjogszabály is tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy most nem a kormány, hanem a téma szerint illetékes miniszer fogja ezeket kijelölni. Mivel módszertani központokról van szó, esetleg a nevelőszülői hálózat egyre nyilvánvalóbb szakmai problémáit is lehetne itt feszegetni, ami az egyik súlyos problémája jelenleg a magyarországi családpolitikának.

Magyarországon sok kiváló nevelőszülő van, akik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a náluk elhelyezett gyermekek a lehető legjobban fejlődhessenek. Ők rendelkeznek az ehhez szükséges személyiséggel, szakértelemmel, amivel valóban segíteni tudják a legnehezebb sorsú gyerekek boldogulását. Azonban a nevelőszülői ellátásnak főbb, rendszerszintű problémái is vannak. Például nincs elég nevelőszülő annak ellenére, hogy komoly állami és civil törekvések történtek, történnek a nevelőszülők toborzására.

Az alacsony nevelőszülői számok mellett problémát jelent azok területi eloszlása is. több megyében is kifejezetten hiányoznak a nevelőszülők. A nevelőszülők megfelelő kiválasztására, szűrésére nincs egységes szakmai protokoll, ezért sok, a feladatra alkalmatlan nevelőszülő dolgozik a rendszerben. Hiába van valamelyest szabályozva a kiválasztási folyamat, gyakran megtörténik, hogy nincs lehetőség megfelelő szakemberekből válogatni, így a gyermek sürgős elhelyezésének indokoltsága miatt már a törvényi minimumszabályoknak megfelelő személyt is kiválaszthatják nevelőszülőnek.

A nevelőszülői rendszerből hiányoznak továbbá azon nevelőszülők, akik képesek lennének gondozni a különleges vagy speciális igényű gyermekeket, így számukra az egyetlen megoldás az intézményi keretek között történő elhelyezés marad, ami ezen gyermekek számára további nagyon komoly traumát okozhat. Ez az a helyzet, ha azzal szembesül egy gyermek, hogy ő nem kell senkinek, nem viszik ki az otthonból, bezzeg egy társát még kiválasztották. Azt gondolom, hogy ez minden jóérzésű embernek bántaná a lelkét.

Rendszerszintű probléma még a nevelőszülői utánpótlás akadozása, amely lényegében a jelenlegi nevelőszülők átlagéletkorának növekedését is jelenti, holott jogszabályi szinten került rögzítésre, hogy a gondozó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség. A gyakorlatban ez az életkor még gyakran magasabb is lehet, amiről az alapvető jogok biztosa is megállapította, hogy ez semmiképpen sem segíti elő a gyermekek megfelelő fejlődését.

Ehhez azt is hozzá szeretném tenni, hogy a fejlett családpolitikához, amely Magyarországon elkerülhetetlen lenne és rendkívül fontos lenne, hozzátartozna, hogy próbáljuk igazítani az európai számokhoz és összegekhez a magyarországi családpolitikai támogatási rendszert. Például: legyen európai minimálbér, európai minimálnyugdíj, európai családi pótlék és európai egészségügyi minimum. Ez a valódi családtámogatási rendszer, minden más ehhez képest gyakorlatilag csak mellébeszélésnek számít.

Azt is szeretném elmondani, hogy éles vitában vagyunk az Orbán-kormánnyal az ügyben, hogy ők valóban családbarát kormány-e. Ismerem azokat a fordulatokat, amelyekkel ezt alá szokták támasztani, de hogyan lehet családbarát kormányról beszélni abban az esetben, ha 2010 óta 600 ezer magyar hagyta el Magyarországot?! 600 ezer magyar! Nincs ma jószerivel olyan magyar család, ahol ne lenne érintett, vagy legalább a közvetlen környezetében ne lenne olyan ember, aki effektíve elhagyta az országot.

Rendkívül aggasztó az a felmérés is  és ez sem a családpolitika dicsérete , hogy a megkérdezett középiskolások fele úgy tervezi, hogy külföldön szeretne boldogulni. Ez egész egyszerűen nemzeti tragédiához vezet. Ha a magyar fiatalok elhagyják az országot, abból az következik, hogy kint vállalnak munkát, kint tanulnak, kint fogja őket megtalálni a szerelem, kint fognak megszületni a gyermekeik. Már így is nagyon sok magyar gyerek születik külföldön, és ezek esetében sajnos arra kell fölkészülnünk, hogy lehet, hogy soha többet nem jönnek Magyarországra, sőt magyarul sem fognak megtanulni. Ez valóban egy nemzeti tragédia, amelyre mindannyiunknak nagyon oda kell figyelni.

Aztán az is egy jellemző helyzet Magyarországon, amikor családbarát kormányról beszélünk, hogy sokkal kevesebb gyermek születik, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. A Gyurcsány-kormány legrosszabb évében is több gyermek született, mint az Orbán-kormány legjobb évében; ez statisztikai tény. Akkor volt családipótlék-emelés, és voltak iskola-, óvodafelújítások, nem hiányzott ennyi gyermekorvos a rendszerből, mint amennyi most hiányzik.

Csak meg kell nézni a lakáshitelezési rendszert ma Magyarországon. Egy mai fiatal pár, aki lakáshoz szeretne jutni, gyakorlatilag vagy a családtól kaphat valamilyen támogatást, vagy szinte reménytelen küzdelmet kell folytatnia azért, hogy egy megfelelő hitelkonstrukcióban lakáshoz jusson. Aki fölvesz egy 15 milliós hitelt, 25 milliót kell visszafizetnie. Ez gyakorlatilag szinte lehetetlen a magyarországi bérviszonyok közepette.

Tehát, azt gondolom, hogy amikor családbarát politikáról beszélünk, akkor egyrészt segíteni kellene a családokat például azzal, hogy azokat a babaváró termékeket, amelyek ma is 27 százalékos áfával sújtott területek, egész egyszerűen csökkenteni kellene vagy 5 százalékra vagy nulla százalékra. Egész egyszerűen nincsen rendben, hogy mondjuk, a pelenka vagy a babakocsi 27 százalékos áfával adózik. Az nem családbarát gesztus, és azt gondolom, nem verné földhöz a költségvetést, ha ezekben előrelépés lenne.

Fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy nem tesz jót egyébként az elvándorlás szempontjából az sem, ami az egyetemekkel történt, hogy a kormánypártok megszállták ezeket az egyetemeket speciális kuratóriumokat létrehozva, és nem segíti az sem  Nagy Márton miniszter úrnak éppen egy mai bejelentése , hogy gyakorlatilag befagyott a hitelezés Magyarországon; ezt nem én mondom, ő mondja. Ez is mind azt jelzi, hogy nagyon nehéz ma egyről kettőre jutni egy fiatal családnak, egy fiatal párnak, és akkor arról nem is beszéltem, hogy a Karmelita kolostornál a tüntető diákok pedig azt látják, hogy könnygáz és erőszak fogadja őket a Várban, ahelyett, hogy érdemi tárgyalások folynának a magyar oktatási rendszer megjavításáról. Köszönöm szépen.

(10.20)