LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni a vezérszónoki körben a frakciók részéről megszólaló képviselőtársaim hol jó szándékú, hol rossz szándékú hozzászólását. Az igazság az, hogy mind a kettőt illendő kezelni az előterjesztőnek, de nem szeretnék személyes vagy személyeskedő vitát folytatni, tekintettel arra, hogy azt gondolom, nem volna a kormányhoz méltó.

(13.50)

Annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy értem és akceptálom számos észrevételüket, akár konkrét beruházásokat, akár a beruházáspolitikát illetően általánosságban, de olyan pártok képviselői is hozzászóltak most a vitában, akik részt vettek a 2010 előtti kormányzásban, vagy a pártok akkori vezetői éppenséggel az országot vezették. Tehát volt nyolc erős évük arra, hogy bebizonyítsák, hogyan kell lebonyolítani Magyarországon a beruházásokat. Az ország történetének legsúlyosabb korrupciós ügyei kapcsolódnak ehhez az időszakhoz, és a külföldi vállalatok helybe és lehetőséghez hozása.

Két dolog volt a szocialista kormányra jellemző 2002-2010 között: aránytalan mértékben nyitotta meg az ország határait külföldi építőipari vállalkozások előtt, volt olyan esztendő, amikor az önök kormányzásának köszönhetően osztrák nagyvállalatok 600 milliárd forint értékű útberuházással rendelkeztek, ez önöknek semmiféle problémát nem okozott. Most, hogy magyar vállalkozások rendelkeznek megbízásokkal, ez problémát okoz. Ezt csak a jegyzőkönyv kapcsán mondom, hogy ha az utókor visszaolvassa, akkor ennyivel próbálom árnyalni az önök álláspontját.

A másik pedig, hogy részben voltak súlyos korrupciós ügyek, aminek köszönhetően önök elvesztették a 2010-es választásokat, és azóta sem tudtak választást nyerni. Az ebből adódó frusztrációt vagy földolgozatlanságot ne rajtam kérjék számon, hanem azt talán házon belül kellene rendezni, illetve elsősorban a választókkal kellene rendezni. Lehet, hogy önök hibákat kérnek rajtunk számon, és természetesen lehet, hogy van igazuk is sok mindenben, sőt bizton állíthatom, hogy nem vagyunk hibátlanok, de a magyar választók értékelése szerint a mi hibáink az önök hibáinak a poros nyomába sem érnek, ezért nyertük meg ’10-ben, ’14-ben, ’18-ban és ’22-ben a választásokat meggyőző fölénnyel. Hozzáteszem, hogy önök minden egyes alkalommal azzal próbálkoztak, hogy a korrupciós témát a választások fókuszába emelik, ami a választókat láthatóan nem érdekelte, mert egyre többen szavaztak ránk, az önök kampányával ellentétben. Tehát ezek szerint a választókat nem zavarta annyira, amit mi az állami beruházások kapcsán jól vagy rosszul műveltünk.

Ami szerintem még kínosabb ennél, hogy a Fővárosi Önkormányzatnál, ahol az egyik felszólaló mégiscsak vezető tisztségviselő volt hosszú éveken keresztül, a másik képviselőtársam is tapasztalt vezető, én nem ismerem egyikőjüknek sem olyan kezdeményezését, hogy az e törvényben megjelölt transzparencia-, átláthatósági, versenyszabályokkal kapcsolatos újításokat be akarták volna vezetni. Hát a Fővárosi Önkormányzat nem tiltotta meg az egyajánlatos közbeszerzéseket, képviselő asszony. Hát ön ott ült. Miért nem tiltották meg önök a Fővárosi Önkormányzatban első döntésként az egyajánlatos közbeszerzéseket? Ugyanez vonatkozik a kormányzásukra is, hogy azokat, amiket a közbeszerzési irányelv Európában lehetővé tett, nem alkalmazták. Kétségtelen, hogy mi sem alkalmaztuk eddig, félreértés ne essék, a korrektség kedvéért mondom, de legalább most megpróbáljuk bevezetni. (Gy. Németh Erzsébet közbeszól.)

