DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ambiciózus és grandiózus törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek jelentősége talán a közbeszerzési törvényhez, illetve a közbeszerzési jogszabályok rendszeréhez mérhető csak.

Abban nincs vita köztünk, hogy minden beruházás sikere, akár a legkisebb, akár a sokmilliárdos beruházások sikere is az előkészítésen, a tervezésen múlik. Ha visszaemlékszem a 2010 előtti, még önkormányzatnál eltöltött éveimre, akkor azt tudom önnek, illetőleg az Országgyűlésnek mondani, hogy minden egyes, a megfelelő tervezésbe, előkészítésbe befektetett munkanap többszörösen megtérül, tehát itt „a több végül kevesebb” elve fog érvényesülni, hiszen jelentős mennyiségű időt sikerül megspórolni a megfelelő tervezéssel és előkészítéssel. Ami látszólag az elején úgy tűnhet, hogy esetleg az eljárás vagy a beruházás megvalósításának elhúzódását eredményezheti, az valójában végeredményben pozitív egyenleggel fog lecsapódni és így lehet jelentős mennyiségű időt megspórolni.

De menjünk is sorba néhány olyan szabályozási tárgykörön vagy területen, amelyre véleményem szerint nagyobb figyelmet kellett volna vagy kellene még most is fordítani! Rögtön az első a tervezés szakasza, a műszaki tervek elkészítésének szakasza, és megjegyzem, a pénzügyi tervezés szakasza is, ami az elmúlt két esztendőben különösen nehézzé vált egyrészt a forint árfolyamának szélsőséges ingadozásai miatt, másrészt az anyag- és munkadíjak részben a forint árfolyamában, részben más indokokban keresendő szélsőséges elszállása vagy elrepülése miatt.

Itt magasabb szintű felelősséget kellene érvényesíteni a tervezőkkel szemben, hiszen rendkívül jellemző akár családi házas tervezésnél, akár egy nagy állami beruházás esetében, hogy a tervező a legelsők közé tartozik, aki megkapja a pénzét, megkapja a tervezési díjat, aztán utána  tisztelet a ritka kivételnek  mossa kezeit, és nem akar felelősséget vállalni adott esetben súlyos tervezési hibákért. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra és mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy régóta létezik a felelősségbiztosítás jogintézménye a magyar építési jogi szabályozásban akár a kivitelezői, akár a tervezői vonalon. Itt adott esetben például bizonyos értékű beruházások fölött, ez végiggondolandó szabályozási lehetőség, kötelező felelősségbiztosítást kellene vagy kell előírni, és egy végletekig leegyszerűsített felelősségérvényesítési rendet kialakítani ahhoz, hogy adott esetben már a folyamat elején elkövetett súlyos hibának mégiscsak meglegyen nemcsak a szakmai, hanem a pénzügyi vagy biztosítási jogi felelőssége is.

Ugyanilyen fontos lenne vagy lehetne, hogy adott esetben valamilyen ellenőrző személyt beiktatunk rögtön a tervezés folyamatába, akár a pénzügyi tervezés folyamatába is, hiszen a megfelelő árkalkuláció, a megfelelő költségbecslés egyrészt majd aztán a közbeszerzési eljárásban a becsült érték megállapításának legfontosabb eleme, amely adott esetben eldönti, hogy milyen eljárásrendben, milyen eljárási rezsimbe fog tartozni a közbeszerzési eljárás, másrészt pedig egy fontos iránytű lehet a kivitelezőknek a tekintetben, hogy milyen forrásokból gazdálkodhatnak, illetőleg milyen ajánlati árat foglaljanak a közbeszerzési ajánlattételbe.

Van egy másik fontos terület, amelyről talán kevés szó esett az eddigiek során a rengeteg baloldali politikai lózung mellett, de a Mi Hazánk Mozgalom mint jobboldali ellenzéki párt igyekszik szakmai észrevételeket megfogalmazni, olyan apró részletek, mint a szakhatósági egyeztetések, amelyek gyakran nem kerülnek írásban rögzítésre, vagy valamilyen elektronikus eszközön keresztül nem kerülnek rögzítésre, és sokszor egy-két nap múlva már feledésbe is merülnek. Ahogy megegyeztek a különböző hatóságok, adott esetben bizonyos dolgokról egyszerűen az emberi tényező vagy emberi hiba folytán megfeledkeznek, ezeknek az írásban történő rögzítése nélkülözhetetlen.

