DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy röviden válaszoljak képviselő úr szerteágazó felszólalására, először is arra, amiben egyetértünk. A Balatont körbefutni egy komoly teljesítmény, akárhány fős is volt a csapat. Szeretnék gratulálni ehhez a teljesítményhez, akármilyen idővel teljesítették is, ez önmagában nagy dolog. Nem szeretném elcinikuskodni az egészet azzal, hogy azt mondom, hogy ez a Párbeszéd első önálló teljesítménye, mert ha választásokról van szó, akkor rendre mások választási listájára kéredzkednek fel.

Ami az erőszakosságot illeti, bármilyen tüntetésről van szó Magyarországon, szerintem kettő dolgot érdemes tisztázni. Az első az, hogy ebben az országban mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, akár egyetértünk vele, akár nem értünk vele egyet. Nem volt ez mindig így. Nem volt ez mindig így! Most nem is a ’90 előtti, a rendszerváltás előtti időszakra gondolok, hanem arra az időszakra, amikor tüntetések voltak Magyarországon és békés megmozdulások, mondjuk, 2006-ban, és az akkor békésen véleményt formálók azzal néztek szembe, hogy rájuk is lőhetnek. Az itt ülők közül számosan részt vettek akkor egy nemzeti megemlékezésen, tüntetésen is, és azzal nézhettek szembe, hogy akár kilőhetik a szemüket. Van olyan képviselőtársunk, aki egyébként véres arccal hagyta el akkor a tüntetést, illetve a megemlékezést. Akkor az volt erre a válasz, hogy a felelősöket még ki is tüntették.

Ha ön azt mondaná erre, hogy ehhez önnek semmi köze, akkor hadd emlékeztessem már arra, hogy ugyanezekkel, akik ezért felelősek, önök közös választási listán indultak. (Rétvári Bence: Így van!) Ha majd az erőszakosság ügyében egyetlenegy alkalommal is számonkéri a baloldal igazi vezetőjét, akkor gondoljuk majd azt, hogy a fellépésük hiteles.

Ami a szélsőjobboldali, a radikális mozgalmakat illeti, most abba nem szeretnék belemenni, hogy önök az újonnan erősödő szélsőbaloldali mozgalmaknak milyen támogatást adnak, mert beszélhetnénk erről is, de beszéljünk csak a szélsőjobbról.

(11.20)

Ugyanezeket a mondatokat hallottuk pár évvel ezelőtt, amikor éppen a Jobbikról volt szó. Ugyanezeket a mondatokat. Hogy a szélsőségesség veszélyes, hogy fel kell ellenük lépni. Eltelt egy kis idő, és mi történt: összefogtak velük, tisztelt képviselő úr. És ha azt mondaná, hogy az egy teljesen más Jobbik volt, akkor hadd emlékeztessem már arra önt, hogy az a Jobbik-elnök, aki most elnök, pár évvel ezelőtt arról beszélt, hogy hogyan kellene zsidó honfitársainkat összeírni, mert ők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s egyébként az izraeli állampolgárok is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ez nem egy egykorvolt elnök, ez a Jobbik jelenlegi elnöke. Hol vannak a felszólalások, tisztelt képviselő úr? Önök tömött sorokban tüntettek itt a Kossuth téren az ilyen megmozdulások után. Most meg síri csend. Közös választási listán szerepeltek velük, és egy mondatuk nincs. Ennyit az ilyen típusú felszólalások hitelességéről.

Arra a vádra, állításra, véleményre, hogy a magyar miniszterelnök győzni szeretne: igen, ezt meg tudom erősíteni. Orbán Viktor miniszterelnök győzni szeretne, és szeretné, ha Magyarország ennek az időszaknak a győztese lenne. Ez nem titok. Azt látjuk, hogy az önök politikai iránytűjén valami teljesen más szerepel. Ezt tudomásul vesszük, de ettől még nem tetszik.

Most akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy a győzelem vagy a győztesnek lenni mit jelenthet a mostani időszakban, akár a háború előtti, akár a háborún túli időszakban. Jelenti például azt, hogy stabil legyen a gazdasági növekedés. Ezt az elmúlt években azért fel tudtuk mutatni, és az a törekvésünk, hogy ezután is így legyen, még a háborús időszakban is. Jelenti azt, hogy a családok minden támogatást megkapjanak. Ezért bővültek az elmúlt időszakban a családtámogatási rendszerek. Jelenti azt, hogy a legidősebb korosztály, amely évtizedeken keresztül hátán cipelte ezt az országot, támogatást kapjon. Ezért építettük vissza a 13. havi nyugdíjat, azt, amit önök elvettek. S ezért van nyugdíjprémium és nyugdíj-kiegészítés is. Jelenti azt, hogy a magyar tulajdon megerősödjön Magyarországon, ne tékozló privatizációk legyenek, hanem a nemzeti tulajdon erősödjön. Itt is komoly eredményeket sikerült elérni, például a bankszektorban, az építőiparban, még a kiskereskedelmet is említhetném, és annak is örülhetünk  lehet, hogy önök nem értenek velünk egyet , hogy a magyar médiában sem a külföldi tulajdon a meghatározó. De még egyet jelent ez a törekvés, azt, hogy legyen végre vége ennek a háborúnak. Akkor lehet Magyarország győztese az előttünk álló időszaknak, ha nem a háborúba megyünk bele, hanem a békébe, és utána vissza a tartós gyarapodás időszakába. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)