Én csak azt szeretném felajánlani, hogy vannak olyan érveik, amelyek előtt nyitott kapukat találnak, és készek vagyunk azokat mérlegelni, például az érdekegyeztető tanács összetételére vonatkozóan, ami a zöldszempontok érvényesítését illette, vagy a kiemelések kockázatát és a kivételezések kockázatát illetően. Ezeket mérlegelni fogom, és ha van érdemi javaslat, ami az észszerűség határain belül marad, és megpróbáljuk a politikai irracionalitás világából kihozni, akkor kész és képes vagyok ezeknek a befogadására.

Amit szeretnék itt világossá tenni, az az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdéskör. Én tíz évig voltam polgármester, azt hiszem, hogy önkormányzat-ellenességgel mégse vádolhatnak, hiszen 1995-ben kezdtem az önkormányzati világban dolgozni. Itt is vannak jó gyakorlatok és vannak rossz gyakorlatok. Nem szeretnék belemenni a centralizációval kapcsolatos vitába, de ha egyszer meg akarnám érteni a magyar baloldal társadalompolitikájának bukását a kormányzásuk idején, az nem volt független attól, hogy az önök kormányzati és társadalompolitikai vízióit a saját baloldali önkormányzataik nem vették komolyan, és nem hajtották végre. A Szocialista Párt képviselőjének mondom: miközben Miskolc szocialista polgármestere szabotálta az oktatás területén a szegregációs és antiszegregációs, illetve integrációs kormányzati elvárások megvalósítását, az én önkormányzatom bevezette. Tehát, hogy szóle valami a központosítás, a centralizáció ellen vagy mellett, arról azért sokat lehetne vitatkozni.

Az egészségügy centralizációjával kapcsolatban kikívánkozik egy ide nem vágó mondat belőlem. A paraszolvenciát mégis a centralizáció eredményeképpen lehetett megszüntetni, képviselő úr. Lehet mindenről dumálni, de ez a kormány volt az, amely 40 év után megszüntette a paraszolvenciát, amit nem lehetett volna megszüntetni, ha nem centralizált a rendszer. Valószínűleg soha nem fogunk egyetérteni abban, hogy a centralizáció-decentralizáció milyen aránya vezet eredményhez, de azt tekintsék legitimnek, hogy mi nem önző személyes szempontokból, hanem az ország versenyképessége okán gondolkodunk számos esetben centralizációban, legyen szó az oktatás minőségéről, az egészségügyi ellátás minőségéről vagy az állami beruházásokról.

Szeretném itt az önök szemébe mondani nyíltan és jegyzőkönyvben rögzíteni: semmi szándékom nincs önkormányzatoktól beruházásokat elvenni, és minden lehetőséget meg fogok tenni és meg fogok ragadni annak érdekében, hogy az önkormányzatoknál maradjanak beruházások. Lesznek önkormányzatok, amelyek ezt igénylik, és lesznek, amelyek nem.

Budapest főpolgármestere levélben fordult hozzám, más önkormányzati vezetők mellett, amire 5 pontban reagáltam, és kompromisszumos javaslatot terjesztettem elő. Ezt az önkormányzati vezetők egy jó része elfogadta, a beruházások közös megvalósítását, vagy azt az időlimitet is, hogy ha 15 napon belül a tárca nem nyilatkozik, automatikusan az önkormányzatnál marad a beruházás. Tehát én tettem a kompromisszum és az elfogadhatóság érdekében olyan javaslatokat, amelyek számos önkormányzati vezető számára érdemiek és egyértelműek.

Azt is szeretném világossá tenni, hogy azt nem vitathatja el senki a törvényhozásban, hogy a végrehajtó hatalomnak megvane a joga arra, hogy ha több mint 50 százalékból a beruházás az összes magyar adófizető pénzéből valósul meg, akkor szabályokat vagy szempontokat érvényesítsen. Az nem elvitatható dolog, hiszen az önök kormányzása alatt is voltak központi szabályok, amelyeket a helyi beruházásoknál érvényesíteni kellett. Tehát, aki a pénzt adja, azt gondolom, annak joga van a felhasználási szabályok kialakítására, ez nem vitatható. Ezért ennek a megfontolását mindenféleképpen javaslom. Furcsán működne az állam, ha az állam adja a támogatást, de a támogatás felhasználásának rendjében, például a nyilvánosságban, átláthatóságban nem szabhatna határokat, vagy nem szabhatna szabályokat.