A következő fontos tárgykör, említette miniszter úr az expozéjában, hogy kiviteli tervekkel kell rendelkezni. Nos, legjobb tudomásunk szerint, míg az engedélyes terveket meglehetősen részletesen szabályozza a magyar jogrendszer, addig a kiviteli tervekről ez nem mondható el, hiszen a kamarai ajánlás nem nevezhető olyan erős jogi szabályozásnak, ami joggal elvárható lenne adott esetben sokmilliárdos vagy tízmilliárdos állami vagy éppen több száz milliós önkormányzati beruházások esetében. Éppen ezért egy megfelelő szabályozási rendet kell kialakítani ezen törvény hatálybalépése után minél hamarabb a kiviteli tervekre vonatkozóan.

A pótmunkák szabályait rögzíteni kellene annak érdekében, hogy ne tudják a nyertes ajánlattevők azt a rendkívül egyszerű, sok évtizedes trükköt alkalmazni, hogy megajánl egy viszonylag kedvező árat, amellyel egyidejűleg a legjobb ajánlatot is teszi, megnyeri a munkát, elvégzi a munkát, majd aztán a kivitelezés folyamán különböző, úgynevezett pótmunkákkal végül úgy megemeli a kivitelezés teljes költségét, hogy ha ennek figyelembevételével adta volna meg az ajánlati árat, biztos, hogy nem ő nyeri el, nem ő nyeri meg, nem ő viszi el a munkát. Ez egy régi, jól bevált trükk. Épp ezért a pótmunkák alkalmazásának, figyelembevételének szabályai alapvető garanciális jelentőségűek, és nagyon jelentősen tudunk vigyázni a közpénzekre akkor, ha a pótmunkák szabályozását megfelelően rögzítjük akár ebben a törvényben is.

Az a sajátossága ennek a törvényjavaslatnak, hogy egy átlagos törvényjavaslathoz képest sokkal nagyobb a jelentősége a különböző kiegészítő, akár törvényi, akár rendeleti szintű szabályozásoknak.

(13.40)

Gondolok itt a közbeszerzési törvény szabályaira, gondolok itt a majdani, közeljövőbeni építési törvény várható jelentős módosítására, gyakorlatilag egy új építési törvénynek az elfogadására, vagy éppen arra, hogy csak akkor működhet jól ezen majdan elfogadandó javaslat alapján az állami beruházások, építési beruházások rendje, ha minél kevesebb szabályozást rögzítenek vagy dobnak le kormányrendeleti vagy miniszteri szintre, hiszen akkor gyakorlatilag kigyengítjük, kilúgozzuk az esetlegesen erősebb rendelkezéseket. Másrészt valóban aggasztónak tűnik a 4. § (2) és 4. § (3) bekezdésében foglalt mentesítési szabályoknak az indokolatlanul széles körű meghatározása. Hiszen gyakorlatilag akár a kormány, akár az illetékes miniszter szinte teljes körben mentesítést adhat, ha úgy tetszik, felmentést adhat ezen törvény alkalmazása alól, amely mondjuk, alapvetően ellentétes magának a törvényjavaslatnak a szellemével és céljával.

És egy pillanat erejéig ragadjunk le a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatos vonatkozásoknál, ugyanis itt legalább három dologról szeretnék nagyon röviden beszélni. Az egyik a helyi munkaerő alkalmazása, ami kulcskérdés  a helyi magyar munkaerő alkalmazása, szeretném hangsúlyozni -; aztán az anyag- és munkadíjak kérdése; illetőleg a különböző beszerzési típusok közötti költségvetési átcsoportosítás lehetőségének megteremtése, ami egyébként túlmutat a miniszter úr hatáskörén és lehetőségein. Hiszen, ha szorosan értelmezzük, itt az építési beruházásokról beszélünk, akkor azon is el kell gondolkozni önkormányzati vagy állami beruházások esetében egyaránt, hogy rendkívül gyakori, hogy az építési beruházások mellett vagy azon kívül szolgáltatásmegrendelésre és árubeszerzésre vonatkozó közbeszerzési eljárásokat is le kell folytatni, amelyek semmilyen módon, semmilyen mértékben nem tekinthetőek építési beruházásnak.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben dr. Tiba István váltja fel.)

Előfordulhat szerencsés esetben, bár tudjuk, hogy ez az elmúlt 13 évben különösen ritkán fordult elő, hogy esetleg valamelyik beszerzési típusnál valamilyen lehetőség teremtődik vagy lehetőség alakul ki a vonatkozásban, hogy át lehet csoportosítani a sorok között. Tehát, mondjuk, olcsóbban sikerül megrendelni egy szolgáltatást, olcsóbban sikerül beszerezni valamilyen áruféleséget, vagy az építési beruházás valamivel kevesebbe kerül, mint a tervezett költségvetés, ebben az esetben ez a forrás  akár uniós, akár magyar költségvetési  ne vesszen el, hanem legyen lehetőség arra, hogy az esetlegesen képződött megtakarítást, nevezzük megtakarításnak, átcsoportosítják a másik beszerzési típusra.

Tudom, hogy naivitásnak tűnhet ez az előző néhány mondat, ismerve a nagy magyar valóságot, de nekem 2010 előtt is volt szerencsém nem állami, önkormányzati szinten olyan közbeszerzési eljárásban részt venni, ahol erre a gyakorlatban is sor került, gyakorlati példa volt rá. Akkor egyébként lehetőség volt ilyen átcsoportosításra, nem volt egyszerű az engedélyeztetése. Erre nagyon nyomatékosan fölhívnám a minisztérium figyelmét, hogy ennek a rugalmasságnak a kereteit vagy ezt a rugalmasságot mindenképpen célszerű megteremteni.

A helyi munkaerő foglalkoztatása egy nagyon régi történet, és igazából a 2010 előtt hatályos Kbt. alapján, illetőleg az ahhoz kapcsolódó egyik kormányrendelet kapcsán volt erre lehetőség, csak akkor nem több volt egy négyes vagy ötös felsorolásnál, egy kormányrendelet a)-tól d)-ig vagy e) pontig tartó felsorolás során egy alpontnál. Szeretném jelezni, hogy a gyakorlatban nagyon jól tud működni, főleg, ha a majdan kiadandó szerződésmintákban rögzítik azt is, hogy mi történik akkor, ha a kivitelező, a nyertes ajánlattevő majdan meg akarja szegni a szerződésben vállalt kötelezettségeit, és mégsem akar annyi helyben vagy meghatározott földrajzi távolságon belül élő segédmunkást, betanított munkást vagy szakmunkást alkalmazni.

Szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy magyar munkaerő alkalmazásáról beszélünk minden vonatkozásban, mind a segédmunkások, mind a betanított munkások, mind a szakmunkások vagy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében. A Mi Hazánk Mozgalom zsigerileg, helyből ellenzi a harmadik és negyedik világból több tízezer, adott esetben építőipari munkás idemasíroztatását. Nincs szükségünk pakisztáni, indiai, bangladesi meg isten tudja, honnan érkezett jövevényekre. És nincs szükségünk arra, hogy gyakorlatilag az illegális migrációt így próbálják legalizálni, ilyenformán. Minden létező módon arra kell törekedni, hogy minél több segédmunkást, szakmunkást hazahívjunk, hazacsábítsunk és nem arra, hogy az ő hiányukat  őróluk végleg lemondva  a harmadik meg negyedik világból érkezettel pótoljuk akár az állami beruházásoknál ezt a nagyon fontos munkaerőt.