Azt is szeretném Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony figyelmébe ajánlani, hogy amióta miniszter vagyok, azóta felszámoltam miniszteri jogkörben a kiemelések intézményét, a mentesítések intézményét és a törvény radikálisan szűkíti a nemzetgazdasági jelentőségű kiemelések körét. Én még ezen is megpróbálok szűkíteni, megértve az ön figyelmeztetését, és a kivételi körben is kész vagyok arra, hogy ellenzéki, kormánypárti javaslatokat fogadjak be. Azt azonban nem tudom megváltoztatni, hogy a világ külső körülményei sokszor arra kényszerítették a kormányt az elmúlt három évben  Covid, gazdasági válság, háború , hogy soron kívül, nem normál menetrendben hozzon döntéseket. Nem vitathatják el a végrehajtó hatalomnak azt a jogosultságát, hogy akut problémákat gyorsan próbáljon kezelni vagy megoldani. Ennek a lehetőségét szerintem egy jó törvénynek nyitva kell hagyni.

Félreértés ne essék, nem egy erős kormány képviselőjeként akarok egy gyönge ellenzéket letarolni, de mégiscsak szóba hozom, hogy ennek a törvénynek a megszületésére sem feltétlenül van szükség. Önmagában azon is volt vita, hogy ezt a parlament elé kelle hozni, de szerintem a kormány részéről egy bölcs hozzáállás, hogy a jogalkotó, illetve a törvényhozás számára ezt garantálja. Mert van, aki abból indul ki, hogy ha megvan az éves költségvetés, akkor onnantól kezdve, hogy a költségvetést elfogadta a parlament, a költségvetésben szereplő összegek felhasználására kormányrendeletben vagy rendeleti szinten a kormány megállapíthatja az eljárási szabályokat. Tehát csak figyelmükbe ajánlanám, hogy amikor önök kormányozták az országot, akkor nem volt az állami beruházások rendjéről szóló törvény, az akkori ellenzéknek nem biztosítottak lehetőséget arra, hogy elmondja a véleményét, hogy az állami beruházásokat hogyan szabályozzák. Önök kiszervezték ügynökségekre.

Ön említett ügynökséget, amit felszámoltam, megszüntettem, minisztériumba vontam azért, mert a minisztériumok ellenőrzése 1848 áprilisa óta a felelős kormányzás jegyében a parlamenthez tartozik. Szerintem sokkal több esélye van annak, hogy egy minisztériumot ellenőriz a parlament, mint annak, amit 2002 után csináltak önök, hogy ügynökségekbe szervezték a beruházásokat, minél távolabb tolták már a kormányzattól is, azt se lehetett tudni, hogy melyik ügynökséget ki vezeti, mit csinál. Nyilvánvalóan arra volt létrehozva az ügynökség, hogy az összes pénzt ellopják a szocialisták kormánya alatt. Erről szólt az egész. Ezt az ügynökségi struktúrát szüntettem meg 2014-ben már részben, amikor európai uniós pénzekkel foglalkoztam, és most is, mert nem vagyok annak koncepcionálisan a híve, hogy a kormányzattól, a végrehajtó hatalomtól minél távolabb, és ezáltal a törvényhozó hatalomtól minél távolabb ügynökségek, struktúrák és szervezetek jöjjenek létre kormányzati, végrehajtó hatalmi és törvényhozási ellenőrzés nélkül.

Időtáv. A 10 év szerintem egyáltalán nem sok idő, hiszen önök, akik az Európai Unió fenntartások nélküli hívei, pontosan tudhatnák, hogy 7 évre tervezzük az EU-s költségvetést. Magyarország decemberben fogadtatta el azokat az operatív programokat, köztük a főváros által is támogatva, amelyek 7 évre terveznek, 7 évre konkrét projektlistákat kellett leadni, például építési beruházások területén.

Szeretném tájékoztatni a magyar Országgyűlést, ha ez bárkinek is elkerülte volna a figyelmét, hogy Magyarországon egy útépítés megvalósítása zöldmezőben, ha gyorsforgalmi útról vagy autópályáról van szó, 7 év, egy vasúti beruházás pedig 10 év, mert önmagában 3 év a tervezés, és legalább 1,5 év az engedélyeztetés, és 3-4 év a kivitelezés.