Ami az anyag- és munkadíjak tárgykörét érinti, ez talán mindennél nehezebb kérdés és a kalkulálhatóságot, a tervezhetőséget alapvetően befolyásolja. Véleményem szerint és a Mi Hazánk véleménye szerint üdvözítő lenne olyan esetekben uniós tagállamokon kívüli tagállamokban gyártott építőanyag behozatalát engedélyezni, amelyek megfelelnek a szigorú magyar szabványoknak, minőségi tanúsítványokkal rendelkeznek, hiszen az árletörés és az árkorlátozás érdekében égető szükség van arra, hogy éles versenyhelyzetet teremtsünk. Ugyanis ami az elmúlt két évben főleg az építőanyagok áremelkedése kapcsán történt, azt a világon semmi nem indokolja a profitéhségen kívül. Ez egy profitéhség által mesterségesen fölfelé húzott és drasztikus mértékben fölfelé húzott árdrágítás, amely ellen a magánszektor és az állami szektor is úgy néz ki, hogy nagyobbrészt védtelen, bár az állam azért a nagyon jelentős áfabevételekből mégiscsak húz ebből hasznot, a lakosság pedig teljes egészében ennek a kárát látja és viseli minden hátrányát.

Van még néhány aggasztó, illetőleg aggályos rendelkezés. Az önkormányzatok mozgástere valóban a szükséges mértéknél talán erősebben leszűkítettnek tűnik, ezen mindenképpen érdemes változtatni. Aztán a nyomvonaljellegű létesítményeknél, tisztelt miniszter úr, van egy aggályos rendelkezés vagy tervezett rendelkezés, mely szerint a tervezési szolgáltatások megrendelhetőek nyomvonaljellegű létesítmények esetében a kisajátítási tervek elkészítése előtt. Nos, ez egy rendkívül aggasztó körülmény, hiszen pontosan ezen létesítménytípusoknál a leggyakoribb, hogy az állam közérdekű adásvétel, vagy ha az nem működik, akkor kisajátítás jogcímén, ha úgy tetszik, a jog erejével megszerzi az adott esetben nagyon értékes ingatlan tulajdonjogát. Ha egyezségre kerül sor, akkor közérdekű adásvétellel jön létre az állam tulajdonszerzése, ha nem sikerül megegyezni a magántulajdonossal, akkor kerül sor a kisajátításra. Az, hogy a kisajátítási tervek megléte, elfogadása vagy jogerős tervek nélkül megindítható ilyen esetben a kisajátítási eljárás, ez mindenféleképpen aggasztónak tűnik.

Ami pedig a fenntarthatóságot illeti, az egy alapvető kulcskérdés. Váltottunk erről szót vagy cseréltünk eszmét a Vállalkozásfejlesztési Bizottság előtti, két héttel ezelőtti miniszteri meghallgatás és miniszteri beszámoló alkalmával is. Én értem azt, hogy az energetika egy másik miniszterhez és másik minisztériumhoz tartozik, de az épületenergetika tárgyköre itt megkerülhetetlen. Annak érdekében, hogy fenntartható legyen egy nagy állami intézmény, nélkülözhetetlen az, hogy korszerű épületenergetikai létesítménynek is minősüljön egyben, nélkülözhetetlen a korszerű technológiák alkalmazása, enélkül ez kivitelezhetetlen, gyakorlatilag semmilyen műszaki lehetőség nincs erre. És legfőképpen egyébként a napelemes rendszerek vagy a nap energiájának hasznosítása nélkül lehetetlen, akár magántulajdonú családi házak esetében, akár állami tulajdonú vagy állam által megépített épületek esetében nem képzelhető el az alacsony energiafelhasználás a korszerű napelemes technológia alkalmazása nélkül, amelyet önök, illetőleg az önök kormánya tavaly ősz óta akadályoz betáplálási stoppal és minden egyéb olyan körülménnyel  magyaros önsorsrontással, mondhatnám , amelynek semmilyen észszerű indoka nem lelhető fel a különböző egyéb lobbiérdekeken kívül. Úgyhogy ezt mindenképpen ajánlom a miniszter úr figyelmébe, mert enélkül fenntarthatóságról beszélni önáltatás és naivitás lenne.

Ami pedig a felszólalásom elején érintett garanciát vagy felelősségbiztosítást illeti, egy kiegészítéssel hadd éljek: a jogerős használatbavételi engedély meglétéig ki kell terjeszteni a tervező felelősségét, vállaljon felelősséget a munkájáért egészen addig, amíg az adott épületre nincs jogerős használatbavételi engedély. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)