(14.00)

Tehát ha most valamit eldönt majd az érintett szaktárca, és annak a megtervezésére három évet szán, akkor az  hogy ez elkészül, vagy mikorra készül el  7-8 év múlva fog megvalósulni. 32 éve próbál ezen minden kormány gyorsítani, még senkinek nem sikerült, mert időközben az európai uniós megvalósítási elvek, például zöldterületen a környezetvédelmi jogok, amit garantál az európai uniós irányelv, nem egyszerűbbé, hanem bürokratikusabbá tették az eljárásokat. Tehát én azt gondolom, hogy tíz évre tervezni igenis célszerű, igenis megalapozott, és igenis egy szaktárcának, egy szakminiszternek azt csokorba szedni, hogy melyik iskolát újítja föl, melyik kórházat újítja föl, melyik tűzoltóságot újítja föl, milyen infrastrukturális, milyen útfejlesztés lesz Magyarországon, nagy baj lenne, ha én nem tudnám tíz évre előre megmondani a kormányban, hogy a magyar vasútnak tíz év múlva hogyan kell kinéznie, a magyar közúthálózatnak hogyan kell kinéznie tíz év múlva, vagy a gyorsforgalmi úthálózatnak. Az nagyon nagy baj lenne. És ez a tíz év szerintem inkább garanciális szabály, képviselő asszony és képviselő úr, mert valójában 2022 után is és 2010 után is azokat a beruházásokat lehetett megvalósítania az új kormányzatoknak, amiket az előző kormányzatok megterveztek, mert terv hiányában nem lehet építeni. Tehát ami most megtervezésre kerül, az fog megvalósulni 2026 után, és az fog megvalósulni 2030 után, ami ’26-30 között megtervezésre kerül. Részben a tervezés bonyolultsága, jogi garanciái és személyi kapacitása is indokolják ezt az időtávot. Ezen rövidíteni, akármennyire akar gyorsítani a kormány, érdemben és tartalomban nem lehet.

Tehát ha van önökben szándék, hogy tudnak függetleníteni a pártpolitikai elköteleződéstől és kritikáktól  amit én megértek, akceptálok, és ha ellenzéki képviselő lennék, akkor én is nyilvánvalóan egy ilyen vádiratot olvastam volna a kormány fejére, hiszen ezért fizetnek és ez a dolgom , ha van olyan szándék, ha lehiggadnak önök, és azt nézik, hogy mégiscsak vane hozzátennivalója a frakciójuknak ahhoz, hogy ez a törvény hogy lehetne jobb, akkor ezekben a kérdésekben, amiket egyébként szóba hoztak  önkormányzati jogok, érdekegyeztető tanács, kiemelésnek a szűkítése, kivételeknek a szűkítése, akár a KEKVA-k bevonása a törvény hatálya alá , ezekben nemhogy nem zárkózom el, hanem kész vagyok kezdeményezni is.

Kormánypárti képviselőtársaimnak köszönöm nemcsak a mostani szakszerű hozzászólásokat és nemcsak a védőbeszédeket a vádirattal szemben, hanem azt is, hogy az előzetes egyeztetések során számos vitában, hiszen amiket önök felhoztak, mint az önkormányzati jogok vagy éppenséggel kiemelések és kivételek, a kormánypárti képviselőtársaim is felhozták az előzetes egyeztetéseken, amikor volt alkalmam a frakcióknak bemutatni a javaslatukat, már szóba hozták és szóba kerültek. Köszönöm szépen, hogy ezekben kompromisszumokat tudtunk tenni, és kollégáimmal együtt állok a rendelkezésükre, hogy a jövőre nézve is konszenzus és kompromisszum alakuljon ki.

Egy sokkal nehezebb jogalkotási folyamat lesz a magyar építészetről szóló törvény. Ott jeleztem már a Vállalkozásfejlesztési Bizottságban, hogy kész vagyok a frakciók számára a benyújtás előtti egyeztetés lehetőségét fölajánlani, még akkor is, ha számos kérdésben nem fogunk egyetérteni, de talán az építészet, építés ügye legkevésbé pártpolitikai dimenziókkal rendelkezik. Az egy következő nagy falat lesz majd. Még egyszer mondom, hogy kész vagyok annak a törvényjavaslatnak az egyeztetésére is.

Nem tudom, hogy mi a szokás, de most azt kérem elnök úrtól, illetve a frakciótársaimtól, hogy engedjenek vissza a minisztériumba, és miniszterhelyettes kollégám fog a rendelkezésükre állni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(Z. Kárpát Dánielt a jegyzői székben Dócs Dávid váltja fel.)